Jasmine Baker (Alap: A Grace Kilnika)

"Tű a szénakazal alatt"

Narrátor:
Addison már egy hete a klinikán dolgozik. A gyakornokok jól fogadták érkezését. Mostanság sajnos sok a koraszülött, de Addison mindent megtesz értük. Egyik nap úgy dönt kimegy a külvárosba. Szereti a nyüzsgést, de néha kell egy kis nyugalom. Egy elhagyatott kis részre megy, ahol nem laknak, ha laknak is nagyon kevesen és elszórtan. A járás viszont rendes. Mivel az út nagyon rossz ezért nem ment be kocsival, így kiszállt és sétára indult. Látott embereket, de rájött rossz környékre érkezett.. Éppen indulni akart visszafelé gyalog, mikor a távolból egy összeomló házat látott. Konkrétan előtte dőlt össze. Egy romos családi ház volt. Odaszaladt hátha megsérült valaki..

Addison:
Nem is tudom elmagyarázni mit láttam vagy hallottam, egyet viszont tudtam. Orvos vagyok és segítenem kell. Így odaszaladtam a romok mellé. Megszólítottam egy mellettem lévő embert:
-Jó napot! Tudja, van valaki a romok alatt?
-Nem tudom. Szerintem nincs.
-Rendben. Sérült van?
-Azt hiszem az sincs.
-Hívni kell a tűzoltókat, rendőröket, szükség esetén akár mentőt is.
-Ide nem jönnek ki.
-Micsoda?
-Egyrészt ide kocsival nem tudnak bejönni. De nem is akarnak. Ez Seattle drognegyede. Ide az ember meghalni jár.
Megborzongtam a helytől és az emberektől. Most dőlt össze egy ház, az emberek meg nevetnek. Már bennem volt, hogy én most megyek és ide soha vissza nem jövök. Ekkor meghallottam egy vékony kislányhangot.
-Segítség!!
-Uram.. Hallotta ezt?
-Segítség!
-Egy gyerek ragadt a romok alá. Mit csinálunk asszonyom?
-Jöjjön velem , kövessük a hangot.
A gyermekhang érdekes hatással volt rám. Emlékeztetett valamire. Nem tudom miért. Nem lehet azért mert gyermeksebész vagyok. De akkor miért?
Beljebb mentem a romokon a hang felé közben a férfit néztem akit magammal húztam. Majd jobbra nézve megláttam.. Te jó Isten. Mint "egy tű a szénakazal alatt". Belenéztem azokba a kisírt szekbe és beugrott pár másodperc. Egy babát tartottam a kezemben...
Közelebb mentem hozzá letérdeltem hozzá és megszólítottam:
-Szia. Megkérdezhetem hogy hívnak?
-Jas.. Jasmine..
-Jól van Jasmine. Én Dr. Addison Montgomery vagyok gyermeksebész. Semmi baj nem lesz kincsem... Megtudnád mondani hány éves vagy?
- 9 éves.
-Rendben van csillagom. Emlékszel mi történt veled?
-Én... Csak .. Csak sétáltam és rámomlott a ház.. Nagyon fáj...
Csak sírt és sírt.. Megsimítottam az arcát ő ekkor megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett. Ekkor régi emlékek kezdtek el kerülgetni megint. Egy kisbaba szorította meg a kezemet. Majd feleszméltem és újra a romok tárultak elém és Jasmine. A mellettem levő férfinek szóltam.
-Le kellene venni a kislányról a törmelékeket. Le tudja venni?
-Persze.
A férfi megfogta a törmelékeket és ahogyan csak tudta szedte le őket. Én próbáltam beszélgetni Jamine-nal:
-Hol vannak a szüleid édesem?
-Nem tudom.. Én egy gyerekotthonban vagyok fél éve.
-Mi történt a szüleiddel?
-Jöttek bácsik meg nénik és elvettek tőlük. Nem tudom mit csináltak.
-Jól van. Táska volt nálad?
-Itt van a hátamon.
-Jól van kincsem.
-Most mi fog velem történni?
-Ha innen kiszabadulsz akkor beviszlek a kórházba és vigyázunk rád.
-Te ugye velem maradsz? Ugye nem hagysz magamra?
-Dehogy is. Én itt leszek veled és fogom majd a kis kezecskédet.
-Asszonyom készen vagyunk.
-Rendben, köszönöm innentől intézem.
Szemügyre vettem a gyermeket. Nyakrögzítő nem volt nálam, de szerencsére ott nem volt törése. A bal keze nagyon sérült. Pulzusa magas, valószínűleg a vérnyomása is, mert minden jel arra utal. De belső vérzés nem valószínűsíthető. Zavart, nem nagyon emlékszik. A táskája a hátán volt. Levettem, azt felvettem a vállamra. A gyermeket ölembe fogtam és a kocsi felé szaladtam. Betettem Jasmine-t a hátsó ülésre. Nem mehettem gyorsan, de nem is olyan lassan, hogy le ne álljon a szíve időközben. Próbáltam Mirandát hívni, de nem értem el. Közben nagy nehezen előkapartam a kislány igazolványait. Jasmine Bakernek hívják, 9 éves. Közben szólítgattam a kislányt, aki sírva és reszektve de válaszolt. Pozitív dolog, hogy eszméleténél van. Mire a kórházhoz értünk viszont láza is volt, már nem is volt annyira magánál. A mentőbejárathoz mentem a kocsival. Miranda gyakornokait láttam felsorakozva. Meredith, Christina, Izzie, Alex és George..mind ott voltak. Kiszálltam a kocsiból és hordágyért kiáltottam. Gyorsan oda is értek vele. Rátettem a kislányt és szaladtam be a bejáraton. Közben mondom a gyakornokoknak amit tudunk:
-Jasmine Baker, 9 éves házomláskor a romok alá szorult. A bal keze megsérült, a fején is sérülések találhatók. Magas láza van, a pulzusa is magas. Tegyük monitorra égy adjunk neki oxigént, valamint lázcsillapítót és gyulladáscsökkentőt! Yang készítse elő a Röntgent és egy MRI vizsgálatot! Meg tudja mondani miért kell MRI?
-Hogy megnézzük van e agyrázkódása valamint hogy kizárjuk a belső vérzés kockázatát.
-Nagyon jó, mehet. Stevens, maga készítsen elő egy laborvizsgálatra!
-Értettem.
-Karev, maga fogaljon le egy műtőt, szükség esetén oda megyünk!
-Rendben.
-O'Malley, maga szóljon Dr. Baileynek, hogy jöjjön ide!
-Azonnal.
-Grey, maga segítsen nekem! Hozzon gézkapokat és sebfertőtlenítő oldatot!
-Rendben.... Itt is van.
-Addie... Addie..
-Itt vagyok.. Semmi baj. Kórházban vagyunk, mostmár nem kell félned.
-Itt maradsz?
-Nem hagylak magadra. Csak tarts ki!
Jasmine nagyon nem volt jó állapotban. Igyekeztem kizárni a zavaró tényezőket, mert láttam hogy nagyon szorong. Lehet hogy sokkot kapott, de az is lehet hogy pánikbeteg. Nem tudom, szülő sincs akitől megkérdezhetném. Egy vizsgálatra sem hagytam magára, mert megígértem neki.. De mi lesz ezután?