In the NHL (hockey player oneshot's)

Older (Auston Matthews x Matthew Tkachuk)

"Think I need someone older.
Just a little bit colder.
Take the weight of his shoulders.
Think I need someone older."

- Nem gondolod, hogy kicsit feltűnő vagy? - fordul hátra Matthew a válla fölött és vetett egy pillantást Austonra akik félig rajta félig az ágyon feküdt
- Nem. - von vállat
- Ez egy másfél perces videó. - bök Matthew a telefonjára - Az idő nagy részében engem bámulsz és szerinted ez nem feltűnő?
- Láttad már magad mikor tükör elé kerülsz? - vonja fel a szemöldökét Auston ezzel össze is törve Matthew megjátszott komolyságát.
- Az teljesen más. - rázza meg a fejét nevetve majd felkapja az egyik párnát és hátra nyúlva nemes egyszerűséggel fejbe vágja vele Austont mire a srác nevetve fordul le róla, csak ez nem egészen az volt mint amit Matthew el akart érni amitnek hangot is adott - Gyere már vissza. - nyúl ki felé majd ahogy felveszik újra a korábbi helyzetüket ismét megfogalmazódik benne egy világmegváltó gondolat - Miért te vagy felül? Magasabb vagy mint én és egyébként nehezebb is. 
- Na azt ne mond már, hogy összetörlek. Még ha Mitch mondaná ezt... neki elhiszem. - Auston nevet Matthew pedig ráküld egy olyan pillantást, hogy egy ijedősebb ember ott helyben meghalna ha ez a tekinet neki szól de Austont ez nem különösebben hatotta meg - Mi van? Mi ez a nézés? Azt ne mond, hogy féltékeny vagy mert esküszöm... 
- Ne esküdözz, nem szabad és nem akar, hogy olyanra esküdj amit utána nem fogsz tudni meg is tenni. - morogja és megint megcsapja Austont a korábban már parkolópályára tett párnával. 
- Matty... - Matthew megborzong ahogy megérzi Auston lélegzetét a nyakán
- Aus...? - megrezzen a hangja ahogy visszakérdez. Auston hangja komoly és Matthew kicsit tart tőle, hogy az első féltékenységi jelente valami olyanba fut ki amit nem akart.
Ám egyenlőre nem kap választ.
Egyenlőre annyi történt, hogy Auston átölelte Matthew derekát és a hátára fordult, hogy a fiatalabbik fiú feküdjön felül.
- Őszintén... nem hiszem, hogy opció féltékenynek lenni egy kapcsolatban ami szinte... nem is létezik. - suttogja Auston mire Matthew megfordul a mellkasán és a nyakába fúrja a fejét
- Én akartam... tudod, hogy én akartam de...
- De? Annyiszor megbeszéltük ezt, annyiszor kértem, hogy próbáljuk meg és minden egyes alkalommal magyarázat nélkül csak kihátráltál a szituációból, hogy nem mert... és soha nem tudtam meg mi az a mert.
Matthew tudta, hogy Austonnak igaza van de egész egyszerűen nem tudott mit mondani neki. Meg akart szólalni, el akart neki mondani mindent de újra és újra elakadtak benne a szavak. A szíve mintha a torkában dobogott volna annak ellenére, hogy ez fizikailag lehetetlen, mondjuk annak is lehetetlennek kéne lennie, hogy a szíve kiszakadjon a helyéről mégis úgy érzte ettől is csak másodpercek választják el. Annak, hogy nem bukott ki ennél jobban is az volt csak az egyetlen oka, hogy Auston mellette volt. Nem veszítheti el őt pedig ez ahogy most vannak nagyon gyorsan oda fog vezetni és azt nem akarja, nagyon nem. Lassan könnyek gyűltek a szemébe és hiába próbálja leküzdeni őket azok lassan elerednek az arcán és Auston nyakába hullanak. Remélte, hogy nem lesz feltűnő de... ez egy feltűnő dolog szóval ebben hiába reménykedett.
- Sajnálom. - suttogta ahogy érezte, hogy Auston kicsit erősebben de gyengéden szorítja magához
- Tudom. - van valami az idősebbik fiú hangjában ami borzongató és valahogy nem egy jó módon - Te mindig sajnálod.
Ez volt az a mondat amivel Auston már talán kicsit túl messzire ment... Matthew felült és könnyben ússzó szemekkel nézte őt.
- Én már első alkalommal is azt mondtam volna, hogy próbáljuk meg. - remegett a hangja de közben valahogy mégis megnyugtatta, hogy végre kimondhatja azt ami a fejében jár - De benned soha nem fordult meg, hogy jobban érdemelsz? Mert bennem igen... szerintem ugyanis rohadtul többet érdemelsz mint amit én tudok neked nyújtani. Fontosabb vagy nekem annál, hogy én legyek a te éltedben is a csalódás. Azt hiszem... azt hittem, hogy jobb lesz ha egész egyszerűen hagyom elveszni ezt az egészet mert... mert úgy voltam inkább haragudj rám egy életen és találd meg a tökéletes embert magad mellé mint, hogy rám pazarold el az értékes éveidet. Ne mond nekem, hogy rámnézel és olyan embert látsz aki tudna szeretni... akit tudnál szeretni vagy... vagy aki megérdemli, hogy... - ezen a ponton már nem tudott tovább beszélni csak lehajtotta a fejét, bámulta az ölébe ejtett remegő kezeit és várt.
Sok mindenre számított de arra pont nem, hogy Auston vele szemben felül az ágyon, megfogja a kezét és visszahúzza őt az ölelésébe majd beszélni kezd.
- És mi lesz ha azt mondom, hogy az vagy? Megint megcsapsz a párnával?  Mert akkor felőlem szét is verheted rajtam azt a párnát én sokkal tovább fogok kitartani a véleményem mellett mint amennyit bármelyik párna ezen a világon kibírna. Mi van akkor ha azt mondom, hogy sosem gondoltam arra, hogy jobbat érdemelnék mint te? Mi van akkor ha azt mondom, hogy ne engedd ezt el és ha össze fogod törni a szívemet akkor... akkor tedd meg de addig is legyél mellettem?
- Akkor azt mondanám, hogy hülye vagy. - suttogja Matthew a könnyeit törölgetve
- És ezt pont te mondod? - kérdez vissza Auston egy bújkáló mosollyal mire Matthew a helyzet ellenére is elneveti magát
- Ne vicceld el. Ez most komoly. Aus... miért? De... de tényleg... mondj nekem egy dolgot amire azt tudod mondani, hogy szereted.
- Mikor állok valahol... te pedig odalépsz mögém és a vállamra hajtod a fejed mire én lenyúlok kettőnk közé és megfogom a kezed. Te pedig olyankor minden egyes alkalommal elpirulsz, elmosolyodsz és egy kicsit közelebb bújsz hozzám. Ez az a bizonyos apróság ami az elejétől fogva velünk van és soha nem változott. Azok a pici pillanatok amikor meg tudsz szabadulni attól a hűvös maszktól és beismerni, hogy neked is szükséged van arra, hogy valaki szeressen annak ellenére is, hogy még a gondolata is megijeszt. Azt szeretem benned tudod... azt, hogy baromira nem vagy tökéletes sőt te vagy a leghülyébben összerakott ember akit valaha is ismertem és valamilyen ok folytán ebben a káoszban találtam meg mindent amiért érdemes élni. Szóval megint fel fogom tenni a kérdést és ha kell akkor még ezerszer fel fogom tenni. Megpróbáljuk... együtt?
- Megpróbáljuk. - suttogta Matthew
Lassú víz partot mos vagy mi... nem volt egyszerű de mindkettejüknek megérte még ha tudták is, hogy nem fog sokáig tartani.

Bár igazából az is lehetett, hogy sokáig tartott. Hogy mi történt ezután azt csak én tudom. 👀