A kis baranykam

12

                              Joy heel

Sofia már három napja van kómában napal dolgozom és mikor haza érek még várom meg emili el alszik és megyek és be a kórházba és le ülök

Sofia melei és orakat beszélek hoza és utana haza megyek és le fekszem aludni és ez igy megy mar harom

napja mr és mrs blek minden nap be járnak hoza és jes meg az nap meg halt mikor be hostak öket a kórházba

És ma ismét egy ilyen nap el nézek emili még alszik én már a konyhában fözöm a kavem már fél vagyok öltözve
És nem sokára indulok dolgozni a gondolataim bol a Keve fözö gép csipogasa zonketet ki él vetem a kavem és közben a dosieket setem ösze és közben a kavemat ítam és miután végeztem indultam dolgozni

........................................................................

                            Sofia black

A sípoló hangtol csak enyhén megmozdultam mig rajötem hogy valami meleg csapdába eset lassan pislogtam a latasom egy pillanatra elmosódottnak tünt mielőtt arra tudtam volna koncentralni ami

elöttem van megéreztem a fertőtlenítő ilatat kabultan a szoba nagyon világos volt ahhoz képest amit meg szoktam finoman elforditotam a fejem es egész testem tiltakozot a mozgás elen egy férfi van meletem mélyen alszik elaludt a testem meggörnyet kezem mint ki hustam az állkapcsa alól óvatosan ki nyújtottam a kezem  kelet tét egy pár perces mire minden eszembe jutott és egy böl jes jutott eszembe ekkr elkezdett mocsorogni az a valaki és fél emelte a fejét és Joy volt
Épen kérdezi akartam hogy mi történt de csak egy margas jöt ki a torkom - ne mongy semmit megyek szólok a dokinak - minta és már el is ment

........................................................................

                           Joy heel

Soltam a dokinak és ö be ment a kórterembe de engem nem engedték be és közben fél hívtam emilit és egy kis idö múlva meg érkeztek a szüleivel mikor még látott felém rohant és még ölelt - te mégis hogy kerüls ide - én meg nem tudtam hogy mit mongyak neki és akor oda érték a szülei is - az örvos engem hívott hogy szofia fél ébredt - mondtam és remélem el hisi amit mondtam de már nem volt ideje válaszolni mert a doki akor jöt ki - jóban van be mehetünk haza - kérdéste mis black - igen már jóban van de még egy napig bent marad meg figyelesen - minta és már el is ment elsöben mis és mr black mint be és utána emili és utána én Szófia már fél ült az ágyon és már sokkal jóban volt de még mindig volt pár karcolás az arcsan - jóban vagy kicsim - kérdéste mis black - jól de mi van jesel ö mare van- kérdéste mis black és email közeleb mentek hozzá - tudod kicsim balestetet szeventetek - ere Szofi csak bólintott és ere fojtata - és mire a mentü be ért a kórházba jes még halt - minta Szofia csak ki tágult pupilakal pilantoz az anyara - ez bistos csak egy vics - monta és még mindig az anyát nezte - nem tegyleeg még halt - minta mostmár az apja is aki eddig némán figyelte öket Szófia csak örült zokogásban kezdet - nem ez nem igaz - minta és az infúziót ki csibalta és bél alt és meg szedült de szerencsére emili melete volt és még fokta - nem ez nem lehet - monta és ismét elkezdett zokogni és utána a földre rogyot és az anya mele térdelt és még ölelte és öi el kezdet zokogni - nem lesz semmi baj - monta mis black és simogata a fejet már lassan csilapodot a zokogasa és csak a sipogasat lehetet halani -   merne van már el temették - kérdezte és fél nézet az anyara - igen kicsim - monta - meg akarom látogatni a sírját - monta - még ma bent kel maradnod a kórházban holnap el viselek - monta neki és ö csak nézet rá üveges tekintettel és utána mis black fél eltelte és az le fektete és be takarta de ö csak bámult maga elei