Szerelem vagy kötelesség: A vér mindenek felett

Érdekes emberek (3.rész)

-Hát nem! Na mindegy is! Indulás van!-Húztam ki magam után a szobából

-Wille már kint van. Nem tudtam beráncigálni!-Mondta miközbe végigrángattam a folyosón

-Na most feloldódik kicsit!-Nevettem

-Hány lovad is van pontosan?-Aggodalmaskodott

-2!!! Szóval nyugalom van! Ne parázz már!-Nyugtatgattam

Kirángattam az udvarra amit egyáltalán nem ismertem. Ezért elengedtem.

-Most kajuk össze azt a gyereket és vezess szépen az istállóhoz!-Utasítottam

-Igenis hercegnő!-Nézett le rám

-Na csak semmi hercegnőzés, Barnus a fejedet veszi!-Jelentettem ki

-Jogos! Gyere, Wille a padnál vár!-Mutatott egy fás részre

-Nem fogsz megfázni? Csak az egyenruha van rajtad!-Néztem végig rajta

-Te ezzel ne törődj, ott van Wille. Probáld meg feloldani, nem tudom hogy áll a lovakhoz!-Kezdett bele megint

-És még én idegeskedek!-Nevettem

-Hé Wille!!-Intett rá

-August!

Nagyon furcsa volt ez a fiú, rágra a körmét és elég feszült volt. Egy elegánsabb narancssárgás színű kivágottabb nyakú pulóvert viselt rajta pedig egy fekete blazert. Meglepett hisz nagyon hideg volt.

-Wille ő itt Liza. Liza ő itt Wille, de már találkoztatok ezelőtt.-Mosolygott

-Szia Wilhelm.-Köszöntem

Jeleztem a neve kimondásával, hogy tisztában vagyok vele ki is ő és miétt van itt.

-Hello.-Köszönt lazán de inkább nem tudta mit mondjon

-Szóval az utiterv!-Kezdtem bele.-Elmegyünk a lovardához és megismerkedtek a lovaimmal! Értve?-Cikázott köztük a szemem

-Értve főnök!-Vágta rá August

-Igen!-Szólalt meg Wille is

-Akkor indulás! August vezess oda minket!-Néztem rá boci szemekkel

August elvezetett minket az udvar egyik sarkába ahol pár ló legelte a maradék fűvet, volt egy fedeles és közvetlenül mellette az istálló ahol bizonyára a pacikáim is pihentek.

-Megjöttünk! Innentől te irányítasz!-Mutatott az istállóra

-Irányítasz?-Kérdezte halkan Wille

-Igen Wille. Minden erős akaratú vezető egyéniségű férfi mellé kell egy ugyan olyan nő aki miatt tudja mit engedhet meg magának és mit nem.-Néztem rá

-Jó amikor láttalak 11 évesen még nem ilyen voltál!-Nézett rám August

-Így jár az aki királyi családban nő fel. Ugye Wilhelm?-Pillantottam rá ismét

-Igen!-Gondolta végig a dolgot

-Most, hogy ezt is le tárgyaltuk irány be!-Ugráltam örömömben

Belépve abba a hatalmas istállóba egyből szemetszúrt, nincs sok ló. Kb. 10-11 ló lehetett. Mindegyik lónak és gazdájának volt egy névvel ellátott kisebb-nagyobb tároló helyiség, ahol a lovaknak a cuccai voltak. Egyből elkezdtem keresni a sajátomat. Meg is találtam, be nyitottam volna de zárva volt.

-Be van zárva! Kinél lehet a kulcs August?-Engedtem el a kilincset

-Öööö... Saranál lehet minden bizonnyal!-Vakarta meg a tarkóját

-Ki az a Sara? És hol találom?-Kezdtem ideges lenni

-Ő ott aki trágyázik!-Mutatott az ustálló végében lévő lányra

-Majd én beszélek vele!-Jelentette ki Wille

-Nem! Te szépen itt maradsz! Vagy megyek én is!-Mondta August gyanakvóan

-Gyertek mind a ketten!-Mondtam erélyesebb hangnemben

Elindultam a lány felé közben 3 imát elmondtam a bunkóságomat illetően.

-Szia! A kulcs a raktáramhoz?-Álltam meg a lány mögött

-Szia, irataid vannak? Vagy esetleg a lovadnak a papírjai?-Mondta nagyon meglepetten

-Nincs nálam! A szobámba van, de amire fordulok le fog menni a nap!-Jelentettem ki

-Akkor egy igazolási címet vagy nevet?

Valahogyan az jött le a lányról, hogy nagyon de nagyon nem oké vele valami. Az emberi oldalamban feltámadt valami ami azt sugalta, öleljem át és nyugtassam meg.