-elmentem!-kukkantott be a konyhába Ashton reggel 6 órakor,ahol én épp a reggeli kávémat készitettem.
-mhm,szia-fel se néztem.
Egy darabig állt egy helyben és nézett engem,végül halkan felnevetett és már csak az ajtócsapódást hallottam.
Közben kész lett a kávém,úgyhogy kiültem az erkélyre. Hogy vezethetném rá..arra hogy tudom?
Nagyokat hörpintettem a kávémból,és az éledező Párizst figyeltem,mikor megrezzent a telefonom. Kihalásztam pulcsim zsebéből,majd felnyitottam,és megnéztem,ki az.
Active chat:Rosie.
-Tess,hívj fel!
E rövidke üzenet után tárcsáztam a számát,majd negyedik csöngésre fel is vette.
-jó reggelt,friss vagy,Rosie-köszöntöttem rekedt hangon.
-neked is,ne is mondd,már reggel 4 órakor keresni kezdtem,és,jó híreim vannak.
-mesélj.-ittam bele újból a kávémba.-befogadna valaki?-kérdeztem.
-igen,az egyetemen évfolyamtársunk,Chloe betud fogadni az albérletébe,a volt társa kicuccolt nemrég,azt nem osztotta meg velem miért,de az a lényeg,lenne helyed.
-nagyon szépen köszönöm Rosie,te vagy a legjobb,beszélni fogok vele-mosolyodtam el.
-ugyan,ez semmiség.. na,megyek készülődni,Adrien mindjárt itt van értem,ma ő jön be helyetted dolgozni.-mondta,és már le is tette.
-neked is szia.-raktam el a telefonom.
Ma este elmondom neki.
Bementem,és elkezdtem össze pakolni a cuccom. A ruháimat beleraktam a bőröndjeimbe,a többi kis kacatom belefért egy nagyobb táskámba,és felhívtam Chloe-t. Merthogy ismerem őt. Nagyon jóba vagyunk,és nem tudtam hogy ő is albérletben lakik. Megbeszéltük,hogy a hétvégén akár be is cuccolhatok,aminek nagyon örültem.
Igen,ez nagyon fura kezdés volt,és rólam is alig lehet tudni valamit,úgyhogy beszélek egy kicsit magamról és az egész helyzetről.
A nevem Tessa Miley,22 éves vagyok,a szüleim meghaltak mikor 16 éves voltam,így kénytelen voltam a keresztszüleimhez költözni Párizs-ba,és azóta itt is élek. 17 évesen találkoztam Ashtonnal,egy házi buliban,ami egy random tagé volt,Rosie rángatott el rá. 18 évesen össze költöztünk,azóta együtt vagyunk,de,mostmár nem sokáig. Visszatérve a szüleimre. Autóbaleset volt. Kisebb depresszióba kerültem,mikor megtudtam,hogy mi történt. Nagyon nehéz volt feldolgozni,és nagyon,nagyon hiányoznak. Rosieval nagyon régóta ismerjük egymást,online kezdtünk el beszélgetni,aztán,kiderült hogy ő itt él,és végül jól jött ki a dolog. Eredetileg Amerikából származom,New York,de nem annyira szerettem ott élni.
Nem nagyon tudtam mit csinálni,ezért leültem tv-zni. Elindítottam a Netflixet,hogy eltereljem a figyelmem,majd néztem rajta valamit. Arra eszméltem fel,hogy fél hat van,Ashton pedig nyolc órára ér haza.
Mégyegyszer átnéztem a házat,nem e hagytam ki semmit,de,úgylátszik,minden megvan. Még egyszer felhívtam Rosiet,hogy,akkor biztos nem zavarok e két napot nála,de,mint a múltkor,megint azt felelte,hogy dehogyis. Hát,akkor oké. Eléggé féltem,hogy mit fog csinálni. Vajon nagyon ki fog akadni? Csak nem fog kezet emelni rám. Nem,nem úgy ismerem.( Mármint Ashton. Nem Rosie,félreértések elkerülése miatt.)
19:56
A térdemen dobolva ültem a kanapén,a cuccaim mellettem voltak,és jól átgondoltam mit fogok mondani. Idegemben hátra tűrtem egy kósza tincsem a fülem mögé,és oldalra néztem. A polcon volt kettő kép rólunk. Amin mindketten boldogan vigyorogtunk bele a kamerába. Az egyik,akkor készült mikor beköltöztünk a lakásba...
"-hát,itt lennénk!-állt meg előttem Ashton mosolyogva,és felnézett a magasan nyúló házrengetegre. Felcipeltük a cuccunkat,és megálltunk az ajtónk előtt. Ashton kikereste a kulcsot,és benyitottunk. Kíváncsian kukkantottam be,és elmosolyodtam. Kicsi,de hangulatos. Nagyon megtetszett. Másnap éppen pakoltuk ki a holmikat,mikor Ash megszólalt.-hé,Tess,mosolyogj!-vigyorgott az akkor már maga előtt tartott telefonba,és én is vágtam egy nagyon boldog pofát."
A második az egyik fesztiválon készült,1 évvel később miután beköltöztünk a lakásba.
"-Tessa,nézz ide!-karolt át Ashton,és feltartotta a tefonját. Rajtam egy idegesítően világító hajdísz változtatta színeit,de,rajtam jól állt,és Ashton vette nekem,úgyhogy muszáj volt hordanom. Bele mosolyogtam a kamerába,majd a kép készülte után szorosabban magához húzott,és megcsókolt. -szeretlek.-mosolyogtam rá.-tudom.-nevetett fel,majd mégegyszer megcsókolt,és vissza mentünk a színpadhoz ugrálni."
A könnyeimmel küszködve vettem el a tekintettem a polcról,majd ajtónyitódást hallottam. Gyorsan felpattantam,negtöröltem a szemem,és vettem egy mély levegőt.
-megjöttem,édes!-jött be a nappaliba Ashton.-te mit csinálsz?-döbbent le.
-figyelj,ez nekem nagyon nehéz,úgyhogy elmondom amit szeretnék,és,engedd,hogy elmenjek.-kezdtem bele.
-de-
-nem fogok kertelni,de tudom.-vágtam közbe-tudom,hogy megcsaltál. Épp akkor értem haza,mikor,itt volt az a nő. Hallottam mindent. Láttam. Igazából nem is hiszem el,hogy tehetted ezt.-szakadt el a fonál,és elsírtam magam. Ashton rémülten nézett rám,és nyelt egy nagyot.-nem tudok egyszerűen mit mondani,csalódtam benned,azt hittem elég leszek neked. Hogy tehetted ezt?!-kérdeztem totál kiakadva.
-tudod ez nekem mennyire fáj?eltudod képzelni hogy az akit még egy héttel ezelőtt a gyerekeim apjának,a jövőbeli férjemnek képzeltem el,csak úgy megcsal? Én terveztem még veled,sokáig. Látom,ezek már csak megvalósíthatatlan tervek maradnak.-töröltem meg indulatosan a szemem majd megfogtam a cuccaim és elkezdtem kirángatni az ajtóig.
-várj már,Tessa!-jött utánnam Ashton.-bocsáss meg nekem,én csak, csak rossz napom volt és valakin le kellett vezetnem és ezért hazahoztam őt de könyörgöm-nézett rám idegesen-bocsáss meg.
Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Lefagyva álltam ott előtte,a cuccaimmal a kezemben,tátott szájjal. Nem bírtam,a kelleténél mégnagyobb sírás szakadt fel belőlem. Megrogytak a térdeim,és engedtem,hogy áradjon a szemeimből a sok könny. Ashton szörnyülködve elkezdett közeledni,mire lefagytam,és ráordítottam hogy ne közeledjen. Nagyon szégyelltem magam. Nem akartam kimutatni,hogy ennyire fáj amit csinált. Még egyszer ránéztem,majd kimondtam az utolsó egy szót,amit búcsúnak akartam.
-utállak.-köptem hozzá a szót,mire lesápadt,és szomorúan nézett rám. Nem szólalt meg. Nem is kellett. Kirontottam a lakás ajtajából,magam után jól becsapva azt. A bejárati ajtó előtt megálltam,ami a lakóházba vezet,majd utoljára vissza néztem.
Vissza néztem arra az ablakra,amely a közös házunk ablaka. A volt közös házunk ablakára.
Keserves sírás tört rám a járda közepén,de elindultam. Vissza se nézve elindultam Rosiehoz. Könnyeimtől alig látva,a bőröndöm és nehéz táskámmal a vállamon sétáltam. A földet nézve sírtam,nehogy meglásson valaki,nem figyelve magam elé,majd hirtelen nekiütköztem valaminek. Vagy valakinek...
Sziasztok!!! Nagyon sajnálom hogy most hoztam a részt,de nem tudtam hamarabb,ne haragudjatok,márha olvassátok egyáltalán... ha tetszik,akkor a kis csillagot nagyon,nagyon megköszönném!
További szép napot❤️
N.
