Újra együtt - Lando Norris ff /befejezetlen/

1.rész - bevezető

Olivia Ivers
𝐇𝐚𝐮𝐧𝐭𝐞𝐝 - 𝐓𝐚𝐲𝐥𝐨𝐫 𝐒𝐰𝐢𝐟𝐭

5 évvel ezelőtt:

Fél órán keresztül vártam a parkolóban, szakadó esőben. A taxim már rég elment, a suliba pedig nem mehettem be, mert vártam valakire, így behúzódtam a kis eresz alá. A kivilágított iskolámat néztem, és a halk zenét hallgattam, ahogy néha-néha egy-egy visitás megszakítja. A telefonom elővéve törtem meg az éjszaka sötét, ködös levegőjét.

"Merre vagy?" küldtem el ezt az üzenetet már harmadjára úgy, hogy tudtam, nem fogok választ kapni. Nagyot sóhajtva lezártam a készülékem, majd a fák felé fordulva néztem, ahogy a szél fújja a lombkoronájukat. Két perc múlva erős, fehér fény törte meg a sötét parkolót. A fényforrás felé fordultam, csak remélni tudtam, hogy végre ő lesz az. Beállt a hozzám legközelebbi üres helyre, mire rögtön felismertem a fehér audit. A srác kiszállt a kocsiból, majd rögtön felém sietett.

-Annyira sajnálom, hogy késtem, Liv! - kócos haja, felül kigombolt inge és a rúzs folt az arcán, amit valószínűleg nem vett észre, egyértelművé tette, hogy miért késett.

-Szerintem nem sajnálod. - húztam keserű mosolyra a szám.

-Liv, én tényleg siettem, de valami közbejött, és-..

-Vagy valaki? - emeltem meg egy kicsit a hangom. A srác szeme megnyílt, majd nagyot nyelve szólásra nyitotta a száját. -Nem, ne mondj semmit! - kiáltottam rá, miközben a szakadó eső cseppjei kezdtek összefolyni a könnyeimmel. - Nem kell magyarázkodnod, elvégre mi csak barátok vagyunk, nem?!

-Olivia, inkább menjünk be a suliba, és legyen egy jó esténk. - nézett rám megbánással.

-Hagyjuk, ez így nem fog menni. - kezdtem el zokogni, miközben a kezemet a számra tettem. A srác közelebb jött, de elhúzódtam tőle. Lerángattam a karomról a virágos csuklódíszt, a mellkasához nyomtam, majd kisírt tekintetem az övébe fúrtam. Igazi megbánás és szánalom látszott a szemében, de ez már nem hatott meg. Mintha egy apró könnycsepp gördült volna le az arcán, de nem láttam tisztán, mert elkapta a fejét, majd megrázta. Idegesen a hajába túrt, majd némi hezitálás után a kocsija felé vette az irányt. Mielőtt beszállt a volán mögé, utoljára visszanézett, és egy pillanatra lehunyta a szemét, ezzel elköszönve tőlem. Ezután becsapta a kocsi ajtaját és ott hagyott. Az éjszaka közepén, szakadó esőben, egy parkolóban. A srác, akit mindennél és mindenkinél jobban szerettem. Lando Norris.

Minden rész elején lesz egy zene, hogyha zenét szeretnétek esetleg olvasás közben hallgatni. Az adott zenék általában olyanok lesznek, amik engem arra a részre emlékeztetnek. Remélem tetszeni fog mindenkinek.<3