Testbitorló (18+) •//Szünetel\\•

Második fejezet

𝑫𝒊𝒂𝒏𝒂

– Mi történt, gyermekem? – jön oda Charlie, és belém karolva elvezet a tömegbe – Úgy nézel ki, mint aki most kapott egy instant orgazmust.

– Lehetséges, hogy ez az volt, nem tudom – még mindig a történtek hatása alatt vagyok. Nem nagyon tudok semmit sem érzékelni a külvilágból ezek után, és a járás is nehezebbé válik számomra. Mintha most tekertem volna le száz kilométert és először állnék a talpamra. Azt meg ne is említsük, hogy vizesnek érzem a fehérneműm.

– Tudod, ez az Aaron... Akivel beszéltél, nagyon veszélyes alak ám. Észre sem veszi az ember, és már be is kebelezte – int óva a főnököm – Kezdetben csak informálódik, majd akar, megszerez és kisajátít. Ezt a négy fázist nagyon jegyezd meg, ha bele akarod vágni ebbe a fába a fejszédet. Mert lehet, hogy ebbe még a fejsze is beletörik, nemcsak a bicska – komolyodik el az arca.

– Köszönöm a tanácsot! – megköszörülöm a torkom, és kihúzom magam, hogy egy kis magabiztosságra ösztökéljem magam.

– Nincs mit, és most engedd meg, hogy bemutassalak a páromnak! – hogy kinek? Most be akar mutatni a pasijának!? – Ethan, ő itt Diana. Diana, ő itt Ethan – mutat be egy göndör hajú, harmincas évei közepén járó férfinak. Nincs rossz ízlése a férfiak terén, azt meg kell hagyni, de most mintha kicsit zavaromban lennék.

– Szia! Örvendek a találkozásnak! – köszönök illedelmesen, és kezet nyújtok, amit szívélyesen meg is ráz.

– Szia! Részemről a szerencse! Sok jót hallottam rólad.

– Igazán? És miket? – kérdezem, és közben az oldalamon álló főnökömre tekintek.

– Olyanokat, hogy: soha nem volt még ennél jobb alkalmazottam. Meg, hogy: végre egy olyan ember, aki érti a francia nyelvet.

– Hmm, van egy feltételezésem, hogy ezeket ki mondhatta – kacsintok felé – De egyébként igen. Nagyon szeretem a francia nyelvet, a gasztronómiát, és a kultúrát.

– Szerintem mi nagyon jóban leszünk, kedvesem! – ölel meg szorosan a főnököm – És ez az este után, megérdemelsz egy kis előléptetést.

– Előléptetést? – a szívem majd kiugrik a helyéről, ő pedig csak boldogan mosolyog, majd átáll a párja oldalára és a szemébe nézve folytatja:

– Szeretném, ha te lennél a kozmetikai részleg fővezetője.

– Úristen! Ez nagy falat, még nekem is – de tényleg. Egy egész horda embert ott felügyelni, irányítani, és az illatok előállítását folyamatosan végig kísérni, nem a legkönnyebb meló. Ebben a tesztelések a legjobbak, mert eddig soha nem volt olyan illat, ami ne lett volna valami észvesztően bámulatos. Még, amikor először idekerültem, kaptam az egyik saját márkás termékükből, aminek az illata olyan baromira jó, hogy nem merem használni azóta se, nehogy elfogyjon, ugyanis bolti áron darabja 47.99$.

– És ezért is pont neked való. Ezt itt, ami körülöttünk van – mutat körbe – mind te hoztad össze egyes egyedül, cirka három nap alatt, ami miatt is nagyon hálás és büszke vagyok. És még egy jó hírt is tartogatok, aminek remélem, hogy nagyon fogsz örülni – ekkor két kezet érzek meg a vállaimon és boldogan konstatálom, hogy Tom és Margaret az. Brittany is mellém áll, és megfogja a kezem – Téged választalak az év dolgozójának!

Akkora örömbomba ez számomra, hogy a szeretteimet egyszerre húzom magamhoz egy óriási ölelésre, és halkan felsikkantok.

– Már most!? – hagyom abba az ölelgetést – Még csak augusztus van, és még vagy öt hónap, mire ezt a címet megadhatná.