Szerelem vagy kötelesség: A vér mindenek felett

A valóság (2.rész)

-Én sem akarok! De mit tudunk tenni? Királyi családba születtünk, választásunk nem volt és nem is lesz!-Igazította meg a nyakkendőjét

-Jólvan! Legyen úgy ahogy akarják! Akkor is a legjobbat hozzuk ki ebből a helyzetből!-Törődtem bele

-Ez igazán úgy hangzott mint egy hercegné!-Mosolyodott el

-Csak azt ne!-Nevettem

~3 nappal később az iskolánál~

A kocsiban ültünk már majdnem az iskolánál voltunk. Hátul egy lószállító ahol a 2 gyönyörű lovacskám utazott. Kínos csend volt az autóban. Barni zenét hallgatott. Anyáék bámészkodtak kifele.

-Biztos jól átgondoltuk ezt?-Törtem meg a csendet

-Biztosan!-Felelt anya.-Legalább egy kis mosolyt mutassatok már! Laciék is ide jártak ez a legjobb hely számotokra!

-Ezzel nem sikerült meggyőzni!-Feleltem

-Barikám hogy van rajtad az a nyakkendő!-Nézett a visszapillantóba anyánk

-Megint nem tudtad bekötninte szerencsétlen!-Nevettem

-Elizabella! Több tiszteletet a bátyádnak!-Förmedt rám apu

-Jólvan! Bocsánat! Had igazítsam meg!-Fordultak Barni felé

-Mostmár csend legyen! Megérkeztünk!-Szólt ránk apám

Tényleg megérkeztünk! Egy halvány vaj színű épülethez ami felérne egy palotával! Nagyon szép volt de tekintve a körülményeket, hányni tudtam volna!

-Száljatok ki!-Szólított meg minket anyánk

-Üdvözletem Károly herceg!-Hajolt meg egy ott dolgozó!

-Üdv!-Köszönt lekezelően

-A lovakat az istállóba visszük! Kérvényeznék, hogy a gyerekek egy lakosztályt kapjanak?-Kérdezte kedvesen

-Gyerekek?-Fordultak felénk

-Az elég ha közel vannak a szobáink egymáshoz!-Vette ki a számból a szót.

-Rendben! Arra tessék!-Vette át a bőröndöket

Elindultunk a bejárat irányába. Barna sokkal magabiztosabb volt mint én.

-Frigyes! Elizabella!-Köszönt ránk egy régi ismerős!

-August!-Rázott vele kezet Barna

-Autust!-Ugrottam a nyakába

-Senki sem szólt, hogy ti is jöttök! Bejárosok lesztek? Bár gondolom nem!-Nevetett

-De igen August! Egy másik országból minden reggel elgyalogolunk ide!-Nevettünk

-August! Örülök a találkozásnak!-Nyújtotta a kezét apám

-Én örülök Fenség!-Ráztak kezet

-Szárnyaid alá bocsájtom a gyerekeimet! Vigyázz rájuk!-Utasította apám

-Mindent ami tőlem telhető megteszek!-Felelte

-Vigyázzatok magatokra!-Fogott kezet a 2 fiúval nekem pedig egy csókot nyomott a homlokomra

-Hogyhogy ide keveredtetek? Nem Bécsbe jártatok iskolába?-Faggatott minket

-Dee, volt kis kábszi ügy és itt vagyunk!-Nevetett Barna

-Igen, Barnabásnak voltak drog ügyei!-Folytattam

-Ez is csak te lehetsz!-Fogta meg a vállát.-Én is Barnának hívjalak?-Kérdezte

-Ha kérhetem!

-És téged Elizabella?-Nézett rám

-Az Eliza, Liza, Zója megteszi, csak hogy tudj válogatni!

-Gyertek bemutatlak az unokaöcsémnek!-Rángatott oda minket valami emberhez

-Erik, Wilhelm! Ők itt a régi barátaim!-Nézett ránk

-Sziasztok!-Nyúgjotta a kezét Barnának

-Üdv!-Köszönt az alacsonyabbik gyerek!

-Szóval. Erik Wilhelm, ők itt Barnabás és Elizabella. Liza és Barna ők itt Erik és Wille!-Mutatott be minket egymásnak

Az idősebbik fiú nagyon kedves volt egyből kérdezgetett is, családjaink ismerik egymást régóta. De annak a Wilhelmnek valami baja volt.

-Gyertek megmutatom a szobáitokat!-Mondta August

Elindultunk a szobák felé. 1 folyosó választott el minket Barnával a szobám egész szép volt mellettem 2 vagy 3 lány volt de én 1 személyes szobát kaptam! Egyből le is feküdtem az ágyra. Elkezdtem telefonozni. Majd láttam, hogy kiadta azoknak az instáját akikkel egy helyen vagyok. Megnéztem egy párat de nem tulajdonítottam nekik sok figyelmet. Az viszont szembetűnő volt, hogy 1 nagy franciaágyam volt előtte pedig egy kanapé. Gondoltam lesz még valaki velem 1 szobába vagy csak a véletlen műve az egész.

-Most hova pakoljak?-Estem kétségbe

Kipakoltam a nagy bőröndömből és elkezdtem rendszerezni a szekrényembe bekerülő ruhákat. A sok lovas cuccot elnézve a sors is azt akarta, hogy én ma elkezdjek edzeni! Elő is kaptam a lovaglónadrágom, a csizmám és az edzőfelsőmet. Rá még mehetett egy zakó, és indulás. Reménykedve, hogy nem fagyok szét!

-Na sikerült kipakolni?-Rontott be August a szobába

-Persze! Most megyek lovagolni!-Feleltem és felvettem a kesztyűm

-Lovagolni?-Nézett rám

-Igen! Jössz te is?-Kérdeztem

-Megyek!-Felelte.-Hozhatom Willét? Nagyon be van savanyodva!

-Persze! Barni mit csinál? Ő nem jön?

-Az előbb voltam nála! Ideges volt nagyon, lehet nem lenne jó ötlet!-Felelte

-Hát nem! Na mindegy is! Indulás van!-Húztam ki magam után a szobából