Eltitkolt gyermek -befejezett-

2. rész

Kahaya Naoki:

Anyával a vonaton ültünk, egyenesen vissza Konohaba, ahol anyu élt még a születésem előtt. Anyu olvasott én az elhaladó épületeket kémleltem az üvegen át. Hátra hökkentem, hiszen két személy hirtelen felugrott a mozgó vonatra. Azt sem tudtam, hogy mit gondoljak, talán két idióta tinédzser, akik unatkoztam. Megvontam a vállamat és visszadőltem az ülésre, unatkoztam. Alig várom, hogy lássam aput, talán 4 hónapja nem is láttam és hiányzik. Ritkán volt jelen az életben, de mindig próbált minőségi időt eltölteni velem, vagy telefonon beszélgettünk. Tudok mindent apáról, hogy házas és van rajtam kívül két gyermeke, vagyis féltestvéreim.

Megállt a vonat, végre megérkeztünk! Megfogtuk a csomagjainkat és végre kiértünk a levegőre. El sem hiszem, kinyújtózgattam az elnyúlt végtagjaimat, magam sem tudom, hogy miért, de visszatekintettem a vonathoz. És akkor pillantottam azt a két srácot, akik felugrottak a mozgó vonatra. A kabátjaikból ítélve Nara és az Uzumaki klánból származnak, vagyis a szőke srác lehet az egyik féltestvérem.

- Édesapáddal csak később fogsz találkozni, addig körbenézhetnénk, remélem nem változott sokat. – anyu mosolyogva átkarolt s együtt hagytuk el a zsúfolt helyet, és egy még nagyobb tömegbe értünk. Fantasztikus!

Anya szerint rengeteget változott a falu mióta elköltözött. Anyu, mint végig mosolygott, iszonyatosan boldog volt, hogy visszatért. A nagyszüleim próbálták velem elhitetni, hogy az apám beszélte rá az anyámat, hogy költözzön el. Szerencsére az édesanyám elmagyarázta, hogy pontosan mi a helyzet. Csak azt kérte anyutól, hogy maradjon titokban, hogy Uzumaki Naruto az édesapám.

Anya egy ideig nem is beszélt a nagyszüleimmel nem is társalogtak egymással, sem telefonon sem személyesen. Nem tetszett nekik az ötlet, hogy egy házas férfivel lefeküdt és szült neki egy gyereket. De szerencsére megbeszélték az egész helyzetet, és már nagyon jó a viszonyuk van.

Mikor már kellően fáradtak voltunk, amikor úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Sok barátot szereztem, sok barátot szereztem, nehéz volt az elválás.

Félig-meddig berendeztem a szobámat, amikor megszólalt csengő. Anyu a nagyapámmal találkozott,  így egyedül maradtam. Kinyitottam a bejárati ajtót és megpillantottam apukámat, amint rögtön megláttam jó erősen átöleltem. Nagyon rég láttam.

- Remélem, a mai napig szereted az Ohagit. – mosolyogva átadta a papírzacskóban lévő édes rizs golyókat. Átvettem tőle a finomságot és rávettük magunkat a kanapéra. Annyira régen beszélgettünk apuval, itt volt már az ideje! Szeretem őt!  

~Kamilla