Egy Játék Fogságában. Áldás, Vagy Átok?

Mi történt?

Sikítottam, ordítoztam addig, amíg valaki karjaiba nem estem. Addig nem hagytam abba a sikítást, amíg az illető, aki a karjaiban tartott, nem szólt nekem:

-Hahó... Landoltál már.- monda egy számomra nagyon ismerős hang.

Abbahagytam a sikítozást. Kinyitottam a szemeimet, és ránéztem az illetőre.

- Diluc?- kérdeztem totál hülyén.

- Ismerjük mi egymást valahonnan?- kérdezte a férfi, miközben le rakott a földre.- Épp a borászathoz készültem. Eljössz velem esetleg? Aztán útközben elmondhatnád, hogy...honnan ismersz.

Megdörzsöltem a szemeimet, hogy nem álmodok-e. De nem. Benne vagyok a játékban. De....hogy kerültem ide.?

Na igen. Ez a kérdés ide a megfelelő. Nanami vagyok, 20 éves, és egyke. Amióta kijött a Genshin Impact, azóta játszok vele. Barátaim nincsenek, max feliratkozóim. Van egy saját YouTube, illetve Twitch csatornám. De a lényeg a következő. Az előző dolog az úgy történt, hogy...

-De ne már!! Ez így nem megy.! Ennyi HP-vel biztos nem.- mondtam a szokásos mondókát magamnak, aztán felkeltem, hogy kimenjek egy pohár vízért.

Mire visszaértem, láttam, hogy egy egér volt az asztalomon. Nem, nem a gamer egér, hanem az a hús-vér kis taknyos nyomoronc rágcsáló. De ez is...hogy a bánatba került ide?!
Fogtam egy sörösdobozt, amit még tegnap hagytam az asztalon, a hajnalig tartó részegségem után, félbevágtam, aztán azt gondoltam, hogy gyorsan a két félbe belecsapom az egeret. Ahogy megközelítettem a rágcsálót, mint valami csúcsragadozó, egy másik sörösdobozban megcsúsztam, és az asztalom felé keztem esni, amíg nem történt valami.

Elkezdtem zuhanni.

Na igen. És itt is volt a csodás elkapásos jelenet. Na de visszatérve...
______________________________________

Elfogadtam az ajánlatot, de ahogy megláttam az árnyékom, megdöbbentem. Hegyes füleim voltak, meg egy dús, szőke farkasfarok. Azt hittem, lehidalok. Ránéztem a vörös hajú férfira, hogy ezt ő nem találja ezt furcsának.

-Ez neked megszokott, vagy...,esetleg fucsa.. vagy... - annyira döbbent voltam, nem tudtam mit mondani.

-Áh, nem furcsa. Megszokott. Ha látnád Diona-t, megértenéd.- felelte nyugtatva a férfi.

- Ő félig macska, igaz?-kérdeztem tőle.

-Te jártál már Mondstadt-ban?- nézett kissé gyanakvóan Diluc.

- N-Nem! Ami azt illeti. Én nem ide való vagyok.

-Ezt hogy érted?- kérdi kissé furcsán Diluc.

Ja..Hát.. Hogyan is magyarázzam el neki? Egy átlagos ember vagyok, aki csak egy egeret akar elkapni, mint valami idióta, és beleesett egy játékba?

-Őh... Sumeru-ból jöttem..^^;

-Ahha.... értem...-nézett kissé furcsán, de elfogadta a válaszom. -Akkor jössz velem? Vagy itt maradsz?

-Megyek veled..!- mondtam Diluc-nak, majd egy nagyobb séta után, megláttuk a borászatot. Bementünk, Diluc elintézett pár dolgot, majd elkísért engem Mondstadt-ba, hogy körül tudjak nézni, és esetleg szerezzek egy fegyvert. Mivel vision-öm már volt, nem kellett mással foglalkoznom. Egy csodaszép cryo vision hintázott a derekamnál. És tényleg, a levegőből kapott kegyes hazugságom igaz volt. Tényleg Sumeru-ból származik a vision, meg akkor én is.

Egy pár óra után, elkezdett sötétedni. A polearm a hátamhoz simulva harcra készen nyugodott, (amit nem olyan rég vettem), miközben besétáltam az Angel's Share-be. Diluc egy kisebb mosollyal fogadott, és a pultnál ült egy Kaeya. Annyira ismerem ezt a helyet, de még is feledésbe kéne hogy vesszen a tudásom, hogy hihetőbb legyen az alibim. Diluc intett nekem, hogy üljek a pulthoz. Oda is mentem, és helyet foglaltam.

-Kérsz valamit inni? Az egész napos kutyagolás után rádférne valami. Meghívlak egy italra.- mondta Diluc, és gondolom a "kutyagolással" kapcsolatban csak elengedett egy szóviccet.

Elkuncogtam magam.

-Csak szőlő levet kérek, ma nem akarok inni alkoholt.

A pultos hátrahőkölt.

-Biztos?- kérdezte.

-A legbiztosabb.- néztem a szemeibe, és elmosolyodtam.

-Szépek a szemeid, jól áll az, hogy két különböző színű. Illik a személyiségedhez.

-Tényleg.?- kérdeztem tőle, mivel csak kék volt a szemem. Legalább is a játékon kívül. Azért lehet más színű, mivel a játékon kívül szemüveges voltam?...

Diluc érdekesen nézett rám, és észbekaptam:

-Tényleg!!.. Köszi..^^;

Ezt a pultos kissé furcsállotta, de mivel még nem járt Sumeru-ban, így nem ismert ki egy onnan való embert sem. Szóval inkább elfogadta, hogy fura vagyok. Odatolt elém egy pohár szőlő levet, én meg azt keztem el kortyolgatni.

-Őh...Figyelj..Diluc..?- ahogy kimondtam a nevét a férfinak, ő egyből fordult is felém- Lehetnék ma este nálad? Nincs szállásom, és nem akarok Sumeru-ba visszamenni..

-Horkolsz?-kérdi felvont szemöldökkel a férfi.

-N-Nem...?- mondta hülyén.

-Vedlik a szőröd? Válogatós vagy, vagy ilyesmi?Allergiás vagy-e valamire?- tette fel a kérdések sorozatát.

-E-Egyik sem!!- mondtam, hátha abbahagyja.

-Rendben. Akkor jöhetsz.- mosolyodott el, miközben közölte a hírt.

{Ennyi volt az első rész, ha szeretnétek folytatást, én készen állok, csak kérek egy kommentet. Peace<3)