Hősakadémia sztori: Hőstanonc évek

3. fejezet: Vidítsuk fel Ochako-t hadművelet!

Ochaco megszeppenve kopogott be az igazgatói irodába, majd mikor megerősítést kapott belépett. Nezu igazgatón kívül ott volt Endeavor is, a legnagyobb meglepődésére.

- Jó napot Kívánok!

- Uraraka kedves! Gyere be! - mondta Nezu igazgató gondterhelt arccal.

- Mi rosszat csináltam? - kérdezte a lány, miközben belibbent a terembe.

- Nem ilyen ügyben hívattalak - sóhajtott az egér gondterhelt arccal, majd folytatta - A szüleid miatt.

- Mi történt velük? - ijedt meg a lány egyre jobban, nem törődve a mellette álló hegyomlás Endeavor-el.

- Sajnálom, de volt egy támadás. Hirtelen történt, és mialatt a hősök harcoltak a gonoszokkal, kettő közülük megölte őket. Nagyon sajnálom - mondta még egyszer, szemeiben látható volt az őszinte részvét.

Ochaco lefagyott, majd remegni kezdett.

- Ne..nem..nem lehet! - könnyek folytak ki a szeméből.

- Én is nagyon sajnálom. Amikor megláttam a fegyvert, már késő volt, ahogy odaértem. Eldördültek a lövések - hajtotta le a fejét Endeavor is, akin látszott, hogy tényleg sajnálja - Viszont így a tragédia híre után, lenne egy ajánlatom...

- Nem az ön hibája, ez bárkivel előfordult volna - mondta a lány, majd megkérdezte - Milyen ajánlatról lenne szó?

- Hogy ha elfogadod, akkor befogadnálak, így lenne, aki a gondodat viseli és nem lennél egyedül -mondta el az ötletét a férfi.

- Befogadna? Ezt nem értem! Miért tenné? - kérdezte a lány, miközben egyre jobban elhomályosult a látása.

- Mert tudom, hogy megérdemelnéd. Igaz, mostanáig nem a legjobb a kapcsolat a családomban, de már igyekszem - majd hozzátette - Remélem nem rémítettelek meg nagyon ezzel!

- Köszönöm Uram... Endeavor... Uram! - ölelte meg a lány, majd folytatta - De a gyerekei mit fognak szólni?

- Szerintem meg fogják érteni - halványan mosolygott - És hívj csak Enji-nek.

- Rendben, köszönöm... Enji!

Endeavor gyengéden megveregette a lány vállát.

- Nincs mit - majd felállt a helyéről - De most mennem kell még az irodába. Majd beszélj kérlek Shotoval, hogy kísérjen el a cuccaidért, hogy be tudj költözni hozzánk.

- Engedelmükkel én is megyek! - a lány végig próbálta tartani magát, de valójában megtört.

- Rendben! Akkor majd délután találkozunk - a férfi vigasztalón még egyszer megérintette a vállát, majd elköszönt és elindult.

~Eközben a többiek~

- Vajon miért hívhatták Urarakát? - kérdezte aggódva afülhallgatós lány.

- Remélem, hogy semmi komoly! - tette hozzá Misa is.

- Én is! Olyan, mintha a testvérem lenne - szállt be a beszélgetésbe Setsuko is.

Deku nem mondott semmit, de ő is aggódott a lányért.

- Minden esetre összeszedtem a cuccait! - letette a lány asztalára a dolgait Momo.

Misa látta elsuhanni Endeavort az ajtó előtt, meg is lepődött, mert a férfi nem tanít az iskolában. Eközben Ochaco bezárkózott a vécébe és sírni kezdett. Elvesztette azokat, akik a legfontosabbak voltak számára.

- Hol lehet ennyi ideig? - töprengett Setsu, közben még nézve az óráját - Ennyi ideig benn tarthatja Nezu?

- Nem tudom, de előbb láttam Endeavort elsuhanni az ajtó előtt. Rossz előjel! - jegyezte meg Misa a fejét csóválva.