Igor Kosolov és a Szovjet AI Árnyéka (1. Kötet, Befejezett)

9. Fejezet: Az első ostrom

Reggel mikor a nap felkelt meglehetősen hűvös időjárás volt. A védőkörön belül vadásztam le pár madarat reggelire s találtam egy fészket öt tojással. A tábortűznél megcsinálta Lilith pálcával a majdnem, hogy tökéletes reggelit. Ninah a saját fegyvereit fényezte melyet útsorán szerzett... Pontosabban a varázstalan kárpátaljai szakadárok adtak neki. Nem a legfényesebb, nem a legerősebb, de az övé... Íj s nyíl meg kettő acélököl, amely koboldmunka. Eközben én csak magányosan gubbasztok az egyik fának az ágán fürkészve a készülékemet, várva arra, hogy Raven újra hívjon... A magaslati lesem végét az okozta, hogy Ninah kétszer csatintotta össze a vasökleit, Lilith meg hangosan szólt fel hozzám a naplementekor. – Igor gyere indulunk. – Bólintottam majd a készülékemre néztem s megszólaltam. – Meg kérnélek titeket, hogy csak fedezzetek. – Ekkor leugrottam majd megszólaltam. – Semmi váratlant nem szeretnék a szerver parkban. Se egy ránk vissza ütű táltos tüzet és egy vissza ütű rúnát sem szeretnék találni... De a legjobb lenne, ha egyedül mehetnék... – Erre Ninah foghegyről szúrva megszólalt. – Nos csak egy dolog érdekelne... Csak azért kéred mert féltesz minket? Vagy mert félsz, hogy ha eldurvul a helyzet nem tudod megmenteni a szerelmed? – Lilith-re néztem, aki tekintetében valahogy ürességet láttam, rideg s fagyos szempár nézett vissza rám.... Egyet nyelve megszólaltam halkan. – Nézd, harmadik válasz nem is létezhet? Féltelek titeket mert ez a hely önmagában öngyilkos merénylet nem, hogy az, ami a gyár falain belül van. Féltem az akciót és az irhánkat a Capitoliumi események fényében. Végezetül igen féltem azt a lehetőséget, hogy Raven-t meg menthessem. – Ninah elém lépett s levette az acél öklöket s bedobta a táskájába. Majd rám tekintett s megszólalt. – Rendben, őszinte vagy ez bejön. Lilith mi visszamegyünk a professzorékhoz Amerikába. Majd, ha kellünk Igornak akkor szolgálatára készek leszünk. – Lilith oda lépett Ninah-hoz majd meg szólalt. – Nekem nincs szabadidőm visszamenni Amerikába. Tudod Mágiaügyi Miniszter elnök asszony vagyok. Vannak kötelezettségeim. De igen te megteheted, hogy visszamész a professzorhoz.

Ezt követően beütött egy rövidke kínos hallgatás melyet végül jómagam törtem meg. – Mit csinálunk skacok? Ne haragudjatok én is hoztam hülye döntést az úton, mint mi mindannyian. Gyertek velem az ostromra, csupán annyit kérek tőletek, hogy ne akadozzatok meg Raven megmentésében. Nem kérem, hogy elfogadd Ninah, de azt igen, hogy ha már egy csapat vagyunk akkor viselkedjünk csapatként. – Ninah és Lilith néztek rám egy ideig értetlenül, a fehérhajú szívtiprónk is megenyhült az arca s átölelt engem Lilith-el együtt majd megszólalt. – Ezt már szeretem. Nos akkor mi a haditerv? – Kissé boldogan megszólalok. A levegőben érezni a puskapor oldódásának friss illatát. – Nos Behatolunk. A szerverparkban pedig, ha tényleg az van, amit Raven-ről sejtek akkor egy Kvantum Kazettára kell kimásolni a teljes tudatát. Ehhez elkellene némi idő. Fedeznetek kéne bármi áron. Annyit kérek, hogy a varázslatok ne üssenek vissza ránk úgy, mint a Capitoliumi esetnél.

Egy bólintást követően átöleltük egymást majd végül a kidolgozott Kobold munka acélököl felkerült barátunk karjára majd kinyújtotta a karját másikkal az Onyx medált majd miután maga elé rajzolta a Fák Árnyéka rúnát s ezt követően megszólalt. „Umbra Arborum" s ezt követően illúzióként eltűntünk. Ezután az éj leple alatt surrantunk be az AI Dynamics magas beton és acél kerítésén. S hát valahol sejthető volt, hogy az Android sereg elől nem tudunk elbújni. A kerítést átlépve még a rúna álcánk is feloldódott. S ekkor kezdődött meg az enyhe csata. Ninah és Lilith voltak szemelőt, én pedig az egyik magaslati helyre felmászva magam elé rajzoltam fel a víz és az ég rúnáival megszólaltam „Vantus Aquarumas Elusa" majd egy hatalmasat beszívva a levegőből kifújtam a számból az eddigi év legnagyobb viharát idéztem elő. Tornádók cunamik villámok és hurrikánok. Az adóvevőm megszólalt, de számomra különös módon nem Raven hangja szólt hozzám hanem Lilith hangja mely kicsit hűvös volt, de közben aggodalommal teli. – Te voltál ez a hatalmas árvizeket és pusztításokat okozó környezeti katasztrófa? – Erre kis szünettel válaszoltam miközben rodeózottam egy repülő szállító droidon azon dolgozva, hogy feltörjem. – Igen, de ez még csak a kezdet, a tornádó és a földrengések hátra vannak. Húzódjatok be a felhőkarcolóba. Csak a lépcsőket használjátok s a szerverpark előtti szinteken találkozunk. – Ekkor érkezett meg az általam jósolt tornádó és cunami így folytattam a monológom. – Áram nem valószínű, hogy marad az épületben ezért véletlenül se liftbe menjetek, de most elköszönnék mert nem könnyű rodeózni és közben hackelni a droidot meg rádión beszélni...