Újra együtt - Lando Norris ff /befejezetlen/

2.rész

Lando Norris
𝐈𝐭 𝐰𝐢𝐥𝐥 𝐫𝐚𝐢𝐧 - 𝐁𝐫𝐮𝐧𝐨 𝐦𝐚𝐫𝐬

Reggel 8 óra van. A csapatfőnök, Zak Brown behívott, őszintén, ötletem sincs miért. A nagy épület ajtaját kinyitva köszöntem az ismerős arcoknak, majd Zak irodája felé vettem az irányt. Reméltem, hogy nem kellett kiöltöznöm, mert egy sima farmert, egy fekete pulcsit és egy kabátot vettem fel csak. Az esős, Londoni időt könnyen meg lehet szokni, főleg ha egész életedben itt éltél. Meg persze a tél itt is hideg. Az ajtót belökve a csapatfőnök mellett egy nagyon ismerős, fekete hajú, kék szemű lányt láttam meg. Fehér, kötött pulcsit viselt, egy fekete farmerral kombinálva. A fülhallgatója a nyaka körül lógott és egyik kezében egy papírt fogott, a másikban pedig egy tollat pattogtatott. Amikor meglátott, mintha egy kicsit elkomorult volna. 

-Lando, kérlek ülj le. - mutatott Brown az íróasztala előtt heverő székre. Helyet foglaltam, majd biccentettem a fekete hajú lánynak. - Azért hivattalak, mert lesz egy social media oldal kezelőd, ahogy Oscarnak is. Olivia számításaim szerint tökéletes lesz erre a munkára. - Olivia. Csak ez az egy név járt a fejemben. - Ha jól tudom, egy iskolába is jártatok, nem igaz, Olivia? - nézett rá Zak, mire a lány összerezzent.

-De, igen. - a hangját meghallva elkerekedett a szemem. Minden emlék hirtelen olyan élénk lett, hogy újra lejátszottam magam előtt az egészet. 5 éve nem láttam, most pedig itt ül előttem. Istenem, még csak fel sem ismertem! De olyan jó újra a szemébe nézni, hallani a gyenge, édes hangját és érezni a finom, virágos illatát. - Viszont nem ismertük egymást. Külön osztályba jártunk. - csendült meg élesen Liv hangja, mire visszatértem a valóságba. A lány szemébe nézve nem tudtam kivenni semmit a tekintetéből. Zakre néztem, majd felsóhajtva vissza Oliviára.

-Öröm lesz veled együtt dolgozni, Olivia. Alig várom, hogy megismerjük egymást. - nyomtam meg a "megismerjük" szót, majd egy ironikus mosolyt küldtem felé. - Végeztünk? - néztem Zakre, aki csak bólintott egyet.

꧁꧂

-Lando! - hallottam meg egy hangot mögüllem, mire megfordultam.

-Oscar, hello! - pacsiztam le a sráccal.

-Téged is behívott Z? - kérdezte félve.

-Igen, de nem nagy dolog, csak bemutatja neked a social media oldal kezelőinket.

-Hála az égnek! Na de sietek, majd még koccanunk! - mondta, majd egy ökölpacsival zártuk a beszélgetést. Indultam volna tovább, amikor is valaki a nevemet mondta. Megint. A hang irányába fordultam, és hiába tudtam, hogy ki a hang gazdája, az arcától még is földbe gyökerezett a lábam.

-Beszélnem kell veled, át kell néznünk az instagrammod. Az irodám a 204-es, ma 15-re ott várlak. - mondta, majd elsietett. Volna, de megállt mellettem és óvatosan visszanézett. - Ja és egy jó tipp: Ne késs!

-Liv! - fordultam utána, de a lány csak egy pillanatra megállt, elsuttogott egy "Ne hívj így!"-et, és tovább ment. A rezgő telefonomra lettem figyelmes. A zsebemből kihalásztam a készüléket, majd felvettem.

-Igen? 

-10 perc múlva a szokásos helyen? Jön Charles és Oscar is, csak Oscar még..

-Igen, tudom, Zaknél van. De ja, indulok is.

꧁꧂

Olivia Ivers

-Szia G, mizu? - kérdeztem attól a lánytól, aki az imént felhívott.

-Skye-t már hívtam, meg írtam az OGS-ba, viszont nem láttad, ezért reméltem hogy felveszed. - nevetett kínosan. - Szóval eljössz velem kávézni? Találtam egy jó helyet.

-Persze, rám férne egy amúgy is. - nevettem fel fáradtan. Kisétáltam az épületből, és.. havazott. Kiskorom óta imádom a havat, minden télen csak ezt várom. Boldogan indultam el a kávézó felé, amit Grace mondott, miközben a téli tájat csodáltam. A kávézóba belépve rögtön megcsapott a meleg és a kávé illatának egyvelege. Azaz minden, ami nekem egy téli napon szükséges.

-Ol! - hallottam Grace hangját egy ablak melletti asztaltól. A kabátom levéve a szék támlájára terítettem, majd átöleltem a gondterhelt lányt. Miután leültünk, és kikértem a kávém, beszélni kezdtünk.

-Skye mondta, hogy mi történt az apukájával?

-Igen, viszont Albonnal elmennek bulizni, remélem kicsit jobban lesz. - bólogatva kortyoltam bele a kávémba, miközben a kávézó bejáratának csengője kezdett el csilingelni. Az ajtó felé kaptam a fejem, négy srác jött be, az arcukat nem láttam, mivel kapucni volt a fejükön. Visszanéztem az ablakhoz, és a fehér, hó borította városban lévő, sietve sétáló embereket néztem.

-Itt van Oscar. - mondta G halkan, miközben összehúzta a szemöldökét. Oldalra fordítottam a fejem, majd megláttam azt a négy fiút, akik nem rég bejöttek. Lando, Oscar, Charles és Carlos.

-Lando is. - sóhajtottam fel, majd kínosan összemosolyogtunk. Skye és Grace az egyetlen, akik tudnak arról, ami 5 évvel ezelőtt történt velem és Landoval.

-Tényleg, milyen vele együtt dolgozni? - nézett rám együtt érzően G.

-Még nem igazán tudom, egyszer beszéltem vele összesen, de.. Annyira nehéz, ezek után. 5 éve, amikor volt az a hülye bál, akkor ott hagyott engem a szakadó esőben és hülyét csinált belőlem, miután egyedül kellett betipegnem az iskolába csurom vizes hajjal és lefolyt sminkkel. Aztán basszus Oscar vitt haza engem, miután elbőgtem magam előttetek. - Grace csak elhúzta a száját, majd támogatóan a tenyerébe vette a kézfejem. 

-Nem voltál egyedül, Ol. Sosem kell semmit egyedül végig csinálnod, mert mi mindig itt leszünk neked. Ha bármire szükséged van, csak szólj nekünk, rendben?

-Igen. - bólogattam, majd egy pillanatra oldalra néztem. - Na de mesélj inkább te. Mizu Piastrival? - egy pillanatra megfagyott a barátnőm, mire összehúztam a szemöldököm. - Grace?

-Ja, igen, Oscar. Hát.. Együtt vagyunk.

-De mesélj már. - mondtam boldogan. - Hogy történt?

-Ohmm.. - Oldalra kapta a tekintetét, majd egy pillanatra összenézett az imént említett sráccal, de Oscar csak elkapta a fejét.

-Összevesztetek?

-Nem, mi nem, mi csak.. - hebegett G. - Csak úgy rájöttünk, hogy ebben lehet több is, mint barátság.

-Ahaaaa, na persze..

-Tényleg! - mondta, de nem tudta folytatni, mert közbe vágtak.

-Hölgyek! - szólalt meg egy igazán ismerős hang. Felsóhajtva megforgattam a szemem, majd tettetett mosollyal a hang forrása felé fordultam.

-Lando! Micsoda "kellemes" meglepetés! - nyomtam meg a kellemes szót.

-Én is örülök, Liv. - nyomta meg ő is a Liv szót. Egy ironikus mosolyt küldtem felé, amit egy kacsintással tudott le.

-Grace, nekünk mennünk kellene. Apám hívott, hogy ő is Londonban van. - Köszörülte meg a torkát Oscar.

-Persze. Menjünk. - G felállt, hosszasan megölelt, majd a kabátját felvéve elhagyták a helyiséget. 

-Valami annyira nem stimmel velük. - mondtam halkan magamnak, miközben utánuk néztem

-Nekünk mondod? Ezt nézzük már 2 hete. - közölte Carlos. Ekkor realizáltam, hogy még mindig itt vagyok. Lando társaságában.

-Nekem mennem kell. - mondtam hadarva, mire még a dzsekimet sem vettem fel normálisan, de már kint voltam az épületből.