Fogságodban

Miért én?

Egészen a lány WC-ig futottam és ott bezárkóztam az egyik fülkébe, hogy kisírhassam magam. Az ajtónak dőlve lecsúsztam a koszos csempére, karjaimmal szorosan körülöleltem térdeim és rájuk hajtottam fejemet és kiadtam magamból könnyeimet.
Nem tudom mióta kuporoghattam a padló lehetett akár öt perc vagy fél óra is. Tagjain elgémberedtek fejem hasogatott a sírástól, és orromba bekúszott a WC bűze, amitől csupán fél méterre kuporogtam. Úgy döntöttem idejelenne annak, hogy vissza menjek az osztályomba. Föltápászkodtam, és leporolta a farmeremet, remélve, hogy ezzel eltűntethetem róla a csempéről ráragadt szennyeződéseket. Arcomat megmostam a mosdókagylóban, és belenéztem a fölé függesztett tükörbe. Borzalmasan festettem, szem bevörösödött és bedagadt, arcom pedig felpuffadt. Még egyszer arcot mostam a hideg vízben, hátha segít rajtam valamicskét, de mivel nemigen használt inkább jó mélyen arcomba húztam a kapucnimat, hogy az minél többet rejtsen belőlem.
Éppen kicsengőre értem a termem ajtajához ahol rögtön bele is botlottam az éppen kifelé igyekvő tanárnőbe. Közölte velem, hogy egyest kaptam és még az igazolatlant is beírta nekem. Szavaira csupán egy biccentéssel reagáltam, és bementem az osztályomba, a helyemre siettem és próbáltam minél jobban láthatatlanná válni a többiek számára. Ez a taktika nagyon jól működött egészen az ötödik szünetig. Akkor ugyanis úgy döntöttem, hogy szívok egy kis friss levegőt és kimentem az udvarra. Egész pontosan a bicikli tároló mögötti eldugott kis területre, letelepedtem a kerítés rácsának tövébe, és élveztem a nyugalmat. A nyugalmat ami sajnálatomra nem tartott sokáig, mert egy felsőbb éves fiúkból álló csapat csörtetett oda hozzám. Ez még nem is lett volna akkora baj, mert csak csendben odébb kell állnom, az ilyen menőfiúk nem foglalkoznak az olyan senkikkel mint én, de mint kiderült számukra én nem számítottam senkinek, mert az egyikük felismert.
- Hé, ezt a csajt én ismerem! Az az a csaj, aki a drogos negyedből jár be.
- Dorogos negyed? Hé, te! Gyere csak ide! - mivel nekem nem akaródzott odamenni hozzá, nemes egyszerűséggel karon-ragadott és magához rántott.
- Van nálad drog kis csaj? Igazán adhatnál belőle nekünk is. Naaa..? - én megráztam a fejem, mire ő erősen rászorított a karomra. Felszisszentem.
- Ne csináld már, tuti van nálad. Ha nem adsz, nekünk kell elvennünk.
- Ni..nincs nálam. - a hangom remegett, és szemeim már csillogtak a könnyeimtől. Nem hittek nekem. Lerángatták rólam a pulcsimat és áttúrták a zsebeimet. Mivel nem találtak nálam semmit, bosszúból összerugdostak, aztán pedig, úgy ahogy voltam otthagytak. Magzatpózba kuporodva vártam, hogy tompuljanak fájdalmaim. Többször hasba rúgtak, megtaposták a bokámat, kezem is eszméletlenül sajog, mert azzal védtem az arcomat, de még így is sikerült az egyik baromnak halántékon rúgnia. Jó ideig kuporogtam a földön mire végre sikerült összeszednem magam annyira hogy, magamra húzhassam pulóveremet, és visszavánszoroghassak a termembe. Mikor beértem az osztályba a kémia órának már eltelt több mint a fele, a tanár nem szólt semmit csak biccentett fejével, hogy üljek le. Szerencsére ez volt aznap az utolsó órám.
A buszúton hazafelé megcsináltam házi feladatom, mert mennem kellett dolgozni, és tudtam, hogy munka után már túl fáradt leszek ahhoz, hogy elkészítsem őket.
Miután hazaértem megkönnyebbülve konstatáltam, hogy apám nincs itthon, így mielőtt elmennék dolgozni van egy kis nyugalmam. Ledobtam a táskámat a földre és a konyhába indultam. Bedobtam a mikróba egy mirelit pizzát és előkotortam a hűtőből egy kenőcsöt, mitől azt remélem, hogy segít abban, hogy a zúzódásaim mihamarabb begyógyuljanak. A fürdőszobai tükör elé beállva lehámoztam magamról a pulcsimat és a pólómat, hogy megvizsgálhassam sérüléseimet. Meg kellett, hogy állapítsam, hogy elég ramatyul festek. Hasamon és hátamon egymást érik a kék és zöld foltok és az arcomon is virít egy igen tekintélyes méretű lila véraláfutás, ezt majd kénytelen leszek lesminkelni, mielőtt munkába megyek. A hideg krém miatt libabőrös lettem, de a sérült területeken kifejezetten kellemesnek hatott a hűsítő érzés. Hallottam, hogy sípolt a mikró jelezve, hogy készen van a pizzám, gyorsan visszakaptam magamra a pólómat és már mentem is enni.

Miután jóllaktam, volt még egy kis időm pihenni, indulás előtt. Szerencsére a kávézó ahol dolgozom, busszal csupán húsz percre van lakhelyemtől. Műszakom megkezdése előtt negyed órával érkeztem oda, így volt egy kis időm rendbeszedni magamat. Alapozóval eltakartam a zúzódást az arcomon és magamra kötöttem a kötényemet, amelynek zsebébe betuszkoltam a kis jegyzettömböt, ami a rendelések feljegyzésére való. Hajamat kiengedtem, hogy újra kontyba foghassam azt, most kicsit szorosabbra csináltam mint reggel, nehogy kibomoljon fel-alá rohangálásom közepette. Miután elfogadhatónak ítéltem megjelenésemet be is álltam a pult mögé.
A kávézóban szokás szerint nagy volt a fennforgás, munkatársaim ide-oda szaladgáltak, hogy kitudják szolgálni mindenkinek az igényét. Ez egyrészt azért van, mert eléggé népszerű helynek számítunk, hiszen sok diák jár ide iskola után, másrészt pedig a főnökünk költséghatékonyság okán úgy döntött, hogy csupán négyünknek kell helytállnunk egy minimum hatemberes munkában.