Apa és fia (Gyutaro fanfiction)

1. Rész

- Már nem bírom... Legyen vége... - morgom az orrom alatt. - Komolyan még egy év van hátra a középiskolának nevezett pokolból?

Végigtekintek az osztályon. Mindenki csapatokba verődve beszélget vagy szórakozik valamin. Egyszerűen undorodom az egésztől. Mindenki elmondhatja magáról, hogy vannak barátai, viszont nekem... Bár itt van nekem Daki, de ő még csak 10. osztályba jár, én meg már 12-es vagyok. Egyedül iskola után, otthon tudunk találkozni. Addig én a sarokban lévő padomban szenvedem végig a napomat magányosan.

- Micsoda fájdalom! - lehajtom a fejemet a padomra és kezemmel eltakarom az arcom.

Már majdnem elalszok, mikor valaki megkocogtatja a vállamat.

- Mi van már!? - mérgelődve emelem fel a fejemet.

- Elnézést, szabad ez a hely?

Ránézek az illetőre. Egy pillanatra lefagyok. Egy fekete hajú és szemű lány néz le rám kedves, mosolygós tekintetével. Még sose láttam őt ez előtt. Nem mintha figyelném a körülöttem lévőket.

- Ki vagy te? - tér vissza a bunkó énem.

- Ryuki vagyok. Nemrég iratkoztam be ebbe az iskolába. Ez az első napom. - mosolyog rám.

- Szóval Ryuki... Miért akarsz egy olyan ocsmány valaki mellé ülni, mint én? - förmedek rá kicsit sem kedvesen.

- Ocsmány? Én itt nem látok magam előtt senki ocsmányat. Talán képzelődsz? - kuncog.

Meglepődök a viccelődésén. Tényleg nincs rosszul az arcomtól? Az a tekintet, ahogy rám néz... Érzem, hogy felforrósodik az arcom. Kínos csend lesz kettőnk közt, mivel nem tudom, hogy hogyan reagáljak a megjegyzésén. De aztán összeszedem magam és megszólalok.

- Ülj le nyugodtan. Nekem tökmindegy. - fordítom el a fejemet.

Leül mellém és ekkor érzem meg a kellemes virág illatát. Az arcom elvörösödik. Az órán alig birtam figyelni. A szemem néha-néha a mellettem ülő lányra téved. Alaposan megnézem az arcát, majd a melleit is. Vajon milyen melltartót hordhat? Tűnődök el rajta. Visszanézek az arcára és ekkor veszem észre, hogy engem figyel. Egyből elkapom a fejemet. Észrevette, ahogy bámultam őt. Ez olyan kínos...