Avatar: Együtt/egyedül

Part 7.

-Apa. Tuk. Lo'ak. Taronyu. Meg ez az egész minden.-sírtva mondtam.

-Shhh...minden rendben lesz.-simogatott meg.-Mi történt?

-Lo'ak...a húgod...szakítottak...Lo'ak...nekem támadt...-szipogtam tagolva.

-Komoly?-kerekedett el Aonung szeme.

-Igen.-bújtak hozzá közelebb.

-Azta! Szerintem beszéljétek meg a tesóddal ezt az egészet. Mert ha jól hallottam ma lesz Tuk szülinapja.-próbált fel vidítani.

-Nekem és az öcsémnek kéne rá vigyáznunk.

-Akkor? Na fuss! És szórakozattok egy jót.-nézett a szemembe.

-De akkor nem lehetek veled ma.-búslakodottam el.

-Nekem ilyen jővő vezéri feladataim lesznek amit apám add ki, hogy mire számíthatok.-vonta meg a vállát és megölelt.-Na futás.

-Köszönöm.-adtam neki egy rövid csókot és el rohantam meg keresni a tesóimat. A maurinkba találtam meg Lo'akot.

-Szia! Zavarlak?-jöttem beljebb.

-Nem dehogy.-fintorgott.

-Annyira sajnálom. Amit mondtam és tettem. Meg úgy mindent.-hajtottam le a fejem.

Nem válaszolt csak faragta tovább amit csinált.

-Nem szeretnék rosszba lenni veled. Az öcsém vagy. És szeretlek.-öntöttem ki a szívem neki.

Majd oda jött hozzám és megölelt.

-Én is szeretlek.-mondta.

-Na akkor jó. Tukot megkeressük és elmegyünk valahova?

-Menjünk.

Majd elmentünk megkeresni a húgunkat. A falu legvégén a tengerbe lógatott és sírt.

-Szia!-köszöntünk egyszerre.

Semmi válasz nem jött. Leültünk mellé. És elkezdtünk őt két oldalról bökdösni.

-Hé! El...elég.-nevetett. Szinte röhögő görcse volt.

-Oké.-engedtük el.

-Mi tényleg nagyon sajnáljuk.-öleltem át.

-Igen! Nagyon megbántuk amit történt.
Megbocsátasz?-tett így is Lo'ak.

-Igen!-ölelt át minket.

-Akkor van kedved azt csinálni amit mondtam?-kérdeztem.

-Miért ne?-válaszolta.

-Mi? Miről maradtam le?-mosolygott el.

-Sok mindenről! Na gyertek!-futottam el. Ők pedig követtek.

A húgomat felül tettem a saját ilumra és mondtam, hogy szorosan fogja meg a derekamat. Lo'ak követett minket. Pár perc múlva már a zátonyon túlon voltunk.

-Na itt vagyunk!-tártam szét a kezem.

-Ide nem szabadott volna jönnünk.-nézett szét Lo'ak.

-Csak nem félsz?-fonta össze maga előtt Tuk a kezét.

-Milyen nagyképű lett itt valaki.-gúnyolta ki Lo'ak.
Tudtam ha Tuk felnő rá fog hasonlítani.

-Ott van egy sziget oda menjünk.-mutattam. Majd tovább mentünk.

-Apa kifog nyírni.-lépet a homokra.

-Neteyam 2.0-adtam neki a gúny nevet.

-Hát így? Jó akkor maradjunk. Amúgy tényleg jó itt.-nézett körbe.

-Visszatért.-meredt maga elé Tuk.

-Menjünk beljebb.-mutattam nekik.

Láttunk egy vulkánt, növényeket, fákat, homokot és egyéb dolgokat.

-Fel akarok mászni a vulkánra!-kiáltotta Tuk.

-Nem! Nem mehetsz oda.-kiáltottam oda neki.

-De ne már!-búslakodott el. És vissza jött.

-Menj fel csak vigyázz magadra.-törödtem bele végül.

Nagy boldogan fel is szaladt. Nem tudom miért ment fel, de ez az ő dolga. Lo'akkal lent beszélgettünk. Később hallottunk egy sikoltást.

-Tuk!-kaptuk fel a tekintettünket egyszerre.

Amilyen gyorsan csak tudtuk fel szaladtunk hozzá.

-NeNeNeNe!-kaptam a szám elé a kezem. Mert a tesómnak konkrétan mindene vérzett.

-Gyere! Gyere!-kapta fel Lo'ak a húgomat és levittük.

-Hívd fel apát!-utasított Lo'ak.

-Megfog ölni!-toporzékoltam.

-A húgúnk élete függ kockán.-mondta komolyan.

-Na jó!-majd a nyakamhoz nyúltam.-Fenevad hallasz?

-Tarya? Hol vagy? Mi történt?-kérdezte adódóan.

-Öhm...izé...zátonyon...túl...-hebegtem.

-Tarya! Oda nem szabad menned.-ordította.

-De most nem...vagyis de...Tuk bajban van!-fakadtam ki.

-Mi történt? Tarya, mi történt?-kiáltotta.

-Fel mászott egy vulkánra. Majd valami ott történt és tiszta vér...

-Ki van még ott?

-Lo'ak.-néztem rá.

-Maradjatok ott! Hallottad? Maradjatok ott! Mindjárt jövünk!-utasított.

-Igen is uram.-majd letette.

És vissza tértem a többiek közé.

-Lo'ak azt most tudod, hogy k0rva nagy bajban vagyunk?!-tisztáztam vele.

Sziasztok!

Itt is lenne a kövi rész. Remélem tetszik. Igen csak most volt időm megírni így este fél egykor, de mindegy is. Ha tetszik akkor vote-oljátok és ha akartok írjatok hozzászólást. Köszönöm aki elolvassa.
💙😘🥰