A kis baranykam

7

                              Joy heel

Mikór Sofia be mutata a barátját el öntöt a féltékenység és lacsot hogy jóban vannak mért Sofia mindig mosojogot mikor vele beszélt és ez még jóban dühitet mert Sofia senkivel nem kedves de úgy lacsik tévedtem

- kés a vacsora menyünk az etkezobe - monta mis blek és elindultunk az asztalhoz mindenki le ült én pont Sofia val szemben de ö nem foglalkozt velem és tuvab bámultam

Egyer csak emili még fogta az asztalon lévő kezemet - úgy döntöttünk hogy öse költözünk - monta emili  Mikór mindenki el kezdett Eni - ez jó hír és talaltatok már lakást - monta mr blek - igen már holnap át költözunk és mar kaptam egy ügyvédi irodaban állást - montam büszkén

- látod Sofia neked is muszáj ügyvédnek tanulni hiszen a könyvekből nem foks még élni és ugyis nem sokára kezdöek az Egyetem - monta mr blek Sofiara nézve és ö csak nagyon nyelt - nézd apa te szereted est csinálni de én nem én írni szeretek de Ti est nem értitek - monta Sofia - legalább próbáld ki én segítek ha szeretnéd - monta emili kedvesen és kozben be fejestük a vacsorát és átmentünk a nappaliba és közben mr és mis blek telefont kapták és el kelet meniük igy Csák mi maradtunk Sofia le feküt a kanapéra és jes  ölében volt a lába emili a szemben levö fotelben ült és öket nezte és én is le öltem lelei egyr csak még szólalt jes - mit solnatok ha holnap este el menek egy kluba - és közben Sofia lábait simogata - ja a múltkori ről sem emlesem semire - monta és nekem megint eszembe jutott aza csók - most nem iszom anyit hercegnő - monta jes és én tatot szaial hallgattam végéig - nekünk holnap nem jó mert költözünk - monta emili - és hogy ismerketek még - kerdeste Emili aki nagyon ra katant az ügyre és mindent akart tudni - együtt dolgoztunk már harom éve - monta jes - és te hagy éves vagy jes - kerdestem hiszen öregebnek lacsik

mint Sofia - huszonnégy - monta és hatra hajtotta a fejét a kanapén - most mit vagytok úgy oda nem járunk és nem vagytok a szüleim - monta Sofia és fél ált és még fogta jes kezet és az emelet felé husta és Mikór fél érték be csapta az ajtó

Még jobban fort a vérem nem tecset hogy vele van a szobában de az tecset hogy mien tüzes és vajon az ágyban is ijen vad a gondolatbol emili szakított ki - mit szólnál egy pohár borhoz - én ere Csák bolintotam és elindult bőr után és én épen füleltem hogy nem jó e hangok az emelet felöl de nem jöt

........................................................................

Már meg ítunk egy üveg bort és én és emili és be voltunk már kicsit csipve és akor emili fél ment le zuhanyozni és ö fél ment én addig a poharakat tetem a mosogatoba és akkor jöt le Sofia es jes és nevetve beselgetek és ki kísérte és utána be jöt ö is  a konyhába és üntöt magának egy pohár vizet és

él keste ini és én végig néztem és mikor  lé téte a poharat nem bírtam magammal és elei áltam és ö még fordult felém és én meg csokoltam és magamhoz húztam de ö nem csokolt visa és próbál el

Lölni magától de nem engedtem és még jóban a szájára tapatam és még hudtam a haját és akkor vissza csókolta és a kezét a vállámra tette és aza csók lé irhatatlan Vol mi után be fejestük a csókot a homlokomat az övenek dutötem és még mindig csukva volt a szeme és akkor ki nyitota és rám nézet rémülten - este nem szabad tenüm est nem szabad - monta akadozva és fél sálat a szobába és én utána mentem és utol értem

pont akkor amikor már a keze a kilincsen volt és én meg foktam és be vitam a sobaba és be zártam az ajtót és néki döltem és Sofiat figyeltem aki elöre  hatra jaralt - engem nem hagyhacs Csák úgy ot -  montam neki és még állítottam és magam felei fordítottam - te mégis mit kebzelcs hiszen a növeremel kesüls öse költözni - monta idegesen és rám mutatot kicsi kezével - O hogy én mit kebzelek te mit kebzelcs te csókolta meg elöb amikor fél hostalak a sobaba
és most nem bírtam türtőztetni magam és nekem ne mond hogy neked  nem tecset mert látom rajtad - montam és él indultam ki felei és ki mentam a teraszra rá gyújtani