-Haneul, remélem, még találkozunk. Nagyon jól szórakoztam ma veled .-mondja nevetve.
A cím elég megtévesztő!
❗A történet trágár szavakat, gyilkosságot tartalmazhat❗
-Haneul gyere mert el fogunk késni!-kiabált anyám.
Be szálltam a kocsiba, majd a fejemet az ablak felé fordítottama. Egy újabb üzleti vacsora már elegem van belőlük, tudom, hogy a szüleimnek fontos, de engem egy kicsit sem érdekel. Ma épp a rivális cég igazgatójával és a családjával fogunk vacsorázni. Choi családnak van az egyik legsikeresebb cége Koreában, a mi cégünk mellett, de a két cég vezetői soha nem jöttek ki jól ami azt illeti. Apám ma ezt a vacsorát fontos tárgyalási lehetőségként kezeli, mert szeretne javítani a kapcsolatunkon a Choi családdal. De nekem nincs kedvem a komolykodáshoz és a színleléshez.
Az ablakon keresztül nézve a táj elmosódottansuhan el mellettem. Az ég már sötétedik, és az utcákon a fények fokozatosan fellobbanva jelzik a város életét. Az autó döcögése monoton ritmusban jár a fülemben, miközben gondolataim messzire kalandoznak.
Mennyivel jobb lenne most a barátaimmal lenni! Kitaláltunk volna valami izgalmasat, vagy csak egyszerűen lógnánk együtt a kedvenc helyünkön. De helyette itt vagyok a kényelmetlen elegáns ruhámban, és el kell viselnem az üzleti szócséplést.
Megérkezünk a csillogó étteremhez, ahol a vacsora megrendezésre kerül. Amint kiszállok az autóból, egy pillantást vetek a reflektorfényben pompázó épületre. Csodálom, hogy ez az egész fényűzőség mennyire fontos lehet valakinek. Talán ezért is irtózom ettől az egésztől. Engem nem érdekelnek a gazdagság és a hatalom szimbólumai.
Belépünk az étterembe, és azonnal észreveszem a szülők komoly arcát.
A családok üdvözlése után az asztalhoz vezetnek minket. Én egy pillanatra elidőzöm, hogy megnézzem, kik ülnek a társaságban. A Choi családnak csak egy fia van, San. Azonnal észreveszem őt, ahogy ott ül a szülei mellett. San fiatal, karizmatikus és szemmel láthatóan magabiztos. Mosolya és pillantása közvetlen, ahogy barátságosan köszönt bennünket.
Ahogy közelebb lépünk az asztalhoz, apám elkezdi bemutatni a családtagjainkat. Amikor sorra kerülök, hirtelen rádöbbenek, hogy elfelejtettem előre kitalálni egy megfelelő mondatot vagy bemutatkozást. Ahelyett, hogy ideges lennék, inkább csak elmosolyodom, és egyszerűen megszólalok.
-Sziasztok, én vagyok Haneul. Örülök, hogy megismerhetlek titeket.
San válaszként rám mosolyog, és megdöbbenés nélkül fogadja a laza bemutatkozásomat. Ez kissé megkönnyebbülést hoz számomra, és talán még egy kis érdeklődést is ébreszt bennem.
A vacsora során San nem fél szórakoztatni a körülötte ülőket. Gyakran viccelődik és tréfálkozik, aminek a társaság nagyon jól reagál. Az emberek körülöttünk nevetgélnek, és az éttermi légkör könnyedebbé válik.
Ahogy figyelem Sannak a flörtöléshez és a szórakozáshoz való hozzáállását, lassan kezdem értékelni az őszinteségét és a szabadságát. Talán az az aranyos oldala is, amit mások őbenne látnak, megszólít engem is egy kicsit. De elismerem, hogy ezek az érzések ellentmondanak az eddigi előítéleteimnek.
A vacsora végére apám és Mr. Choi között már jó hangulat alakul ki. Látom, hogy mindketten nyitottak az együttműködésre, és hajlandóak voltak túllépni a korábbi feszültségeken. Talán mégsem volt olyan rossz ez az egész vacsora.
Amint elbúcsúzunk a Choi családtól, San odalép hozzám.
-Haneul, remélem, még találkozunk. Nagyon jól szórakoztam ma veled .-mondja nevetve.
Nekem is mosolyra húzódik a szám, és válaszolok-Igen, én is jól éreztem magam. Talán valóban találkozhatunk még egyszer.
San tovább mosolyogva bólint, majd csatlakozik szüleihez. Én pedig egy pillanatra elgondolkodom, hogy talán az üzleti világnak is lehetnek kellemes pillanatai és izgalmas emberei, mint amilyen San is.
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
