Az Idővel Szemben/ Jimin

1. Váratlan találkozás

- ANYA! - kiabáltam a szobámból anyának,mert nem nagyon akaródzott kimásznom az ágyból.
- Igen kicsim,valami baj van? - kérdezte lágy hangon,miközben belépett a szobám ajtaján.
- Nem semmi baj sincsen,deee szerinted ma milyen idő lesz ? Kimehetünk ma Hei-vel? -mosolyogtam anyára akit mindig a mosolyommal Győzők meg.
- Persze,hogy kimehettek Mi-Cha,de tudod,hogy nem szeretem ha egyedül vagytok kint,nem tudhatjuk milyen emberek vannak közöttünk! - ült le mellém az ágyra és lágy puha bőrével végig simított az arcomon.
- Ha már Hei fel van akkor át mehetek légyszi hozzá játszani? - bevágtam a boci szemet amire csak nagyot sóhajtott és bólintott egyet.
Hei az egyik leges legjobb barátnőm,kiskorom óta ismerem,olyan mintha már a testvérem lenne,annyira megbízom benne. Néha amúgy azt nem szeretem benne,hogy mindig hallgat,folyton nekem kell felvetetni valamit,amiről beszélgetni tudjunk,vagy valami játék ötletet,mert neki minden mindegy... Hát de így kell őt szeretnem ugyebár,de kedvelem mert kedves és megbízható.
Kipattantam az ágyamból,felvettem magamra egy kis otthoni laza ruhát és mar szaladtam is le elköszönni anyától.
- Szia majd jövök ha megyünk ki! - öleltem neg gyorsan és már rohantam is át a szomszédba Hei-hez,aki már az ajtóban várakozott rám,mivel telefonon már hamarabb üzentem neki,hogy megyek át. Boldogan intett az ajtóból nekem.
- Jujjjj Szia Mi-Cha! Tudod milyen jó hírem van?! - mondta izgatottan és bezárta mögöttem az ajtót.
- Naa mi az mondjad már,kiváncsivá tettél - ugráltam körbe izgatott barátnőmet.
- Éppen ma megkaptam azt a nagy Lego készletet amiről mindig is beszéltem! Gyere nézd meg - ezzel megfogta a kezemet és egészen a szobájáig húzott maga után.
Tényleg nagyon nagy ház volt,nekem is tetszett,hiába nem vagyok az a nagy Lego fan,de végre játszhatunk vele!

2 órányi játszás után ránk szólt Hei anyukája,hogy nem-e szeretnénk kimenni inkább a friss levegőre,minthogy mindig csak bent üljünk.
- Igen menjünk! Mi-Cha kihozod azokat a jo krétákat? Majd rajzoljuk vele - állt fel és csillogó szemekkel pislog ott felém
- Igen persze,hogy kihozom, de te akkor hozd azt a gumi labdát Oke? Fogjuk dobálgatni - vigyorogtam Hei-re,aki szintén nagyon feldobódott attól hogy kimehetünk.
Haza siettem felvenni egy cipőt és a krétákat is elő szedtem. Anyától is elköszöntem,hogy kint leszünk ha keresne és már ott sem voltam.
Kirohantam Hei-hez aki mar egy ideje rám várakozott.
- Szerinted csak mi leszünk kint? - kérdeztem félve Hei-t aki éppen egy napot rajzolt az aszfaltra.
- Biztos,hogy még lesz kint valaki,ha meg nem akkor pedig kihívjuk Shint! - mosolygott és tovább rajzolt.
Shin az egyik barátunk aki szintén a közelben lakik,szegénynek az agyi szintje lejjebb van mint a miénk,de amúgy bírjuk mert sokat lehet rajta röhögni...de néha túl sokat beszél,ami idegesítő de ki lehet bírni.
- Hei nézd csak ott van Soo meg valaki- mutatott két fiú felé akik felénk igyekeztek.
- Szerinted új? - kérdeztem Hei-t aki csak meg rántotta a vállát.
Soo és az ismeretlen fiú megállt mellettünk és félve köszöntek,ahogyan azt mi is tettük.
Az új fiú eléggé megvolt szeppenve szóval erőt vettem magamon és rákérdeztem a nevére.
- Új vagy még? Hogy hívnak? - kérdeztem mosolyogva az ártatlan fiút aki mosolyogva vissza válaszolt nekem.
- Jimin vagyok,tegnap költöztünk ide...t-téged/titeket hogy, hívnak? -vakarta meg a tarkóját kínosan.
- Én Mi-Cha vagyok ő itt mellettem pedig Hei a legjobb barátnőm! - mutattam be Hei-t is aki nem nagyon szólalt meg (?),mostanáig.
- Szia Hei vagyok - mosolygott és inkább aztán el is hallgatott.
Nem tudom mi ütött belé,de ha már itt van az alkalom megismerni valaki újat,elő vettem a bátorságomat,mert nem kellett semmitől sem félnem megkérdeztem,hogy akarunk e játszani.
- Akartok játszani velünk? - körbe fordultam választ várva.
- Persze,hogy akarunk, Soo te si jössz? - Soo csak megvonta a vállát és közös megegyezés alapján elkezdtünk fogócskázni.

Egy hosszabb idő elteltével így a játék során rájöttem arra,hogy Jimin milyen jó fej,olyan jó humora van mint nekem és nagyon vicces,megkedveltem talán már abból is ahogyan velünk van, "DE PERSZE CSAK BARÁTILAG!"
Folyton mellettem van még akkor is ha nem ő a fogó,érdekes egy gyerek de igen Bírom.

- Mi-Cha! Te vagy a fogó! - üvöltött át a házuk előttről nekem Jimin,aki gyorsan el is szaladt nehogy elkapjam.
- Na várjál csak úgyis elkaplak ! - röhögtem és elkezdtem kergetni.
Soo és Hei igen unottak voltak,pedig ők is játszodtak,nem is értem...Pedig nem csak én meg Jimin játszottunk ketten. Szegény Hei-t lehet,hogy egy kicsit magára hagytam,de ő nem jön sosem oda,de de leszek vele is persze,ahsss szegény...

Esteledett már mikor anya kiszólt az ablakon,hogy menjek be mert már késő van,erre ugye nem mondhatom azt,Hogy légyszi még egy kicsit,mert nagyon dühös lenne. Elköszöntem mindenkitől,a fiúk is már haza fele indultak. Hei fáradtan az ajtóból márcsak rám köszönt.
- NAGYON JÓ NAP VOLT! - kiáltottam meg a fiúk és Hei után.
- NANÁ,HOGY MI-CHA! - válaszolt vissza Jimin és egy fütty szóval elköszönt tőlünk.

Otthon márcsak levetettem magamat az ágyba és elmeséltem anyának,hogy milyen jó volt kint,meg hogy új szomszédunk lett,hogy vele voltunk kint. Anya mosolyogva végig hallgatott és egy jóét puszival el is köszönt tőlem.
- Jóét kis vadalmám,álmodj szépeket! - ezzel ki is ment a szobámból és eloltotta a lámpámat