Apa és fia (Gyutaro fanfiction)

3. Rész

Ryuki-val hamar legjobb barátok lettünk. Habár nem tudom miért, de én ennél többre vágyom. Amióta mellette vagyok úgy érzem, hogy minden gondom elszállt. Boldogan megyek iskolába azzal a tudattal, hogy még egy napot tölthetek vele. A nevetése és a mosolya szinte elvarázsol. Valahányszor csak rá gondolok érzem, hogy az arcom elvörösödik.

Lassan vége van a novembernek, így elhatároztam, most vagy soha, de elhívom őt randira.

Felvetültek bennem azok a kérdések, hogy mi van, ha ő nem így érez? Mi van ha ezzel elrontanám a barátságunkat? Vagy akár megutálhat? Ezzekkel a gondolatokkal tartok az iskola felé.

- Gyutaro!

A nevem és az ismerős hang csengésétől megálltam és mosolyogva hátrafordultam. Ryuki integet nekem messziről és felém szalad. Mellém érve átkarolja a nyakamat és barátságosan beleboxol a vállamba.

- Látom most korábban indultál suliba! Azt hittem nem szeretsz becsengetés előtt beérni! - neveti el magát vidáman. - Csak nem különleges nap van?

- Ühm... de. Nagyon különleges. - mosolyodok el zavaromban. Megrázom a fejem. - Mindegy. Megyünk együtt suliba?

Ryuki bólint, majd elkezd mellettem sétálni. Boldogan mesél nekem a reggeléről, hogy majdnem átaludta az ébresztőt, és mit evett reggelire. Ezekre nem igazán tudok koncentrálni, mert elveszek abban élettel teli, mosolygós arcában.

- Gyutaro? Figyelsz rám?

- I-igen! - térek vissza gyorsan a valóságba a gondolataim világából. - Én csak... - nem tudom befejezni a mondatot, mert nekimegyek egy tűzcsapnak.

- Azt akartam mondani, hogy nézz előre. - sóhajt egyet Ryuki. - Jól vagy?

- Igen... - állok vissza lábra. - Kicsit elbambultam...

- Azt észrevettem. Na gyere, vagy elkésünk! - megragadja a kezemet és maga után húz. A keze meleg érintésétől elpirulok.

Még épp időben érünk be az iskolába, mielőtt az óra elkezdődne. Lehuppanunk a helyünkre. Nem vagyok képes most az órára koncentrálni, mert csak az van a fejemben, hogy hogyan hívjam meg Ryuki-t randira. Mi lehetne a megfelelő alkalom?

Elérkezik az ebéd szünet. A szokásos rejtekhelyünkön esszük az ételünket. Ryuki épp valamiről beszél, de az idegességtől nem tudok figyelni.

- Hahó! Föld hívja Gyutaro-t! Jelentkezz! - lengeti meg a szemem előtt a kezét.

- Ja, bocsi. Csak elbambultam. - mentegetőzök. - Egyébként most mit eszel? - nézek rá a lány által nevezett étel dologra.

- Cheddar sajtos almás pite. De most nem ez a lényeg! Egész nap fura vagy. Minden rendben? - néz rám aggódó tekintettel.

Össze kell szednem magam. Most vagy soha...

- Ryuki... Eljössz velem randira?