Jasmine Baker (Alap: A Grace Kilnika)

A múlt sebei

Addison:
Megjöttek az eredmények. Szerencsére nem került sor műtétre. Enyhe fokú agyrázkódás, a keze eltört. Jobb lába megzúzódott és sokkot is kapott szegénykém. A láz kétoldali tüdőgyulladás miatt volt. Kisebb sérülések is vannak, de szerencsére nem nagyon mélyek. De hogy hogyan kerülhetett egy 9 éves ilyen környékre, azt nem tudom. De egyenlőre itt vagyok mellette és fogom a kis kezecskéjét. Most alszik, én meg csak nézem. Halk ajtónyitódásra kapom fel a fejem. Miranda volt az.
-Addison, minden rendben? Hozzak neked esetleg egy kávét vagy ilyesmit?
-Nem kérek, köszönöm.
-Hogy van a kicsi?
-Az életjelek stabilak, a láza is csillapodott. Kapott egy kis nyugtatót. Nem tudom mi lesz ha felébred, de szeretnék itt maradni mellette. Biztosan nagyon zavart lesz.
-Igen.. Addison engem valami nem hagy nyugodni. Látom hogy te sem vagy jól. Mi a baj?
-Maradjon közöttünk!..
-Persze.
- Ott voltam a tett helyszínén. Csak a vékony hangját hallottam. Aztán láttam hogy minden alatt ott van ő. Ahogy a szemembe nézett. Ahogy megfogta a kezem. Pár pillanatra visszaemlékeztem és az én kincsem jutott eszembe.
-Ahj, Addison..
-Ahogy kinyitja a kis szemeit és rám néz, ahogy fogja az ujjam a kicsiny kezével. Sehol máshol nem nyugodott meg csak az én ölemben. Én.. én tudtam hogy beteg, de semmi jele nem volt annak, hogy meghalhat.. Az én kicsi kincsem...
Sírni kezdtem. Egy mélyből feltörő sírás. Nem gondoltam hogy valaha valaki ilyen érzelmeket vált ki belőlem. Hisz én ezt a témát akkor lezártam, mikor új életet kezdtem. Derek és én lezártuk azt az időszakot mikor gyászoltuk a gyermekünket. Már 9 éve... Miranda magához ölelt. Mikor könnycsatornáim kiürültek igyekeztem összeszedni magam, hisz ha Jasmine felkel nem láthat így. A megvigasztalódásban hozzásegített a felém szegezett kérdés:
-Tudsz valamit a szüleiről, vagy arról hol él?
-Gyermekotthonban van. Ennyit tudok. Ha nyugodtabb lesz megkérdem tőle tudja-e melyik otthonban van. Az adatai alapján a felhőben utána nézek milyen alapbetegségei vannak, vagy vannak-e. Esetleg ha nem tudná, talán innen kiderítjük. Csak legyen jobban..
-Te vagy az orvosa igaz?
-Igen.
-Szerintem maradjon így! Téged már ismer, te biztonságot jelentesz számára.
-Tudod.. Ha most én nem vagyok ott akkor ő már lehet halott lenne, mert ott senki sem segített volna rajta. Engem a sors küldött oda. Nekünk még valami célunk van együtt, közösen...
-Értem Addison.. Pihenj te is!
-Jó.
Miranda kiment a szobából. Megint csak ketten voltunk ott. Lejátszódott a fejemben egy emlék..
"Éppen szülés után voltam. Le voltam szedálva a gyógyszerek miatt. De egy valamit tudtam: látni szeretném a gyermekemet. Derek ült mellettem. Csak könnyeztem. Derek szólított:
-Addison nyugodj meg kérlek, még mindig magas a vérnyomásod.
-Látni akarom a gyermekemet. Derek vigyél a lányunkhoz!
-Addie, nyugodj meg!
-Mégis hogy? Fél órával ezelőtt világra hoztam a gyermekemet és még nem is láttam. Azt sem tudom hogy van. Gondozzák-e rendesen..
-Nem mutathattam meg, mindkettőtöknek kritikus volt az állapota. Addison, elütött egy autó. Az sem volt biztos hogy megmaradsz.
-És nem is lesz az, ha nem láthatom a gyermekemet... Itt vagyok, élek, lábra is állok ha kell. Én akkor is látni akarom a lányomat.
Derek nem akarta, de kénytelen volt eleget tenni a kérésemnek. Nagyon óvatos volt, kerekesszékbe ültetett, és megindultunk a koraszülött osztály felé. Odatolt a lányomhoz. Olyan picike volt. Oxigénre volt kötve. Meg akartam simítani a kezét, ő ekkor megfogta az ujjam. Ekkor nagyon magabiztos lettem abban, hogy túl fogja élni. A gyermekem élni fog. Az arca olyan kis vörös volt, mint a rózsának. A kedvenc virágom. Derek az Eva nevet akarta adni neki, én pedig a Rose-t. Így lett a lányunk neve Eva Rose Shepherd. "
Szép visszaemlékezés volt. Gondolataimat viszont Jasmine törte meg.
-Hol vagyok?
-Jasmine, kincsem semmi baj. Kórházban vagy. Fáj valamid?
-A kezem, a lábam és a fejem.
-Semmi baj. El fog múlni. Hatni fog a gyógyszer.
-Te itt voltál velem?
-És fogtam a kezed, ahogy ígértem.
-Itt is maradsz?
-Igen. Ne aggódj!
-Becézhetlek? Hívhatlak Addie-nek?
-Persze.. Szereted becézni az embereket?
-A becenevek cukik... Te is becézz engem! Úgysem becézett még senki.
-Rendben, akkor te Jas leszel, okés?
-Jó.
-Figyelj! Emlékszel arra hogy mi történt veled?
-Rámomlott egy ház.
-És miért voltál egy olyan környéken?
-A szüleimnél voltam.. Ők ott laknak azon a helyen. Éppen a gyerekotthonból voltam láthatáson anyáéknál. Ők elmentek, csak este jöttek volna haza. Engem elküldtek a boltba, hogy irassak fel néhány dolgot hitelbe. Éppen odatartottam. Ekkor rámesett a ház.
-Értem édesem. Melyik gyermekotthonban vagy?
-Nem tudom. Itt van a városban.
-Rendben, semmi baj.
-Nem akarok oda visszamenni.
-Nem is fogsz egy darabig.
-Mi történt velem?
-Picit megsérült a fejed, a kezed és a lábad. Valamint tüdőgyulladásod is van. Nem súlyos sérülések, de el fog tartani egy darabig míg a vendégünk leszel.
Közben gondolkodtam. Ki kellene derítenem, hogy melyik gyermekotthonban van, hogy fel tudjam velük venni a kapcsolatot. De nem hagyhatom egyedül a gyermeket. Kis az aki szereti a gyerekeket?.. Izzie.. Rácsipogok..
-Figyelj Jas, nekem most egy kicsit el kell mennem, de ne aggódj, nem maradsz egyedül. Már hívtam egy másik orvost aki ittmarad veled.
-Miért nem mehetek én is veled?
-Nem szabad édesem. De megígérem hamar jövök vissza hozzád. Rendben?
-Hmm... Legyen.
-Dr. Montgomery, hívatott. Valami baj van?
-Stevens, nincsen baj. Csak kérem maradjon a gyerekkel míg visszajövök. Beszélgessen vele és ha legfontosabb, hogy ne legyen feszült. Tegye kicsit félre hogy orvos és legyen ember!
-Öhm, oké, de...
-Izzie, figyeljen. Itt egy lelkileg megtört gyermek, aki senkit nem ismer, meg van ijedve és senkije simcs gyakorlatilag. Orvosként néha szemben kell állnia magával, mint ember..
-Rendben.
Kimentem. Fogalmam sincs hol kezdjem a kutatást. Menjek Mirandához? Vagy esetleg beszéljek Dr. Webberrel? Ahj..

Izzie:
Dr. Montgomery arra kért, hogy maradjak itt a gyerekkel és nem is értem hogy miért mondta azt, hogy tegyem félre azt, hogy orvos vagyok... Vagyis..szerintem tudom. Hogy szóljak most a gyerekhez?
-Hé.... Öhhh, hello kisember! Miújság?
-Addie hova ment?
-Nem tudom, én csak...csak bejöttem ide hozzád.
-Mikor jön vissza?
-Azt sem tudom.. De beszélgessünk egy kicsit! Jársz..suliba?
-Igen..
-Az tök jó. Vannak barátaid?
-Igen.. És neked?
-Nekem is. Képzeld, 2-vel együtt is lakom. Ők Meredith és George. De ott van még Christina és Alex is.
-Én is együttlakom egy barátommal. Sőt, a mellettem lévő ágyon alszik.
-Szupeer, ennek...nagyon örülök.
-Szép a hajad. Szőke... Hogy hívnak?
-Izzie...
-Jasmine vagyok... Most olyan furát érzek..
-Mit érzel?
-Olyan.. elmúlt a fejfájásom.
-Az nagyon jó..
-Ideadod a kezed?
-Persze..
-Olyan puha... Te szerelmes vagy valakibe?
-Hát... Elmondom, de köztünk marad..
-Azaz Alex az ugye?
-Wow, ez ügyes volt! Honnan tudtad?
-Gondoltam... Nagyon jó ha szeretsz valakit. Biztosan nagyon jól esik neki..
-Más lányok karjai között biztosan.
-Megcsal?
-Nem dehogy is.. nem vagyunk együtt vagyis.... Várj! Te honnan tudod hogy az mit jelent?
-Apa állandóan ezt kiabálta anyának, majd üvegeket dobált hozzá..
-Ohhh.... Sajnálom én nem tudtam..
-Öh....öh...
-Jasmine, jól vagy?
-Nem ka....kapok le... levegőt...
-Semmi baj itt vagyok.. VALAKI JÖJJÖN GYORSAN!..

Addison:
-Dr. Webber.. Bocsánat hogy így berontok..
-Gyere csak Addison!
-Szükségem lenne a segítségedre. A kislány akit ma behoztam gyermekotthonban van de nem tudja melyikben. Ha esetleg ki tudnánk deríteni felvenném velük a kapcsolatot.
-Persze, Addison, ne aggódj megoldjuk..
-Rendben.. köszönöm. Akkor én most megyek is.
-Ilyen gyorsan? Nem iszol egy kávét?
-Sietek vissza a gyermekhez. Dr. Stevens ott maradt vele, de sietek vissza hozzá.
-Annyira kötődsz ahhoz a gyermekhez..
-Közelinek érzem.... Akkor megyek.
-Rendben.
Huhh, na ez is megvan. Probléma megoldva. Egy kávé lehet jól esett volna, de ez most nem lényeg. Csipogok... Stevens.. Jajj neee!

Narrátor:
Addison amilyen gyorsan csak tudott megindult a szoba felé, amiben Jasmin feküdt. Nem nézett semmit, csak hogy minél gyorsabban odajussom a szobához. A szobába lépve Jasmin eszméletlenül feküdt az ágyban. Addison idegesen kérdezte a történteket, közben a kislányhoz lépve kezdte vizsgálni:
-Dr. Stevens, mi történt?
-Beszélgettünk és egyszer csak dyspnoes tünetei lettek (nehézlégzés).
-Valószínűleg a tüdőgyulladás miatt. Remélem nem gyógyszerallergia... Volt valami ami pszichésen befolyásolta volna?
-Beszélgettünk és felhozódott a a családi háttere..
-Értem.. Izzie, ha bármikor ehhez a gyermekhez kerülne, ne hozza fel neki a családját!... Remegése volt?
-Egy darabig, de elmúlt..
-Ez pánikroham. Van valami ami befolyásolja a gondolkodását.. Minden alkalommal mikor lejátszódik benne, megijed, nem tudja hogyan fogadja és ettől vannak rohamai... Édes Istenem..
-Doktornő, én...
-Izzie, nézze! Értékelem azt, hogy szeretne segíteni, de ez nem medikusnak való feladat. Én is jártam ebben a cipőben és ma már látom, hogy nem a semmiért mondták. Nem bántásból mondom, de ha segíthet valamiben jelezni fogok.
-Rendben.
-Adjon neki antibiotikumot. A láza is felment, adjon fájdalomcsillapítót is.
-Értettem.
Addison allergiavizsgálatot kért, hogy van-e akármilyen gyógyszer-vagy ételallergiája. A kislánynak csillapodott a láza. Addison éppen egy gyermekpszichológus segítségében gondolkozott, mikor Jasmine felébredt:
-Addie?
-Itt vagyok kincsem.
-Fáj a mellkasom. Nagyon fáj...
-El fog múlni, ne aggódj!
-Hol voltál?
-Elintéztem pár dolgot. De mostmár itt vagyok.
-Neked ugye nincsenek más betegeid?
-Most nincsenek. Csak te vagy.
-Neked van gyereked?
-Nem.. vagyis, volt..
-Mi történt vele?
-Hát, tudod. Még csak pár hónapos kisbaba volt. Beteges volt, akkor éppen magas láz miatt került be. Egyik nap még azt mondták rendbejön és én is láttam az eredményeit. Minden rendben volt. Már több napja bennfeküdtünk a kórházban, nagyon fáradt voltam. Elaludtam, másik reggel pedig már arra keltem fel, hogy meghalt..
-Sajnálom.. Kislány volt?
-Igen.. Gyönyörű piros arca volt. Mint neked.. Éppen olyan vörös volt az arca, mint egy rózsáé.
-Hogy hívták?
-Eva Rose Shepherd.
-Szép neve volt... Mikor született?
-Ezelőtt 9 évvel. Olyan veled egyidős forma.
-Értem.... Nagyon álmos vagyok Addie.
-Aludj édesem! Itt leszek melletted.
-Jó..
Addison kezdte magát egyre közelebb érezni a gyermekhez. Jasmine-nak is sokat jelentett a doktornő jelenléte. Vajon Meredith mikor tudja meg, hogy Dereknek volt Addisonnal egy közös gyermekük?