Teki Ès Boti

Kezdès

Szokásos Szeptember elseje volt mint azt megszokták már a diákok. Teki is  várt a buszra ès fel volt kèszülve a tömött járműre tele tinèdzserekkel, nèhol megszórva egy-egy orvoshoz menő öregnènivel. Sajnos azt is jól tudta hogy ott lesz Boti is azzal a szokásos öntelt mosolyával a fejèn.
Elèrkezett az a pillanat amikor megállt a busz Tekla felemelte kis virágos szoknyáját nehogy valahol beakadjon ès lecsippamtotta a jegyèt. Miután túljutott a sofőrön szeme pásztázni kezte a teret hol találhat egy helyet, majd nagy nehezen átvergődte magát a sok kis újjoncon ès beült egy idegen mellè. Amint leült meghallott egy mèly hangot ismerősen csengett a fülènek, rájött ez sajnos a Botond hangja, sebaj az elnyomható egy kis elefánthallgatással. Betette a fülest ès csak felkèszült lèlekben az első napra.

Elèrkezett a megálló ahol a leszallásra került a sor. Szèpen felállt ès benyomta a jelzőgombot. Nem sokkal a jelzés után megjelent mellette egy magas alak mosolyogva, felnèzett rá ès látta az ellensèg az:
-Szia Teki szólalt meg Botond
-Szia, hát látom mèg egy évet együtt buszozhatok veled ez fantasztikus kezdése minden napnak  mondta vissza gúnyosan Tekla
-Jajj ugyan tudom, hogy reggel ès dèlután is azt várod, hogy megláthasd sármos arcom viccelődött a fiú
-Igen, olyan jól eltaláltad akkor vègre  nem kell titkolnom tovább ó drágám te vagy a mindenem  húzta közbe a száját hogy értse az iróniát a srác
-Akkor ezt megbeszéltük, na szia szöszi kacsintott, majd leszállt a buszról

Lebattyogott ő is ès közben elnézett balra látta, hogy a sármkirály vonul èppen be a Váriba ès közbe hálát adott, hogy ő vègül a Eszteribe ment ès elindult a másik irányba.

Beért a suliba ès rögtön elmesélte a reggeli történteket a legjobb barátnőjének Vivinek aki már mióta azt hajtja, ez nem ellenségeskedés, hanem flörtölés, de Tekla ilyenkor csak megharagszik.Reggeli csevej után az évnyitó ès a szokásos rizsázások voltak egy csomó osztályfőnöki ès megbeszèltèk a következő kèt hónapra várható versenyeket is. A tanár már most felkèszítette a diákokat arra, hogy megint visz egy valakit az iskolák közötti versenyre de mindenki tudta, hogy Teki lesz az. Utolsó óra után elbúcsúzott a barátaitól ès elindult vègre kifelé az állomáshoz.
Amikor odaért a megállóhoz látta, hogy a hazaút se lesz könnyű, hiszen ott van Boti. Elérkezett az  ideje a felszállásnak, ès talált is egy kényelmes helyet az ablaknál, ahol csak egyszer látta a fiút amikor elsétált mellette, amikor elment a srác kicsit lassított ès mosolyogva a lányra nèzett. Nem is foglalkozott vele nagyon Tekla, majd egyszer csak beült mellè valaki, odanèzett ès látta, hogy Botond az. Kivette a fülhallgatót ès megszólalt:
-Minek ültèl ide nincs máshol hely?
-Szerinted nem egyedül ülnèk ha lehetne de ha már valakivel kell ülni akkor te legyèl az
-Hát jó, de ne terpeszkedj maradj a te rèszeden
-Okè főnök mondta vissza miközben a kèk szemèt nèzte a lánynak
Titkon nem bánta annyira ,hogy ott ült a fiú mert mindig nagyon jó illata volt.
Az út többi rèszèn nem szóltak egymáshoz csak mind ketten hallgatták a zenèt. Amikor le akart szállni kènytelen volt hozzá szólni:
- Kiengedsz mert mindjárt szállok
-Persze felállt ès oldalra lèpett, hogy elfèlrjen ès kiengedje
-Tetszik a szoknyád tetszenek a viragok tette hozzá a srác
-Köszönöm mosolyogva visszanèzett Tekla majd leszállt
A busz elment ès látta, hogy az ablakból figyelte Boti
Egèsz hazafele úton azon gondolkozott vajon mièrt dicsèrte meg, nem èrtette eddig mindig beszólongatott most meg dicsèri, ez gyanús volt neki. De túl fáradt volt, hogy ma már agyaljon ezen ès tudta, hogy holnap úgy is kifogják pletyizni az egèszet a lanyokkal. Hazasètált kipakolt összekèszült másnapra ès telefonozott egy kicsit majd lefeküdt aludni.