Az Idővel Szemben/ Jimin

10. Vajon mit akar?

Miután végeztem a suliban,felhívtam Hei-t elmesélni neki a történteket,hiszen én még mindig nem hittem el,hogy ez megtörtént. Ahogyan vissza olvastam azt a pár üzenetet,azt sem tudtam hol vagyok. Olyan volt,minthogyha egy másik lány életében lettem volna hirtelen,akit pont Jimin keres fel. Az én bőrömben eddig talán még ilyenre nem is lehetett volna számítani. De végül,igen,ez az én bőrömben történt meg. Egyszerűen WOW. Míg el nem mélyedek ezekben a gondolataimban,felhívom gyorsan Hei-t. A telefont egy-két csengés után rögtön fel is vette!
- Szia! Mizujs van? Van valami új hír? Csak nem megint az a patkány piszkál? MEGÖLÖM! - közölte velem Hei,mire muszáj volt felnevetnem.
- Nem,nem,ez sokkal másabb dolog. JÓ HÍREM VAANN!! - mosolyogtam magam elé az üres falra,hallva Hei sikongását. Már tudta. Biztosan érezte,hogy valami Jiminnel kapcsolatos dolog van a dologban...!
- NA NEE! Rád írt? - sikította még midnig a telefonba. Imádom ezt a lányt. Egyszerűen látom azt az arckifejezést. "Igazam volt!" És igaza lett. Aminek most egyedül tényleg nagyon örültem.
- IGEEENN! Ma reggel arra ébredtem,hogy ott villog a telefonom képernyőjén a neve,hogy írt!! Hirtelen azt hittem,hogy még mindig álmodom. - mind a ketten eleget sikítoztunk. Annyira örültem. Ennyire,mint most,talán soha életemben nem örültem semminek.
- Látod drágám,igazam volt,és te meg azt mondtad nekem,idézem: " Nem lesz semmi belőle,ő már úgyis elfelejt és nem fog hiányolni,ha fel megyek! " AAA HOOLLL!
Úristen,el sem hiszem! Most úgy megölelnélek,annyira szuper,majd küldd is el nekem szépen! - nevetett fel. Igaza volt,mindig ezt mondtam. De valahogyan be vált nem? Talán valahol a lényem mélyén még én is éreztem,hogy ez majd bekövetkezik,de végül egyáltalán nem számítottam rá. Hálás vagyok Hei biztatásáért is,de de ez még mindig nem jelent semmit. Nem tudhatjuk,hogy mégis minek írt rám. Lehet valami fogadást kötött a haverjaival. De azt megírta volna aztán később nem? Remélem,hogy ez nem csak egy nagy vicc volt....

- JIMIN- magam előtt láttam őt.
- Azért ne bízd el még ennyire magadat,hiszen ez még semmit sem jelent.... - mondtam ki azt amit talán nem kellett volna. Hei máris felkapta telefonját és bele ordított. Szokásos módján. - TE HÜLYE VAGY? Ne csesztess,hogy még most is,mikor éppen nagyon jó dolog történt veled,képes vagy el cseszni a jó hangulatot? Ő szerelmes beléd!!! Értsd már meeeggg!! Szerinted dísznek keresett fel? Meg ennyi éven keresztül dísznek mutatta az érzéseit irántad? Hát pont nem! És kész - jelentette ki elég komolyan. Tudtam,hogy hinnem kéne neki,de valahogyan mégis bennem volt a félsz... Erőt kell vennem magamon! Lehet végül ebbe is igaza lesz,de arra márcsak kiváncsi lehetek! Ki kell várni...

Nagy levegőt vettem és életemben először kimondtam azt,amire talán Hei mindig is vágyott. - Végül igazad is lehet... - mondtam ki ezt a görcsös mondatot számomra,mire Hei csak hallgatott. Nem mondott semmit. Vajon elájult? Sosem mondtam még ilyet,van arra is esély,hogy tényleg össze esett. - Minden rendben van? Elájultál? - kérdezősködtem. Hei egy hatalmas csend után végül megszólalt.
- Awww,annyira örülök neked! Büszke vagyok rád! Nem kell túl agyalni,látod?! Hiába úgy véled,hogy az a normális,de nem kell annak lennie. Ő túl gondolás nélkül is ugyan úgy fog érezni és ezt már ezzel a cselekedetével is bebizonyította. - nem tudtam mit mondani. A kis beszédje bejött és valahogyan most én is büszke voltam magamra. Az,hogy ő mindvégig szeretett,és hogy talán lenne belőle is valami,az még számomra kérdéses,de igyekszem hinni. Mostantól. Legalább valamennyire.
- Próbálok hinni neked No... Köszönöm amúgy,hogy még egy teljesen másik suliból is az én kis szerelmi szaromat beszéljük át,és hogy mindig itt voltál nekem! Tényleg  köszönöm. - egy nagy sóhaj hagyta el a számat.
- Te tényleg bolond vagy. Tudod,hogy én mindig itt leszek,bárhol is vagyok! Rám számíthatsz! Most pedig nyomás írj rá - utasította.  Tudtam,hogy mennem kell. Hisz neki is dolga volt,de nekem is. Nem éppen Jimin miatt,hanem mert a tanulni valóm is elég sok holnapra.
- Hjajj te. Rendben... ráírok. Köszönöm,hogy meghallgattál,és nyugodtan ha neked is bármi problémád van,vagy esetleg nincs kivel beszélned,akkor én is itt vagyok! Puszi,később majd beszélhetünk ha neked jó! - el is köszöntünk egymástól. Hamar,de amit kellett és amennyire volt időnk át tudtuk beszélni. Szeretem,hogy mindig itt van nekem és lehet neki ezt sosem mondom,de nagyon köszönöm,hogy mindig meghallgat.... Most pedig nyomás vissza az intrire tanulni vagy valami olyasmi....

~ 15-20 perc után ~

Ahogyan kinyitottam a kis lakás ajtaját,láttam,hogy még senki sincsen itt,szóval gyorsan le is húztam a cipőmet és ledobtam a táskám. Máris szaladtam a szekrényem felé és át vettem a szokás benti öltözékem. Egy szürke kényelmes rövid nadrágot és egy bő szabású fekete rövidujjút. Aztán csináltam magamnak egy szendvicset és máris be kuckóztam az ágyamba. Az ágy mellől fel kaptam a táskám és kivettem belőle a szükséges kellékeket. Tanulni készültem,de valami megint elvette a figyelmemet a tanulásról....

Ahhh,még szép,hogy Jimin....

Már néha kezd elegem lenni belőle,hogy számomra folyton ilyen fontos ő,és hogy nem tudom,soha ki verni a fejemből!
Most is így történt...

Ahogyan rá néztem a telefonomra,gondolkodás nélkül kaptam a kezembe és máris bele mentem az instagram alkalmazásba és a chatek között Jiminre. (Elérhető volt!) 
Vettem egy nagy levegőt és mosolyogva küldtem el az üzenetet! Tudta,hogy írni fogok,hiszen rögtön látta. Rögtön. (AAAA SIKÍTOK,ILYEN NINCS)

Üzenetem: Na szia,nézd csak megint ki van itt! Végre vége a sulinak mára,szóval ahogyan ígértem,itt vagyok - ahogyan el küldtem az üzenetet,máris a szívem egyre jobban kezdett el dobogni. Ahogyan észre vettem,hogy rögtön látta,a szívem a torkomba ugrott. Ez akkor most igaz? Anyám,én én ezt nem. Mi a? Jimin rögtön megnézi az üzenetem? Már rögtön ír? Ez tényleg csak egy álom...!

Jimin üzenete: Sziaa,hát te neked nem kéne tanulnod? Ennek a jó képű srácnak kell írnod először? Aaa ez gáz,nem gondolod?🙈 - idióta. Ez tényleg bolond. Tudja,hogyan pirítson el. Arcomat márcsak úgy a kezembe temettem,égett az arcom,és az az öröm amit éreztem. El felejthetetlen.

Üzenetem: Felejtsd is el! 😂 Ne folyton csak magadra fókuszálj. Idióta. Csak nem akaródzott tanulni,ennyi az egész és megígértem valamit és ahogyan látod betartottam. 😉 - imádom vissza vágni az ilyen szavakat számára,hiszen teljesen tudom,hogy egy nagyot nevet rajtam. Élőben is így tett,folyton. Mindig piszkált. Lehet már ez hiányzik,és ezt nem csak írásban szeretném átélni. Nagyon hiányzik a nevetése,a mosolya,a lénye,a mindene. De amíg itt vagyok ennek tudok a legjobban örülni. De viszont ha haza megyek,igazán reménykedem benne,hogy majd megint tudok utánna kémkedni az ablakomból,hiszen pontosan a házukra látok.
Kisebb koromban is,mindig őt lestem az ablakból,de legalább sosem vette észre. Addig a jó míg csak én gyönyörködöm benne és nem látja....

Jimin üzenete: Azta,ez most fájt... 😕 Most ez a szép kis pofi,és ezek a gyönyörű szemek miattad könnyezni fognak. De azért a kifogás az tetszik. Én is ezt mondanám. - a válaszán fel nevettem. Még jó,hogy nem voltak még itt a lányok,mert talán idiótának néztek volna. De azt sem bántam volna,hiszen jól éreztem magam. Olyan volt,mintha velem szemben lenne. Ahogyan lecsukom a szememet teljesen látom magam előtt. Egyszerűen valódi. Szeretem és ez így is marad továbbra is. De azért bízom,hogy ennek lesz következménye is...

Üzenetem: Aha,szóval majd máskor ha majd te keresel fel megint,akkor ezt fogod te is használni igaz? Megsúgok valamit. Lehet beválik. 😂 - a testemet nem is éreztem,annyira a jelennek éltem,annyira annyira jól éreztem magam.

Jimin üzenete: Szerintem,az igazi oka jobban tetszene. 😉- E-ez most flört lett volna? Jesszus. EGYRE JOBBAN PIROSODOM! Ez totál nem jó. Nagyon zavarba hoz ez a fiú.
Jimin üzenete: De ahmm,lenne egy kis meglepim majd számodra. - Hogy micsoda? Csak a szemem káprázik vagy tényleg ezt írta? Már egyre kíváncsibbá tesz. Egyre rejtélyesebb. Bármennyire is tetszik és titokzatos,fogalmam sincsen,hogy ez mit takarhat.

Üzenetem: Ööö... Ez alatt mit értesz? - kérdeztem,még mindig lefagytan a telefonom ki jelzőjét bámulva.

- Titok,majd meglátod! - utálom,hogy nem mondja el. Vajon mi lehet az? Miiii????

VAJON MI LESZ A MEGLEPI?

KÖSZÖNÖM SZÉPEN TOVÁBBRA IS AZ AKTIVITÁST,ÉS REMELEM,HOGY MOSTANRA MÁR ÉN IS AKTÍVABB LESZEK ÉS ÍGÉREM,HOGY TÖBB RÉSZT HOZOK,CSAK MOSTANÁBAN NEM VOLT SOK ÖTLETEM FOLYTATNI,DE ITT LENNE AZ ÚJABB RÉSZ. REMELEM TETSZIK ❤️ SZÉP SZÜNIDŐT TOVÁBBRA IS NEKTEK!