Ölj (befejezett)

3

A rendőrségre megérkezve Haydennel kézen fogva, szorosan egymás mellett sétáltunk be az ajtón.

A rendőr, mint az imént kiderült név szerint Mr. Brown aki ide hozott minket, egy kisebb váróig kísért, ahol meglepve vettem észre barátaimat a helyszínen.

- Maradjanak itt, majd szólunk önöknek mikor jöhetnek- jegyezte meg, majd be menve az egyik ajtón magunkra hagyott

Tracy és James egymás kezét szorongatva ültek egy-egy széken egymás mellett. Connor idegesen nézelődött össze vissza a váróban.

- Sziasztok- köszöntünk nekik egyszerre

- Sziasztok- mondta Tracy halkan, a két fiú csak biccentve köszöntött minket

- Clara Davies- jött ki az ajtón egy nő, szét nézve a teremben utánam kutatva

- Itt vagyok- álltam fel Hayden mellől, majd felé közelítve némán mentem el mellette

- Jó napot- biccentettem az iró asztal mögött ülő férfinak

- Jó napot- köszöntött- Foglaljon helyet- mutatott maga elé, mire én nyelve egyet leültem az asztal előtt található székbe- Mesélje el kérem, hogyan is történt ez az egész

- A barátnőm és én éppen hazafelé tartottunk az egyetemről, amikor egy üzenetet találtam elrejtve a táskámban.

- Mi állt az üzenetben?- kérdezte

- Az állt benne, hogy lehet tegnap elmenekültem, de mihez kezdek most?

- Értem- bólintott, nagyban jegyzetelve valamit- Magánál van ez a levél?- kérdezte, mire megráztam a fejemet

- Mr. Brown el akarta hozni a lakásomból, de már nem volt ott- ráztam meg a fejemet

- Értem, tehát eltűnt- biccentett- Mi történt miután megtalálta a levelet?

- Futni kezdtem, illetve kezdtünk- javítottam ki magamat- Minden gond nélkül haza értünk

- De?- nézett rám kérdőn, tudva, hogy itt még nem ér véget a történet

- De utánunk jött. Bejött a lakásunkba- sóhajtottam- Gyanus volt, hiszen egyik lakótársunkhoz sem illett az ahogyan megérkezett- jelentettem ki- Ezért is, döntöttünk úgy, hogy az ablakon át menekülünk

- Maga ment előre?- kérdezte, amire csak bólintottam

- Volt valami elő története annak, ami miatt megtámadták magukat?- kérdezte, mire lassan bólintottam

- Igen- jelentettem ki- Tegnap este.. amikor az a gyilkosság is történt, teljesen véletlenül szemtanuja lettem

- Látta a gyilkost? Tudja ki lehet az?- kérdezte meg egyből

- Pont olyan sötétban vagyok, mint maga- jegyeztem meg- Túlságosan elrejtette magát az emberek elől

- Alacsony volt, esetleg magas az elkövető?- kérdezte meg

- Nem figyeltem meg túlzottan- jelentettem ki

- Tudja mit nem értek?- kérdezte meg

- Igen?- néztem rá kérdőn

- Maga azt állítja, tegnap szemtanuja lett egy gyilkosságnak, de még sem tett semmit. Nem hívta a rendőrséget.

- Ha arra céloz..- kezdtem, de közbe szólt

- Nem célzok én semmire- jelentette ki- Csak még is furcsának tartom ezt az egészet

- Ha azt hiszi összedolgoznék valakivel aki megölte a barátnőmet, nem végzi jól a munkáját- jelentettem ki élesen

- Suzie- szólt a nőnek aki behívott- Hívja be Hayden Scottot, ő lesz utolsó, mára végeztem- emelte rám utoljára tekintetét- Most mehet- jegyezte meg, mire én mérgesen fel álltam a székből és köszönés nélkül ki siettem a szobából

- Clara?- szólítottak meg barátaim, mire én csak fel tartva kezemet jeleztem, hogy most ne és ki viharzottam az épületből.

Kiérve az utcára megszólalt a telefonom. Üzenetet jelzett. Ismeretlen számról jött. Megnyitva azt el kerekedett a szemem.

Igazán sajnálatos a kis barátnőd, de vajon hány barátod életéig mennél még el?

Többször végig kellett olvasnom a sorokat ahhoz, hogy fel is fogjam mi történik.

Fel nézve a telefonomból, megakadt a szemem egy emberen. Jake volt az, akit Emily már korábban is említett.

Ott állt az utca túl oldalán, kezei hosszú szövetkabátjába voltak temetve, szemei pedig vészesen vizslattak engem. Ahogy rám nézett, attól a gyomrom is felfordult.

- Clara..- érkezett egy hang a hátam mögül, mire ilyedten megfordultam, Connor állt mögöttem

- Jesszus Connor- sóhajtottam- A szívbajt hoztad rám

- Nem akarok furának tünni, de miért néz minket folyton az a srác- biccentett az utca túl oldalára, mire én oda néztem már nyoma veszett- A sok ember miatt már nem is látni- jegyezte meg Connor- Menjünk inkább- ragadta meg karomat, majd sietősen leintett egy taxit

----------------------------------------------------

- Gondolod, hogy valaki az egyetemről lehetett?- kérdezte meg tőlem, mikor már a kabátunkat vettük le a lakásban

- Nem tudom- ráztam meg a fejemet, majd az ajtóhoz lépve bezártam azt- London nagy város- jegyeztem meg- Bárki lehet az

- Ez így nem buli- rázta meg a fejét- Míg csak John volt benne, nem igazán érdekelt, mert valljuk be, egy paraszt volt, de most, hogy már mi is érintettek vagyunk, ez már nem játék

- Eddig sem volt játék Connor- ráztam meg a fejemet- Először az üzenet, aztán meg Mia- sóhajtottam

- Milyen üzenet?- kérdezte

- Találtam egy üzenetet a táskámban, amiben arra utalt, hogy veszélyben vagyunk, mármint én és Mia, de főként én

- Kaptál üzenetet azóta?- kérdezte, mire bólintottam, majd elővéve a telefonomat keresgélni kezdtem rajta

- Mi a.. mi a fasz ez?- akadtam ki, mert akárhogy kerestem sehol sem találtam

- Mivan?- kérdezte

- Esküszöm kaptam- jelentettem ki- Itt volt benne, most meg..mintha törölték volna- suttogtam magam elé, ekkor megakadt a szemem a számon amiről kaptam- Sejtettem

- Mit sejtettél?- húzta össze szemöldökét

- Ez a szám már nem létezik- jegyeztem meg- Bárki is a gyilkos van esze az biztos- fogtam meg fejemet

- Mi történt a levéllel?- nézett rám kérdőn

- Mikor távozott a lakásból, feltehetően magával vitte- sóhajtottam- Minden bizonyítékot el akar tüntetni- sóhajtottam