Árva szerelem // Namjin ff.

1.fejezet

( Namjoon - @Dragonmoon2004  Seokjin - @kimfannijeon )

Seokjin

Sosem gondoltam volna, hogy képes leszek meglépni a változást. Eddig fiatalabb korosztállyal dolgoztam, a kisebbekhez vagyok szokva, de sajnos már nem tudok megélni abból, hogy náluk adok rajz és technika órákat. Mivel csak beugró tanárként dolgozom több helyen is, így a jövedelmem nem annyi, mint egy átlagos munkavállalóé. Emellett a testvérem pályafutását is nehéz finanszíroznom. Tudom mennyire szeretne tetoválószalont nyitni. De sajnos akármennyire is erőlködöm, nem tudom neki megadni. 

Már 10 éves kora óta én nevelem. A szüleink autó-balesetben elhunytak. Akkor voltam 16 éves. A nagyszüleinkhez kerültünk. Szerencsére még ők sem olyan idősek, élnek, virulnak, viszont a nagyapám mozgássérült, így nehezebb mindannyiunk számára. A kevéske pénz, amit hazaviszünk, a megélhetésre elég. 

De szerencsére egy kedves barátom, aki az egyik híres gimnázium igazgatóhelyettese, főállásban munkát ajánlott, mint képzőművészet szakos tanár. Rögtön elfogadtam. Igaz itt már tinédzserekkel kell foglalkoznom, de úgy érzem nem lesz baj.

-Megint azzal a bizonyos személlyel beszélsz? Úgy vigyorogsz, mint egy tejbetök. -Nevetek, homlokon pöckölve a kisöcsémet. Bár már nem is olyan kicsi. Tetkókkal és piercingekkel van tele. Kereken 20 éves.

-Nem. -lesz vörös a feje.

-Akkor ezek szerint de. -Nevetek. -Hány éves? Mit kell róla tudni?

-16. -mondja kínosan.

-Nem fiatal kicsit hozzád? -Szólalok meg.

-De olyan aranyos. -mondja és egy képet mutat róla. -Nézd.

-Fiú? -Kérdezem meglepetten.

-Igen. -mondja elpirulva.

-Szerintem nagyon illene hozzád. Találkoztatok már?

-Még nem. -húzza el a száját.

-Akkor hívd el. Ha gondolod ide is hívhatod. Főzök valami finomat, aztán hagylak titeket. Mamáék úgy is idősek klubjába vannak.

-Biztos?

-Biztos. Ne aggódj. Holnapra megtudod hívni? Délutánra?

-Nem tudom. Nem biztos, hogy jó lenne első alkalommal ide hozni. Szerintem megijedne. Sosem találkoztunk még.

-Akkor hívd el kávézni. -Mosolygok.

-Majd én elintézte hyung. -nevet. -Tudom hogy kell elbűvölni valakit.

-Még se volt még senkid. -Húzom az agyát.

-Hé. -néz rám morogva.

-Jól van na. Tudod, hogy csak viccelek. Kérsz valamit, mielőtt elmegyek?

-Nem kell. -mondja komolyan. -Mennem kell dolgozni.

-Ilyen korán? Sok a vendég?

-Igen. Szóval sietek. Vigyázz magadra hyung. -ölel meg majd el is siet.

Én szép nyugodtan megreggelizem, rendbe szedem magamat, majd el is indulok az új munkahelyemre. Ahogy megérkezek, bekopogok az irodába. Kicsit izgulok.

-Jöjjön. -szól ki az igazgató.

Nagy levegőt véve, be is lépek hozzá. -Jó napot kívánok, Kim Seokjin vagyok.

-Oh. Már vártuk önt. Parancsoljon az órarend és a terem el helyezések. -adja kezembe a papírokat. -A tanáriban lesz egy teljesen üres asztal és az lesz az öné. Bármi kérdése vagy problémája van nyugodtan szóljon. -mosolyog kedvesen

-Nagyon szépen köszönöm. Csak holnap reggel kezdődik a munkaidőm, ugye?

-Igen. Ha gondolja nyugodtan nézzen körül. Megnézhet néhány tanórát. Viszont délután tan szobára tudna jönni helyettesíteni? A tanárunk lázas lett.

-Persze szívesen. Körbe tud vezetni? -Kérdezem.

-Persze. -áll fel és el is indulunk. -Viszont valamit szeretnék közölni. Az iskolánkba jár egy árva gyerek is. Emiatt ő különbözik is a többiektől. Nagyon csendes, elvan a maga világában de mindent is tud. Nagyon szorgalmas. Nála szokott az lenni hogy ha bármi van az intézményt kell értesítenünk úgy hogy ha vele lenne bármi akkor kérem nekem szóljon. -mondja és egy fiú papírjait adja a kezemben. Egy kép is van csatolva.

-Rendben. -Bólintok, végig futva. Ne alakíthatok róla véleményt, de magamban sajnálatot érzek, és kis hasonlóságot is. -Amikor olyan napok vannak, hogy csak két órám van, akkor utána hazamehetek?

-Persze. -bólint. -Minden nap a tanárikhoz kitesszük a helyettesítési táblázatott és ha helyettesítenie sem kell nyugodtan haza mehet.

-Szuper, köszönöm szépen. -Mosolygok. -Elég nagy iskola. A diákok többsége milyen?

-Vegyes. Olyan mint a mi korunkban. -nevet.

-Mennyi idős? -Kérdezem kíváncsian.

-Ki?

-Ön. -Nevetek.

-39. -nevet. -Ön?

-26. Pedig fiatalabbnak tűnik.

-Jó gének. -mosolyog.

Végül körbevezetett, megpróbáltam mindent memorizálni. Most pedig itt állok a terem előtt, ahol korrepetálások zajlanak. Be is megyek.

-Jó napot kívánok. -Köszönök a négy embernek, aki bent ül. -Kim Seokjin vagyok az új tanár. Ma én fogom tartani a korrepetálásokat.

-Jó napot. -szólalnak fel kedvesen.

-Hogy vannak? -Mosolygok, és leülök az asztalhoz.

-Fáradtan. -mondja az egyik.

-Hány éves a tanár úr?

-26. De ilyet nem kérdezünk egy tanártól. -Nevetek. -Itt van mindenki.

-Igen. Inkább büntetésből kell itt maradnunk.

-Büntetésből? -Nézek rájuk furcsán.

-Igen. -sóhajtja a másik.

-Pedig nem tüntök rossznak. Bemutatkoztok nekem? -Mosolygok.

Be is mutatkoznak majd elmesélik mit tettek. Verekedtek.

-Na de miért is verekedtetek? Egy lány van a dologban?

-Az a rohadt mocsok meg dugta az ártatlan húgomat. -mondja az egyik idegesen.

-Haver állj már le. A húgod mászott rám.

-Hékás, hékás. Ne veszekedjetek. Ezt szépen is meg lehet beszélni.

-Na ja miután szét vertem a rohadt pofáját. -morogja idegesen.

-Na elég legyen. Inkább mutassa meg nekem mindenki, a rajzait. Itt van nálatok?

Erre csak megrázzák a fejüket.

-Nekünk nincs rajz óránk.

-De hát ez egy művészeti iskola. -Nézek rájuk furcsán.

-De nem mindegy melyik szak.

-De technika órájuk csak szokott lenni, nem? -Kérdezem. 

Erre megrázzák a fejüket.

-Hát akkor többet nem igazán fogunk találkozni. Na mutassák a házi feladataikat. -Ülök le az asztalhoz.

-Hiába úgyse fogjuk megcsinálni.

-Miért nem? Így akarjátok az egész életeteket leélni?

-Jaj mert mi lesz?

-Szerintem ezt te is nagyon jól tudjátok. Nem jó érzés ha a tanár megdicsér, hogy megcsináltátok a házit?

-Őket se érdekli a házi.

Csak felsóhajtok. Gondolhattam volna, hogy ilyen nehéz az idősebbekkel.