Avatar: Együtt/egyedül

Part 5.

Majd mikor reggel lett akkor a drága kiesebbik öccsikém keltett fel azzal, hogy rám öntött egy tucat vizet.

-Te teljesen Skxawng vagy?-nyitottam ki a szemem. Mire ő csak fintorgott egyet.-Mi a fészkes fenéért kelltettél fel így?

-Mert miért ne?-vonta meg a vállát. Szívesen be húztam volna neki egyet.

-Anya és apa?-néztem körül, de sehol sem láttam őket.

-Nem tudjuk!-szólalt meg Tuk.

-Biztos Tonowariéknál vannak! De most hagyjatok aludni! Ha bárki felkelt azon nyomban meghal.-fenygedttem meg őket.

-Mi is nagyon szeretünk!-viccelődött Neteyam.

-De már elmúlt 12 óra.-forgatta a szemét Kiri.

-Mi?-riadtam fel.-Várj! Ez miért nem jó?

-Passz.-ült le mellém Lo'ak.

-Most komolyan mit csinálunk?-szólt Kiri.

-Idk, de hagyjátok aludni.-döntöttem vissza a fejem, de valaki bejött. Apa volt.

-Készen álltok?-csapta össze a kezét.

-Ja! Aludni fogok! Szóval igen!-aludtam volna vissza, de apám ki rántott az ágyból.

-Gyertek!-ment ki. Mi meg követük.

-Hova is megyünk?-kérdeztem.

-Majd meg láttájátok!-gyorsított be.

-Nem bírom a tempót!-ált le Tuk.

-Gyere fel veszlek!-emeltem fel a húgomat.

Majd valami olyan helyre értünk ahol pályák voltak és sok más Metkayina is volt.

-Ez meg mi?-tűnődött el Lo'ak.

-Egy verseny!-ugortam fel úgyhogy a húgomat majdnem leejtettem.

-Hé!-szolalt fel Tuk.

-Gyertek! Gyertek!-ált fel valahova Tonowari.-Ma tartjuk a 40. játéknapot. Gyerekek-Gyerekek ellen! Mindenki készen áll?

Mire csak mindenki ujjongót.

-Akkor válaszjunk csapatokat!-folytatta.-Az egyik csapat kapitány legyen mondjuk Taronyu az egyik. A másik Nikti. És a harmadik Aytanin.
Mindenkit beválasztottak még a tesóimat is csak engem nem. Általában ez van. Mindig utolsónak választanak.

-Akkor legyél te.-majd felém fordult.-Liyanin?

Mivel csak én maradtam gondolom rám gondolt, de engem nem így hívnak.-Idegen srác akit még nem is láttam?-drámain a szívemhez kaptam.

-Vagy 17 éve nem láttalak!-ölelt meg.

-Már megbocsáss, de te ki vagy?-válaszoltam udvariasan, mert fogalmam sem volt ki ő.

-Hát a bátyjád Taronyu!-engedett el.

-Hogy tessék?-riadtam fel.

-Milyen rég is volt!-emlékezett vissza.-pont ma 16 éve, hogy elszöktél. Csecsemő voltál. Nem tudtam hova szaladtál csak be az erdő. Utánad mentem volna, de az égemberek elfogtak. Nem tudtam hol lehetnél. Anyáék még régen meséltek a Metkayinákról így hát gondoltam ide jövök majd ha kiszabadulok az égemberek karjaiból.

-Apa.-néztem apámra.

-Ez, hogy lehetséges?-kérdezett vissza és ide jött hozzánk apám.

-Inkább az, hogy téged örökbe fogadtunk?-könyezett be Tuk szeme. Aztán el is rohadt.