Ölj (befejezett)

1

- Ha nem tudsz mutatni nekem valamit akkor sajnos, meg kell buktatnalak Clara- mondta ki minden kertelés nélkül a kedvenc tanárom Mr. Wright

- Kérem Mr. Wright csak van valami amit tehet- könyörögtem neki

- Sajnálom Clara, de meg kell tennem- jelentette ki- Egy hetet kapsz- mondta- Ha addig nem tudsz mutatni valami érdemleges sztorit akkor vége

- Egy hét?- kérdeztem- Az..az

- Éppen elég idő arra, hogy összeszedd magad és írni kezdj- jelentette ki- Tudom mi történt a bátyáddal, de nem hagyhatom ezt tovább szó nélkül- rázta meg a fejét

- Értem- biccentettem- Viszlát Mr. Wright- köszöntem el tőle halkan, majd kiviharzottam a teremből

Az igazság az, hogy az előbbi azért történt, mert amióta a bátyám meghalt nem írtam semmit. Egyszerűen nem ment, és ezt újságírói szakon nem tűrik el. Mr. Wright hiába volt rendes, az ilyesmit ő sem tűrhette el. De mit tehetnék? Az írásról mindig ő jut eszembe. A bátyám Will. Két hónapja halt meg. Busz balesetben vesztette életét, sok más emberrel együtt. Túl friss még ez a seb ahhoz, hogy kigyógyuljak belőle.

Ő bíztatott arra, hogy erre a szakra menjek. Ő volt az első aki elolvasta az írásaimat, mindig is ő volt. Mégis, hogy írhatnék gondtalanul, úgy, hogy ő már nincs velem?

Egy kavicsot rugdosva sétáltam haza London zajos utcáin. Gondoltam lerövidítem az utat, még akkor is, ha a barátaim szerint szigorúan tilos ezen a vékony kis utcán végig sétálni. Nagyobb kár úgysem eshet rajtam. Kis fény is van, tehát látni is tudok.

El is indultam a kis utcán. Senki nem volt ott, tehát még csak veszélyesnek sem mondanám.

Az utca felénél tarthattam, mikor is hirtelen zajokat észleltem, majd nem sokkal előttem egy ember alak tűnt fel, aki a faltól lépdelt el. Kicsit odébb mentem, hogy én is észre vegyem amit néz. A látottaktól levert a víz.

Egy, a már vértől felismerhetetlenné vált ember feküdt a fal mellett. Az előtte álló alak, a kezében tartott kést még egyszer belevágta a áldozat, mostanra már bizonyosan élettelen testébe.

Én ekkor adtam hátrafelé kezdtem el lépdelni, már majdnem kicsoszogtam az utcából, mikor is a sötét ruhát viselő alak felém emelte tekintetét. Én ekkor már gondolkodás nélkül rohanni kezdtem a forgalmas utca irányába, hallottam sietős lépteit magam mögött, ám hátra nem néztem volna, hogy erről meg is bizonyosodjak.

Fejvesztve rohantam London utcáin egy forgalmasabbat keresve, vagy legalább valamit ahova menekülhetek.

Már majdnem kiköptem a tüdőmet amikor is feltűnt az úton egy taxi.

Gondolkodás nélkül leintettem a járművet, ami meg is állt mellettem.

Egyből beszálltam és sürgetni kezdtem a sofőrt.

- Hajtson, gyorsan- kiáltottam rá, mire a járművet vezető férfi rátaposott a gázra.

Az ablakon kikémlelve észrevettem az egyik árnyékosabb helyen megbújni a támadót. Talpig feketébe volt öltözve.

Ruhájának a bősége miatt, azt sem lehetett megtudni, hogy fiú-e vagy lány az elkövető. Arcára nézve egy full fekete maszk takarta el őt, ezzel is rejtve magát.

A taxis ekkor megszólítva engem, megkérdezte hova vihet, mire én lediktálva neki a címet reszketve hátradőltem az ülésen.

-------------------------------------------------------

A barátaimmal közös lakásunkba belépve ledobtam a táskámat, majd kibújtam a kabátomból és cipőmből egyaránt.

- Megjöttem- kiáltottam nekik

- Hát itt vagy- szaladt oda hozzám Tracy, majd szorosan átölelt- Hayden már éppen indulni akart, hogy megkeressen- nézett rám aggódón

- Nincs semmi bajom- mondtam neki, legalábbis nem lett, de erről neki nem kell tudnia

- Clara- szólított meg a folyosó végén álló Hayden, aki már talpig be volt öltözve, megjelenése most is tökéletesen elegáns volt- Hát itt vagy- sietett oda hozzánk

- Miért ne lennék itt- kérdeztem meg tőlük zavartan

- Azt hiszem valamit látnod kell- néztek össze ketten Tracyvel, mire én csak furán néztem rájuk

- Clara gyere- kiáltott nekem valahonnan Mia- Nappaliban vagyunk- folytatta gyorsan, mire én Hayden és Tracy között jártatva tekintetemet elindultam a hang felé.

- Ő a csoport társad nem?- nézett felém kérdőn Connor

- De, ő az- biccentett neki James- Velem is volt közös órája- nézett felváltva ránk

- Mégis ki ölhette meg őt?- szólalt meg Mia

- Johnnak sok ellensége volt Londonban- válaszolta neki Tracy, mire mindannyian kérdőn néztünk rá- Most mivan? Sok dolgot hallok- rántott vállat. Ez igaz volt, Tracynek sok ismerőse volt Londonban rajtunk kívül is

- Én láttam- szólaltam meg halkan, mire felém kapták a tekintetüket

- Ezt meg, hogy érted?- kérdezte meg Hayden

- Mikor jöttem haza akkor...akkor- sóhajtottam- Leakartam vágni az utat, ezért bementem a tiltott utcába- szólaltam meg, mire többen felszisszentek- Ennyire nem durva azért- forgattam meg szemeimet- Már majdnem a végére értem az útnak, amikor megláttam két alakot. Borzalmas látvány volt a földön fekvő ember, felismerhetetlenné tette őt a rengeteg vér ami beborította az arcát. Mostanra már tudom ki volt az- hajtottam le a fejemet

- A gyilkost nem láttad?- kérdezte meg Connor, mire megráztam a fejemet

- Full feketében volt, nem tudtam kivenni ki lehetett az

- Észre vett téged?- kérdezte meg Hayden

- Igen- bólintottam- El futottam, de követett. Nem tudom lesz-e ennek következménye, de remélem itt ez lezárul.- jelentettem ki, mire Tracy hozzám lépve megszorította a karomat

- Nem kell egyedül végig csinálnod Clara- intézte hozzám szavait- Mind itt vagyunk neked és segítünk, ha bármi történne- simított végig karomon

- Köszönöm srácok, de...de most szerintem inkább lefekszem- mosolyogtam rájuk halványan, majd a szobám felé igyekeztem.

Mindannyian itt lakunk. Úgy lettünk jóban, hogy mindannyian ebbe a lakásba költöztünk, amikor egyetemre mentünk.

Mikor beköltöztem ebbe a lakásba nem hittem, hogy ilyen jóban leszek a többi lakóval.

Eredetileg be sem akartam költözni, de Will nógatására belementem. Mindig azt mondta élvezni kell az életet, mert nem tudni meddig tart. Ő élvezte és ezt nem is győzte hangoztatni. Borzasztóan hiányzik, mindent megadnék most azért, hogy megölelhessem, még akkor is, ha tudtam ez lehetetlen.

- Davies- nyitott be az ajtón Hayden, egyedül őt ismertem korábbról. Ahogy becsukta maga mögött az ajtót rám meredt.- Oh, Clara- suttogta szomorkásan, majd felém jőve, leült mellém az ágyra

- Annyira hiányzik- suttogtam Will képét nézve, mire Hayden szorosan magához ölelt

- Tudom Clara- adott egy puszit a hajamra- Nagyon jól tudom- szorított magához még jobban. Willel együtt a legjobb barátja is elment. Pontosan jól tudja, milyen fájdalmas érzés.

- Jól esik, hogy itt vagy- néztem mélyen szemeibe

- Sehol máshol nem lennék most szívesebben- simította meg arcomat