Este 8 óra van,és épp a kávézóból lépek ki,miután ledolgoztam a 9 órámat. A város tele volt élettel,míg én bágyadtan sétáltam a macska köves utakon,haza a barátom albérletébe. Ashton-nal évek óta itt élünk,ő steward egy Párizsi reptéren,nekem meg csak a belvárosi kávézó maradt. Ahogy odaérek a nagy épülethez,be csöngetek a lakásunkba,hogy ne kelljen még a kulcsal is bajlódnom. A liftből kiszállva az ajtóhoz lépek,de az még mindig zárva van. Nagy sóhajok közepette kikeresem a kulcsom,és halkan elfordítom a zárban. Lassan benyitok,és lerugom a cipőmet,de ahogy állnék fel szembe találkozok egy magassarkúval,ami nem az enyém. Óvatosan lekapom magamról a kabátom,és halkan bemegyek a nappaliba. Ruhák szétdobálva,és csak egy kis halovány fény van felkapcsolva. Rosszat sejtve megyek a hálószobához,és a tőlem tellhető leghalkabban,feltűnés mentesen résnyire benyitok,hogy be tudjak kukucskálni. Ami bent volt,arra nem voltam felkészülve. Először Ashton kezeit láttam,ahogy egy rajta ringatózó nő derekát fogja,majd meghallottam a hangokat is. A nő lehajol hozzá,és szenvedélyesen falják egymás ajkait,miközben a párom lágy sóhajokat ereszt ki. Ennyi elég volt hogy levágjam mi folyik itt. De vajon Ashton mennyi ideje csal meg? A könnyeimmel küszködve kiszaladtam,felhúztam a cipőm,fogtam a táskám és kabátomat,majd lassan kinyitottam a bejárati ajtót,és kimentem rajta.
Fogalmam sem volt,hogy kihez menjek,vagy egyáltalán hova,ezért elindultam a belvárosba,na,vajon hova?igen,vissza a kávézóba,a barátnőmhöz.megnéztem az időt,bár amennyire a könnyeimtől láttam:20:43.
10 ig vagyunk nyitva,még odaérek.
Egy pohár forrócsokit tartok a kezemben,miközben épp Rosienak mesélem azt,amit láttam,halványan sírva. Nem akartam kimutatni hogy mennyire fáj,nem akartam elszomorítani annyira.
-Tessa,figyelj,nekem igazából sose volt szimpatikus a csávó,ezek után se lesz,de,hé,nyugi,hallod?-simogatta a hátam.
-hova megyek ezek után?az albérlet az övé..
-nem tudom,Tess,nem tudom..-komorodott el Rosie.
Elkezdtünk jobban beszélgetni a dologról,és megígérte,elkezd kutakodni,mert nagyon sok ismerőse van,és hátha talál valamit. Ahogy az órára néztem,konstatáltam,hogy nagyon elment az idő,és Rosie is gyorsan felpattant,hogy bezárjon. Elköszöntem,majd kértem holnapra egy szabadnapot,mert ha én most szakítok Ash-el,akkor nem hiszem hogy betudok jönni holnap. Keserű mosollyal elindultam haza. Útközben eszembe jutott.hogy úgy fogok tenni mintha nem tudnék semmit,majd szépen lassan rá fogom vezetni,ami meg utánna fog történni,azt még nem tudom. Az ajtó előtt vettem egy mély levegőt,majd benyitottam,magamra eröltetve egy hamiskás mosolyt. Lerugtam a cipőm(újra) felakasztottam a kabátom,és bementem a nappaliba. Nem volt ott a magassarkú,nem voltak ruhák szétdobálva,nem hallottam hangokat,nem volt rendezetlen a háló,ahogy betudtam nézni félig,és,rendes fény volt,nem halovány,mint ahogy az volt mikor elhagytam a házat. A szívem összeszorult,és a torkomban akkora gombóc keletkezett,hogy majdnem helyben elbőgtem magam. De tartottam magam.
Köhintettem egyet,és ledobtam magam a kanapéra. Pár perc múlva Ashton dugta ki a fejét a kis folyosóról,majd elmosolyodott.
-szia édes,hát te hol kóboroltál?-jött oda hozzám,és adott egy gyors csókot. Nem tudtam viszonozni. Nem tudtam a szemébe nézni.
-öhm,csak beszélgettem Rosieval,és kissé elrepült az idő.-néztem a Tv-t,ami egyenesen velem szemben volt.
-mond csak,Ash,mikor értél haza?-fordultam felé,miután leült mellém és bekapcsolta a tv-t.
-umm,olyan 9 óra felé,most nemrég.-nézett a karórájára. Aha,hát persze.
Bólintottam.
Nem tudtam vele egy szobába lenni,ezért elindultam lefürödni. A zuhany alatt többször elsírtam magam. Iszonyatosan fájt,fájt,hogy ezt tette velem,és ezek után totál normálisan viselkedik. Felvettem a vörös csipkés hálóingem,ami rásimult gyengéden karcsú derekamra,majd kifésültem a hajam,és fogat mostam. Enni se nagyon tudtam,hiszen nem volt étvágyam.
Kijöttem a fürdőből,és Ash még mindig a TV-t bámulta,majd rám kapta a szemét,és elmosolyodott. Nem bírtam állni,ezért jóéjt kívántam,és bementem a vendégszobába. Pár perc múlva Ashton dugta be a fejét,mire ránéztem.
-te miért vagy itt?-kérdezte
-itt szeretnék lenni,de te nyugodtan aludj a másik szobába.-fordultam el.
-fura vagy ma.-nevetett fel kissé ingerülten.
Nem volt gusztusom befeküdni abba a mocskos ágyba. Nem volt gusztusom befeküdni oda,ahol az a nő feküdt. Nem akartam azzal a férfival aludni,akit tegnap még a gyerekeim apjának is eltudtam volna képzelni. Nem is tudok úgy ránézni már. Fáj amit tett. De nem fogom hagyni hogy ez felemésszen. Erős vagyok.
Na sziasztok!!
Igen,megint új könyvet kezdtem. Ne kérdezzétek,mindegyiket elrontom:,)
Szerettem volna egy ilyen könyvet,ami egy bevállalósabb,erős lányról szól,ami romantikusabb. Nagyon remélem,hogy tetszeni fog nektek,és remélem,fogjátok olvasni:,)
Szerintem holnap hozom a következő részt,addig is további jó estét mindenkinek!<3
