Ölj (befejezett)

9.

Tracy szemszög:

Kint álltam a hűvös és kihalt mellék utcán, mely a munkahelyem hátuljánál helyezkedett el. Eredetileg úgy volt, hogy értem jönnek tízre, de se hírük, se hamvuk nincsen. Fogalmam sincs hol vannak, de nagyon remélem semmi gond nem történt velük.

Feszengve néztem körül a kihalt utcán. A főnököm az előbb ment haza, így tehát teljesen egyedül vagyok, egy teljesen kihalt utcában. Aktuális hely egy gyilkossághoz nem igaz? Na azért én sem vagyok annyira hülye, hogy itt maradjak.

A telefonomat szorongatva a kezemben világítottam magam előtt az utcán, egyre sietősebbre véve a lépteimet.

Nem tetszik ez nekem. Valahogy egyáltalán nem érzem magamat biztonságban.

Már majdnem kiértem az utcából, amikor megcsippant a telefonom.

- Nem éppen a legalkalmasabb..- morogtam magam elé, miközben bekapcsoltam a telefont. Jamesnek hittem a feladót, ugyanis ki írna még ugyan nekem ilyenkor? Azonban nem ő volt, ami pedig még ilyesztőbb, miért ismeretlen a szám?

"Hova- hova?"

- Ez valami vicc?- suttogtam magam elé idegesen

- Nem az- érkezett a válasz mögülem, majd egy éles fájdalom a hátamnál követte ezt a hangot. A hátamba nyílaló fájdalomtól ordítozni kezdtem, aminek hatására a bántalmazóm, kezét a számra tapasztotta.

Hirtelen berogyott a térdem ahogyan egyre mélyebben belém nyomta a kését. A könnyeim megállás nélkül folytak le az arcomon.

- Miért csinálod ezt?- sírtam fájdalmasan, ekkor pedig fordított egyet a bennem lévő késen- NEE- kiáltottam visítva

- Kussolj már ribanc- rivalt rám hirtelen, ekkor én a legnagyobb erőmmel ami még bennem volt a lábára tapostam, aminek hatására elengedett- Mindjárt visítasz, de úgy- vicsorgott rám, mire én bicegni kezdtem egészen a falig, ő pedig csak állt ott és végig nézte ahogy szenvedek

- Csak add fel- mutatott rám késével, mire én fájdalmasan felszisszentem- Mindkettőnknek jobb lesz, ha csak fel adod- jött hozzám közelebb

- Legalább fednéd fel magad- morogtam az orrom alatt- Ha már meghalok tudjam ki a faszom mert megölni, nem igaz?- néztem szemeibe, kezeimet oldalamra rakva. Borzasztóan fájt a hátam és ez a fájdalom egy percre se akart alább hagyni.

- Ha nem lettél volna ekkora harcos, már nem szenvednél- biccentett fejével felém

- Rohadj meg- köptem ki a számból a már felgyűlemlett véremet

- Áh, vért köpsz- rázta meg a fejét

- Ki a fasz vagy?- húztam össze szemeimet a fájdalomtól

- Végülis, úgysem lesz alkalmad tovább adni- rántott vállat, majd egy mozdulattal lekapta fejéről az eddig arcát takaró fekete anyagot

- Te?- döbbentem meg

- Igen, én- suttogta vészesen közel hajolva hozzám, majd egy mozdulattal elvágva torkomat, elhátrált

- Hhhuuhh- kaptam kezeimmel az említett területhez. Próbáltam beszívni a levegőt, de az valahogy nem jött. A földre dőlve éreztem ahogyan a számból csordogál ki a feljövő vérem.

Se lélegezni nem bírtam már, se megmozdulni. Az egyetlen amit kívántam magam mellé az James volt. Mindig tudott segíteni. Az egyetlen baj csak az volt, hogy ezen már nem lehet.

--------------------------------------------------

Clara szemszög:

Villám sebességgel szeltük át az utcákat és még így is elkéstünk.
James a szemében egyre gyűlemlő könnyet és fájdalmat, ha akarta sem tudta volna elrejteni.

- Tracy..- suttogta maga elé, ekkor viszont egy ember lépett elénk, mire megtorpantunk- Te fasz- szorította ökölbe a kezét mellettem James, majd már indult is volna meg felé

- Ne- rántottam őt hátra- Mennünk kell- szóltam rá, mire hitetlenkedve nézett rám- Kérlek- suttogtam neki könnyes szemmel, ekkor viszont az eddig előttünk álló ember rohamosan elindult felénk- Fuss- kiáltottam rá, majd megindulva az egyik iranyba futásnak eredtem.

Megszámolni nem tudom, hány dolgon estem át majdnem.

A sötét miatt semmit sem láttam, aminek következtében neki szaladtam egy kerítésnek.

- Francba- káromkodtam el magam, majd idegesen járkáltam fe alá a kerítés előtt.- James- szólítottam meg őt halkan, mire egy morgás érkezett válaszul- Itt van..- suttogtam magam elé

- Bakot tartok, oké?- suttogta- Már amott is leszel- gugolt le gyorsan

- De James.. és.. és te?- nyögtem ki, nagyra nyitva a szemeimet

- Nekem már mindegy..- rázta meg fejét, mire az én szívem összefacsarodott szomorú hangját hallva

- De, James..- néztem rá tátott szájjal és szomorú szemekkel

- Clara- kiáltott rám- Ugorj

Én így tettem. Hipp, hopp kint találtam magamat a kis utcából. James viszont... csak egy fájdalmas nyögést hallottam a kapun túlról, majd már szaladtam is tovább.

A lakásunk felé szaladva, végig könnyeztem az utat.

Felérve a lakásba becsaptam magam mögött az ajtót, amit egyből kulcsra is zártam.

- Clara?- jött ki a konyhából Hayden, akit én amint megláttam, karjaimba is zártam.

- Meghaltak.. mindannyian- törtem ki zokogásba, Hayden, pedig engem szorosan átölelve nyugtatni kezdett

- Nem a te hibád Clara- intézte hozzám szavait

- A barátaim..- kezdtem, majd a szavak helyét szipogás, aztán elfojthatatlan zokogás vette át.

Ebben a pillanatban semmi nem érdekelt már Haydennel és az elméleteimmel kapcsolatban.

Muszáj volt tudnia valamit. Valamit, amit nem bírnék ki, ha nem tudna abban az esetben, ha őt is elveszíteném.

- Szeretlek..- suttogtam bele pólójába, mire ő kissé eltolva engem magától döbbenten megszólalt

- Mi?

- Szeretlek.. és ez az érzés sosem múlt el, soha nem is fog- ráztam meg a fejemet sírva

- Szeretlek- suttogta szemeimbe nézve, majd homlokát az enyémnek döntve lehunyta szemeit.

- Szeretlek Clara..

--------------------------------------------------

Ajaj, ajaj, már csak egy rész maradt.

Az embereink úgy hullanak, mint a legyek. De vajon ki a gyilkos?

De, ami még érdekesebb, vajon ki marad életben?