Egy Volturi vezető lánya

3.rész

Gyorsan eltelt egy a hét és már mehettem is Volterrába. Jaj de várom🙄.
Összepakoltam a cuccaimat és mentem a reptérre. Miután sikerült felülni a gépre és hát olyan *nagy szerencsém volt* hogy egy 1 osztályon repülő valaki átadta a jegyét. 3 óra repülés után megérkeztem Olaszba és onnan még egy fél órára volt Volterra. Mikor megérztem Volterra kapujába egy kicsit meg szeppentem, de végül bementem a városba. Mindenki pirosba volt mert valami hivatalos vámpír kiűzéses ünnep vagy mi van itt. A központba érve megpillantottam a kastélyt ahol a Volturi tartózkodik. Szép lassan elindultam, úgy voltam vele hogy nem kések el sehonnan szóval csak lassan megyek. Addig is gondolkodhattam a belépőmön.

*Aro szemszöge*
Eljött hozzánk Edward Cullen egy elég bizar kéréssel hogy öljük őt meg mert meghalt a barátnője Bella.
-Miért ölnénk meg nem tettél semmit!?-kérdezte Caius
-Figyelj mi lenne ha csatlakoznál hozzánk a képességed még jól jönne!-mondtam a kezét fogva miközben a gondolatai között keresgéltem hátha van valami érdekes.
-Úgy is tudod hogy a végén az lesz!-mondta majd én csak elmosolyodtam a Cullen gyerek pedig elment. Én még vissza ültem a székembe.

*Niki szemszöge*
Olyan dél körül lehetett mikor egy csaj majdnem belelökött a szökőkútba mert rohant valahova. Követtem és azt láttam hogy egy vámpír fiúra ugrik aki éppen le akarta magát leplezni az emberek előtt. Magyarul meg akart halni. Megcsókolták egymást és be mentek a kastély kapujába ahol árnyék volt. Én szép halkan beosontam és elbújtam a szekrénynél és onnan figyeltem a következményeket. 2 alak jelent meg.
-Uraim, még sincs szükségem a szolgálataikra!-jelentette ki a srác
-Aro kíván beszélni veled!-szólalt meg a nagyobbik rá még asszem emlékszem mi a neve ő Félix.
-Én nem szegtem szabályt!-szólalt meg megint a srác
-Úgy gondolom ezt a beszélgetést jobb lenne alkalmasabb helyen folytatni!-szólalt meg Demetri is.
-Bella te maradj itt !-mondta a srác.
-Nem! A lány velünk jön!-mondta ismét Félix. Ekkor egy másik csaj jött be az ajtón és neki még a nevét is tudom. Alice.
-Ugyan fiúk ma ünnep van ! Csak nem akarunk botrányt! Had menjünk el Edward nem tett semmit.-mondta Alice
-Elég!-jött meg egy régi barátom Jane
-Aro kérdi mi tart eddig!-mondta majd elindukt visszafelé a többiek meg követték.
-Csak fogadj szót neki!-mondta Alice Bellának.
Én még ott maradtam gondolkodni hogy biztos akarok e apámmal találkozni. Egy olyan jó 10 perc után én is követtem őket.

*Aro szemszöge*
-Húgom elküldtek egyért és te hozol kettőt és egy felet!-szólalt fel Alec 
-Minő örömteli meglepetés. Ezek szerint Bella még is csak él. Hát ez valami csodálatos!-sétáltam oda hozzájuk, majd megfogtam edward kezét.
-Bella vére annyira csábít téged hogy még magam is megszomjazom! Hogy bírod ki mellette?-mondtam Bellára nézve
-Nem minden nehézség nélkül!-mondta Edward
-Te magad is elég jó lélek olvasó vagy de az ő epméjébe még sem látsz bele! Lenyűgöző. Kíváncsi lennék hogy nekem sikerült e! Szabad?-nyújtottam a kezemet Bella felé. Amikor megfogta a kezemet próbáltam bele látni a fejébe de úgy tűnik neki is olyan képessége van mint Nikinek a pajzs védelem.
-Érdekes! Nem látok semmi. Kíváncsi vagyok hogy mind annyian képessége hatástalan e ellened!-fordítottam nekik hátat és Janere néztem.
-Jane Tessék!-mondtam majd ő elmosolyodott.
-Kín!-mondta majd Edward Bella elé lépett így őt érte a kín. Miután ő kidőlt Jane megprobálta Bellán de sikertelenül. Az ő ereje sem hatott.
-Figyelemre méltó, ellenáll mind annyiunknak. Nos akkor mit kezdjünk most veled?- tettem fel a kérdést.
-Túlságosan sokat tud! Veszélyt hozhat ránk!-szólalt meg Caius is.
-Ez igaz! Félix!-mondtam majd Félix egy ördögi mosolyt engedett el. Mindenki rá nézett.
-NE!-szólt Edward és Bellát maga mögé állította majd rátámadt Félixre. Fél lökte félixet de mikor fordult a kocka akkor Félix feldobta a levegőbe Edwardot és bele ütötte a padlóba. Mikor kinyílt az ajtó és az úgymond portás csaj holtteste csúszott be rajta.

*Niki szemszöge*
Mikor az ajtóhoz értem valami csaj kezdett el nekem dumálni, így hát ettem egy kicsit belőle majd kinyitottam az ajtót és búcsúztattam a hullát. Mindenki döbbentem nézett.
-Üdv mindenkinek! Vissza tértem!- társam szét a kezemet. És láttam mindenki arcán a meglepődöttdéget.
-Remélem nem baj a csaj miatt ! Elég finomak nézett ki és ez lett belőle!- néztem körbe a teremben és hát éppen egy elég nagy küzdelmet zavartam meg.
-Hát nem ilyen fogadtatásra számítottam, és bocsesz ha megzavartam valamit. -rúgtam odébb a hullát.
-Nikih..-suttogta az apám.
-Apám!-nézetem rá
Majd Félix folytatta a dolgát.
Mikor kiütötte Edwardot akkor Bellára támadt de Edward túl gyorsan regenerálódott így ellkökte félixet, de ő megfogta edwardot és az apám elé térdeltette, a parancsra várva hogy kitörje a nyakát.
-NE NE NE KÉREM!-üvöltött Bella de senkit nem érdekelt. Én még megsajnáltam csórit így megszólaltam.
-APA!-mondtam hangosabban mire apám jelzett Felixnek hogy hagyja abba. Bella hálálkozva nézett rám.
-Engem öljenek meg ne őt !-mondta a lány.
-Milyen rendkívüli, feláldoznád az életedet egy magunk fajtáért? Egy vampírért? Egy lélektelen szörnyetegért?-kérdezte Bellától az apám
-Hozzá ne érj!-szólalt meg Edward
-Nem tud maga semmit sem az ő lelkével!-mondta Bella az apámnak
-Milyen kár, bárcsak szándékodban állna halhatatlanná tenni!-nézett apa edwardra. Majd Bella elé lépett és készült arra hogy megharapja őt.
-VÁRJ!-szólalt meg Alice is.
-Halhatatlan lesz még hozzá általam ! Láttam!-mondta majd Aro intett az embereinek hogy engedjék el a lányt ő pedig oda ment hozzá.
-Szabad?-kérdezte majd a kezét nyújtotta Alice oda nyújtotta a sajátját az apám pedig elkezdte a dolgát.
-A képességeid elég érdekes halhatatlanná fognak téged tenni-ismét oda lépett az apám bellához.
-Engedjétek el! És ti hárman siessetek a vámpírrá tévéshez!-mondta az apám majd Félix elengedte Edwardot.
-Köszönjük a látogatást!-mondta Marcus
-Viszonozni fogjuk! Azt javaslom hamar váltsa be az ígéretedet mert mi nem adunk második esélyt!-mondta Caius majd Bella , Alice és Edward elmentek.
-Akkor én se adják második esélyt az apámnak?-kérdeztem a körmómet bámulva
-Az teljesen más téma!-mondta Caius
-Nikii!-ölelt meg szorosan engem Jane.
-Örülök hogy újra itt vagy!-csókolt kezet Alec.
-Niki meg tudjuk beszélni?-kérdezte Aro
-Hát nem tudom!-mondtam majd vámpír sebességel beültem apám helyére.
-Hali Caius, Marcus.-köszöntem
-Örülünk hogy újra itt vagy!-mondta Marcus és Caius
-Meghiszem azt!-néztem az apámat.
-Nagyon sajnálom amit tettem az megbocsáthatatlan.-lépett oda hozzám az apám. Nem tudtam mit mondani ezért gyorsan felpattantam és megöleltem. Amit egy szoros öleléssel viszonzott.
-Hiányoztál Apu!-mondtam
-Te is nekem kicsim!-mondta a hátamat simogatva. Miután ez meg volt vissza ültem a székbe.
-Mi volt ez a hamar megbocsátás?-kérdezte Demetri
-Igazából már egy ideje megbocsátottam neki csak eddig nem ismertem el !-mondtam vállat vonva.
-Hogy hogy hogy vissza jöttél?-kérdezte Jane
-A barátom mondta hogy vissza kéne jöjjek megbeszélni a dolgokat!-mondtam nyugodtan majd akkor jöttem rá hogy nem kellett volna mondanom azt a szót.
-Hogy a barátod??-akadt ki apa