Gyöngyszem (18+)

-14.rész-

Noahtól körübelül 1 órara laktak a szülei. Nem mentünk gyorsan de nem is mentünk olyan lassan, tudjátok ilyen átlagos tempóban mentünk. Annyira jól esett ez az 1 órás út. Noah keze végig a combomat fogta, nagyon romcsi volt. Csendben mentünk egész végig. Végre megérkeztünk.

—Jaj sziasztok, Emily drágám de gyönyörű vagy!-mondta az anyukája.

—Köszönöm!

—És velem mi lesz?-kerdezte Noah átfonott karokkal a melkasa elött.

— Fiam, te is jól nézel ki, na de gyertek be elég hűvös van kint, és gondolom már éhesek vagytok.

Mikor beléptem el állt a szavam, ez a ház valami eszméletlen gyönyörű volt. Letisztult és leginkább a bézs és a fehér uralkodott. A Konyha fehér színben pompázott nem volt nagy de nem is volt kicsi. Pont megfelelő volt Leila számára.

Az étkező pont passzolszt a konyhához,de ott már a bézs szín is bekavart. Az asztal közepén növények voltak. Volt egy tájkép a falon, egy polc az asztal mellett. Na és az a csillár imádom. A székek kényelmesnek tűntek(azok is voltak.

A nappali egybe volt kötve a konyhával. Volt egy bazinagy tv a falon, egy kis dohányzó asztal. A kanapé bézs színben pompázott ahogy a párnák is. Ha tehetemném ideköltöznék az biztos.

—Üljetek le, Sofika majd megmondja ki hova üljön.-utasított Leila.

—Na szóval Bátyus te ide ülsz, melléd pedig Emily ül. Én pedig Emel szembe fogok le ülni,anyu meg veled!-mondta a kislány.

—Már is hozom a kajákat!-szólalt fel a konyhából.

Annyi kaját baszki én nem tudok enni. Volt lazac, Steak közepesen át sütve pont ahogy Noah szereti, garnélla, sültkrumpli, húsleves, gofri, palacsinta és almáspite. Bornak hozott Rozét, Stella Rosat és Whiskynek egy Jacket hozott. Falatozás közben sokat beszélgettünk. Rengeteget kérdezett Leila és Sofia tőlem, de jött A kérdés.

—A szüleid hogy vannak?-kérdezte de látta rajtam hogy nem esett jól.

—Anya, ne kérlek már mondtam nem?-akadt ki Noah.

—Hagyd csak szivem.-sóhajtottam majd bele kezdtem.— Nos a szüleim, hol is kezdjem.-kortyoltam bele a boromba.—Anyukám elhagyott mikor kicsi voltam és Mary a házvezető nőm fogadott be, azóta úgy figyel és vigyáz rám mintha az igazi lánya lennék.-felsóhajtottam.—Apukám rákban meghalt, talán 5 éves lehettem és ezért hagyott el anyam. Apamról nincs sok emlékem viszont mindig Gyöngyszemnek szólított. Kedvenc mondatom mindig az volt amikor haza jött a munkából és ezt kérdezte "Hogy van apuci gyönygszeme".-ejetten egy könnycseppett.

—Jaj drágám annyira sajnálom, nem tudtam, Noah figyelmeztetett hogy ne kérdezzem semmit a családod felől de nem tudtam hogy ennyire sújos!-sajnálkozott el Leila.

—Akkor ezért ne szereted a Gyöngyszemet, sajnálom Emily nem tudtam.-mondta Noah.

—Mindegy felejtsük el együnk tovább, farkas éhes vagyok.-a villámat a garnéllamba szúrtam.

Mindenki elkezdett enni majd Sofika közölte hogy nálunk szeretne aludni. Noahval egymásra néztünk mert mi ugye estére mást terveztünk;). Nyeltem egy nagyot majd felszólaltam.

—Figyelj csillagom, nekünk ma este még van dolgunk szóval a ma nem jó. De mit szólnál a holnaphoz?-kérdeztem kedvesen.

—Okéé akkor holnap.-felált az asztaltó adott egy puszit az arcomra Noaht megölelte majd felment az emeletre gondolom a szobájába.

—Anya nekünk mennünk kell de örültünk.

—Rendben gyertek máskor is.-szólalt fel az asszony.

—Viszlát Leila.-majd kiléptünk az ajtón.

Beszálltunk a kocsiba és elindultunk. Noahval az autó pályán jártunk de ő nem bírtak ki, megfogta a combom és óvatosan elkezdte simogatni. Szép óvatosan feljebb tűrte a szokynám és elkezdte simogatni a nedves puncim.

—Noah, érjünk haza, olyat kapsz mint még soha.-sóhajtottam fel.

—Már várom!-kacsintott majd tovább izgatott.