*Stella békésen sétált este a Central Parkban. Éppen zenét hallgatott és a fülében fülhallgató volt. Egyedül egy fiú ült egy padon és telefonozott. Amikor Stella elsétált a fiú előtt kivette a zsebéből telefont és akkor kiesett Stella zsebéből a kulcsa, de nem vette észre és sétált tovább.*
*Tom észrevette, hogy Stella zsebéből kiesett a kulcsa ezért Tom elrakta a telefonját majd felvette a kulcsot és oda szaladt Stellához.*
*Tom kicsit megbökte Stella vállát.
Stella mosolyogva hátra fordult.*
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Igen?
*Tom látta, hogy Stella nagyon gyönyörű lány, és elkezdett érezni iránta valamit.*
𝑇𝑜𝑚: Ne haragudj, a kulcsod kiesett a zsebedből!
*Tom oda adta Stellának a kulcsot.*
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Jaj, úristen, nagyon köszi *Stella mosolygott*
𝑇𝑜𝑚: Nincs mit. A nevedet megkérdezhetem?
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Stella... Stella Williams
𝑇𝑜𝑚: Én Tom... Tom Kaulitz vagyok. Gyönyörű neved van, Stella.
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Nagyon köszönöm.
*Tom mosolygott*
𝑇𝑜𝑚: Tudom, nem ismersz hiszen most találkoztunk először, de elkérhetem a telefonszámod?
*Stella kicsit meglepődött és elpirult majd mosolygott*
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Hát persze. *Stella megadta Tomnak a telefonszámát*
𝑇𝑜𝑚: Nagyon köszönöm. *Tom mosolygott*
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Igazán nincs mit. *Stella mosolygott és megnézte a telefonját* Oh.. basszus már ennyi az idő?! Ne haragudj de mennem kell.
𝑇𝑜𝑚: Persze, menj csak. Szép estét, szia!
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Neked is, szia!
*Stella elment és Tom is elment haza*
2 𝑜́𝑟𝑎 𝑚𝑢́𝑙𝑣𝑎
*Stellát hívta valaki. Felvette*
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Igen?
𝑇𝑜𝑚: Szia, Tom vagyok. Emlékszel?
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Igen persze. Te adtad oda a kulcsomat.
𝑇𝑜𝑚: *Tom cukin nevetett* Igen, én. Megszerettem volna kérdezni, hogy esetleg holnap nincs-e kedved találkozni?!
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Jó, persze benne vagyok. És hol, mikor?
𝑇𝑜𝑚: Central Park este 8-kor?
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Tökéletes.
𝑇𝑜𝑚: Rendben, bocsi, hogy zavartalak.
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Nem, nem zavartál. *Stella cukin nevetett*
𝑇𝑜𝑚: Rendben, akkor holnap!
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Igen, holnap.
𝑇𝑜𝑚: Szép estét. Szia.
𝑆𝑡𝑒𝑙𝑙𝑎: Neked is. Szia.
*Tom nagyon boldog volt és már nagyon izgatott volt a holnap este miatt.*
*Másnap este*
