Eltitkolt gyermek -befejezett-

1.rész

Uzumaki Naruto:

Lassú halk léptekkel hagytam el egy ismeretlen szobát, összeszedtem az eldobált ruháimat, s amilyen gyorsan csak tudtam elhagytam a lakást. Most csaltam meg a feleségemet, aki éppen az első gyermekünket várja. Halkan becsuktam a bejárati ajtót, s rohantam, ahogy csak tudtam. Egyre világosabb van, késésben vagyok hatalmas nagy késésben.

Nem tudtam belépni a kapun, egyszerűen nem megy. Jobb lesz, ha nem mondok semmit sem, egyszeri eset volt, úgysem fog újra megtörténni. Oké megtudom tenni, nem állhatok itt, mint egy idióta! Erőt vettem magamon s beléptem az előszobába, már éppen felakartam menni a hálónkba, de lépéseket hallottam. Felnéztem és akkor pillantottam meg álmos Hinatat, most légy okos Uzumaki!

- Csak most értél haza, nem úgy volt, hogy még este érsz vissza? – a hangjából nem csak fáradtságot vettem ki, hanem dühöt. Minden rendben? – a düh és a fáradtságot átvette az aggodalom. Ha megtudná, hogy mit tettem.

.....

Hinata megkért, hogy menjek, el addig a boltba ameddig le nem nyugtatja az újszülött kisfiúnkat. Már majdnem a házunk közelében voltam, amikor megpillantottam az ismeretlen nőt múltkorról, felém közeledik. Rosszat sejtek!

- Ne haragudj, hogy így ismeretlenül rád török. Tudod mit, először bemutatkoznék. Kahaya Kiku vagyok. – kezet nyújtott, amit elfogadtam. – Beszélhetnénk egy csendesebb helyen?

Elhúzódtunk egy csendesebb helyre ahol senki sem járt, mi folyik itt? Egyáltalán nem tetszik ez a kialakult helyzet. Kiku mintha kereste volna a szavakat, zavartan tördelte ujjait, zavarban volt, de nagyon. Pár perc néma csend után végre megtört és elkezdett beszélni.

- Tudom, hogy házas vagy, s nem rég született egy gyereked. Nem fogok kertelni, ami pár hete történt, nos, a lényeg, hogy a mai napon kiderült, hogy 5 hetes terhes vagyok. – a kezeimből kiestek a szatyrok s megmoccanni sem tudtam. Iszonyatosan nagy bajban vagyok, mit tegyek?

- Az én gyermekemet várod? – a fiatal nő csendben bólogatott. Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem, tényleg az én gyermeket várja? Hiszen csupán egy alkalommal voltunk együtt, nem is ismerem Kikut, de szerintem nem hazudik.

- Holnap elfogok költözni, ezért kerestelek meg téged, hogy tudj róla. – elköszönt tőlem, de mielőtt eltávolodott volna megragadtam finoman karját s visszahúztam. Körbe néztem és szóra nyitottam a számat.

- Köszönöm, hogy elmondtad. Nem ismerjük egymást, csak... szeretném néha látogatni a gyereket. Viszont annyit akarok tőled, hogy tartsd titokba, hogy én vagyok az apa!  

~Kamilla