| 𝐀 𝐤ü𝐥ö𝐧𝐥𝐞𝐠𝐞𝐬𝐞𝐤 |

| 2. fejezet |

" Mi, nők, amikor az életünk értelmét vagy a megismerés útját keressük, mindig a négy klasszikus archetípus valamelyikével azonosulunk.
A Szűz (és itt most nem a szexualitásról beszélek) az a típus, aki a teljes függetlenségen keresztül keresi az utat, és mindent, amit tanul, annak köszönhet, hogy képes egyedül szembenézni a kihívásokkal. A Mártír a fájdalomban, az odaadásban és a szenvedésben találja meg az önmegismerés módját. A Szent a határtalan szeretetben találja meg élete értelmét, és abban a képességben, hogy úgy adjon, hogy nem kér cserébe semmit. A Boszorkány pedig a teljes és határtalan gyönyört keresi, hogy ezzel adjon értelmet létének. "

Paulo Coelho

*
*
*

– Tudom, hogy már nagyon otthon szeretnél lenni, de mielőtt még útra indulnánk lenne egy kis dolgunk. – Nézett rám komoly tekintettel Rowan.
– Mi lenne az?
– Van valaki aki már hosszú ideje rád vár. Akinek az életét ugyanúgy tökre tették mint a tiédet. Akit ugyanúgy el akarnak pusztítani mint a téged. – Nekem csak egyetlen egy név, egyetlen egy ember jutott eszembe. A szívem hevesebben kezdett el verni, a pulzusom megemelkedett, az érzéseim felerősödtek és ennek hatására a nyakláncom világítani kezdett.
– Látom tudod, hogy kiről beszélek. –  Mosolygott sejtelmesen.
– Hogy érted azt, hogy látod? – Nem értem Rowant, hogy miről beszél. A fejem kezdett totálisan össze zavarodni.
– Megtudtuk a könyvből, hogyha a két am...tudod... – Akadt meg beszédében.
– Igen. Különleges.
– Szóval ők ketten ha végre találkoznak egymással akkor rögtön olyan érzelmeket kezdenek el érezni egymás iránt ami miatt nem tudják őket elpusztítani. Mert az ami kettejük között létrejön erősebbé teszi őket. De ahogy látom ti már hamarabb összekötődtetek mint gondoltuk. – Biccentett a nyakamban lévő fénylő nyakláncra, amit meg is érintettem.
– De hát a nyakláncom nem csak akkor világít ha az egyik családtagom a közelemben van, vagy ha... – Nem mondtam ki mert Peter nem tud semmiről sem.
– Mint kiderült nem. De lenne egy kérdésem Hazel. – Rowan még mindig azzal a huncut mosollyal az arcán néz rám. Esküszöm kezd idegesíteni vele.
– Ki vele nagyfiú. – Sóhajtottam fel.
– Mikor kezdett el fényleni a medálod?
– 1 éve de hova akarsz kilyukadni ezzel a kérdéssel? – Néztem rá összehúzott szemöldökkel.
– Oda drága húgocskám, hogy már 1 éve mindig mikor a nyakláncod fénylett az azért volt mert egymásra gondoltatok. Arra gondoltatok, hogy mi lehet a másikkal, hol van? Mit csinál? Nem történt e vele semmi. Kivételesen most utoljára a medálod miattam jelzett mert a közelben voltam, amúgy eddig csak miatta fénylett. Meg ha ugye... – Felemelte kezeit és hadonászni kezdett vele amit elsőre nem értettem de utána leesett, hogy a varázslást próbálta imitálni, több kevesebb sikerrel.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy 1 éven keresztül amikor én rá gondoltam és ő is én rám akkor az én medálom és az ő gyűrűjen világítani kezdett? – Rowan válaszul csak bólintott egyet. Mi így kommunikáltunk egymással. –  Sütöttem le szemeimet. Nagyon gyorsan jött létre ez a dolog vele kapcsolatban de már csak az ha rá gondolok nagyon erős érzés. Ez lesz az az erős, elpusztíthatatlan dolog amit Rowan mondott?
– Hol van most? Te tudsz róla valamit? – Néztem újra bátyámra.
– Csak egy plakátot láttunk róla, hogy aki látta az keresse meg a tanácsot az információval. Meg kell hagyjam helyes srác, rendkívüli kinézete miatt rögtön tudják, hogy ő az egyik. Magas, fiatal srác, szürke hajszínnel és jég színű szemekkel. Ezért akik még nem láttak téged, nem tudnak rólad, azok úgy gondolják, hogy a másik személy is nagyon nem mindennapi kinézettel rendelkezhet, ami ugye igaz is. – Na igen hát a hosszú fekete hajam és a smaragd zöld színű szemeim párban áll az Ő szürke hajszínével és jeges tekintetével. Feltűnőbbek már nem is lehetnénk.
– Meg kell őt keresnünk. Ha kell porig zúzok mindent a megtalálása érdekében. Velünk és a családjainkkal senki sem baszakodhat azért mert mások vagyunk. – Jelentettem ki határozottan. Majd megfogtam a medálomat ami nem világított és lehunytam szemeimet. Megyek ígérem csak adj egy jelet, hogy tudjam velem vagy. – Szorítottam a logó ékszert a nyakamban ami pár másodperc múlva meg is adta a várva várt választ.
– Tényleg igaz lesz a kettőtök dolga. –  Mondta ki büszkeséggel a hangjában Rowan. Én pedig csillogó szemekkel néztem fel rá.
Megtaláljuk egymást Devon. Most már senki nem állíthat meg minket.