AIR - Levegő

Prológus

- Főnök!

Matilda futva vette be az irodába vezető éles kanyart, ahol Lóránd csendesen ült a fehér irodai széken és a táblagépén olvasott, mint rutinosan minden este. Matilda általában nyugodt személyiség volt, de ez a pillanat nem várhatta meg a holnapot.

A nő nyugtalan kiáltására Lóránd kizökkent könyvének történelmi világából és unottan hátranézett.

- Milyen bajod van?! Már éjfél van, ha nem vetted volna észre!

- Levél érkezett. Kék rajztáblán.

- Add ide! Hadd lássam!

Matilda átnyújtotta neki a levelet. A főnök villámgyorsan begépelte a kódot, majd szinte falta a betűket a rajztábláról. Egy idő után nagy szemeket meresztett, levette a szemüvegét, újraolvasta a levelet, majd újra feltette szemüvegét és még egyszer átfutotta a tartalmát.

- Nem, nem, ez nem lehet igaz!

- Miért, mit ír? - kérdezte a nő.

- Olvasd te is el! - válaszolta idegesen, de némi izgatottsággal is a hangjában Lóránd, majd Matilda orra elé tolta a rajztáblát.

Oxigénhiányból sötétbarna szempár,

Lába, bár nem érős, mindig helytáll, futván.

Vág az esze, akár a gyémánt kard éle,

Magabiztosságot tükröz az elméje.

De szíve hatalmas, mint az Androméda,

Míg a világosság lassan el nem fojtja.

Matilda reményteli arccal nézett a főnökére.

- Uram, ez tényleg azt jelenti, hogy...

- Igen, Matilda, ha jók a következtetéseim, pontosan azt jelenti, amire gondolsz.

- Ezek szerint...

- Ezek szerint létezik, de senki se tud róla. Még ő maga sem.

Lóránd gyorsan és magabiztosan begépelt valamit egy statisztikai ábrába, majd egy kicsit várt és elégedetten elmosolyodott.

- Matilda!

- Igen?

- Ez egy INFJ. Minél hamarabb akcióba kell lépjünk!