Ida, Az Álom Utazó

II

Idának elakadt a lélegzete a kastély belsejétől. Egy hatalmas elő csarnok fogatta melyekben végig sorakoztak az oszlopok. A padló tükörsima márvány volt, amitől rosszul is érezte magát, hogy össze járkálja. Mind a két oldalt egy kivésett lyuk volt ajtó nélkül ami a sötétségbe vezetett. Elől pedig egy óriási lépcsősor ami két irányből indult de ugyan arra az emeletre vezetett. Alfréd felment a lépcsőn és elindult balra. A második emeletten két egyforma folyosó volt. Egyik oldalt ablakok sorakoztak a másik oldalon pedig ajtók hada várta őket. A komornyik elindult balra és végig vezette őket a folyosón. Megállt az egyik ajtó előtt ami az anyjáé volt. Ott az anyja bement és Ida némán követte a férfit tovább a végtelennek tűnő folyosón. Pár ajtóval odébb ismét meg állt a férfi.
- Ez pedig az ön szobája Ida kisasszony. - ezen a megnevezésen Ida felhorkanytott
- Elég az Ida, de azért köszönöm. - válaszolta a lány és át vette a bőröndjét és belépett a szobába.

Ida eddig is levolt nyűgözve de a szobája még elképesztőbb volt. Egy hatalmas szoba óriási ablakkal. Az ablaknál még egy kiülő is volt melyet párnák hada díszített. Az ágya se volt semmi. A hercegnő ágy tökéletes megfelelője. Volt még egy készel készített mahagóni asztal gyönyörű faragásokal. A sarokba egy másik ajtót vett észre ami egy óriási saját fürdőbe vezetett, aminek a közepén egy jó nagy bemélyedés volt ami a kád volt. Akkora volt mint egy kisebb medence. Ezzel az ajtóval szemben volt egy másik is ami pedig egy gardróbé volt. Benyitva minden féle stílusú ruha fogatta. Volt elegáns de rockeresebb is.
- Összességébe elég menő ez a hely. - vallota be magának Ida.
  Ledőlt az ágyba ami úgy nyelte el, mint ha vízbe ugrott volna. Kinyúlt a matracon és belefészkelte magát kényelmes pozicíóba. A keze egy hideg tárgyon koppan. Megnézte és egy távírányító volt. Az ágyával szembe egy tévé helyezkedett el. A fiatal lánynak emlékeztetni kellet magát, hogy még is csak a 21.századba lakik így nem meglepő, hogy van itt tévé.