anime one shot, Horoszkóp, Es Egyéb Más (kérések nyitva)

Tomioka Giyuu x reader

Egy fa mögül néztem ahogy edz. Nagyon kitartó volt. Talán, ezt csodáltam benne a legjobban. Igen, szerelmes voltam. De soha nem mertem többet tenni, mint távolról figyelni. Így volt ez, azon a tavaszi napon is, amikor egy virágzó cseresznyefa árnyékában űltem, és olvastam. Legalábbis olvasásnak indult. Becsuktam a könyvet, és figyeltem a fiút. Egy faoszlopon gyakorolt kitartóan. A nagy bámészkodásban, azonban nem vettem észre, hogy már nem igazán vagyok a fa takarásában. Gyorsan visszahúzódtam, de ez egy kis zajjal járt. A fiú, a fa felé fordult ami mögött én rejtőztem. Lekucorodtam a fa tövébe, és befogtam a számát, hogy minél kevésbé lehessen észrevenni. Egyszer csak a fa árnyékán kívül, egy másik is felém kerekedett. Lassan fölnéztem, és az érdeklő tekintettel rám meredt Giyuut láttam. A fejem olyan vörös lett, mint egy rák. Felpattantam, kezembe vettem a könyvet, és elnézést kértem. A fiú felvonta egyik szemöldökét. A könyvem mögé rejtettem arcom egy részét és indultam volna, ha nem esek el a fa egyik kiálló gyökerében. Arra gondoltam, hogy a fiú, mint mindenki, most kédballábnak gondol. Lassan felálltam, köszönés képpen még egyszer visszaméztem rá, és hazamentem. Útközben azon gondolkoztam, hogy vajon milyen lányok tetszhetnek Giyuunak. Azután rá kellett jönnöm, hogy ha démonvadásszá válik, nem lesz erre ideje. És neki amúgy sincs olyan természete. Nagyon szurkolok neki, hogy elérje a célját.

~~~10 év múlva~~~

Egy átlagosnak nevezhető lányként élek, egy faluban. Azonban nem olyan egyszerű az élet, mint eddig. Egy démon jár a faluban. És drága én, egyedül élek. Ezzel nem is lenne baj, de van. Mégpedig az, hogy dolgoznom kell ahhoz, hogy meg tudjak élni. Ezzel se lenne semmi baj, ha a munkámat nem éjszaka kéne elvégeznem. A falubeli persze hívtak egy démonvadászt, de az idő, mire kiér.

Ma éjszaka éppen egy padon ültem, mikor furcsa, csámcsogáshoz, és mozgáshoz hasonló hangokat hallottam egy házból. Felálltam, és megindultam a hang irányába. A házhoz érve bekopogtam, majd miután nem kaptam választ, benyitottam. Az ajtó nyikorogva kinyílt, és óvatosan benéztem a résen.

-Hahó!-tártam ki az ajtót.

A szemem elé táruló látvány lesokkolt. Két ember volt bent. Az egyikük felét a démon már felfalta, a másikuk félholtan ült a falnak dőlve.

-(Név)!-monda ki nehezen a nevem, az ember aki még élt-menekülj!-mondta, de elkésett.

Amint visszanéztem a holttestre, és észrevettem, hogy a démon eltűnt, már mögülem támadott is. Hátulról rámugrott, és mire ézbekaptam, már a földön feküdtem, felettem a démonnal. A félelem miatt nem tudtam semmit se tenni fegagytam. Már készenálltam a halálra, amikor egy démonvadász tűnt fel a démon háta mögött. A hold állása miatt nem láthattam ki az, csak a pengéje csillanását, aztán a démon elporladó testét. Egy örökkévalóság csak ültem aztán a démonvadász felém nyújtotta kezét. Mostmár láttam az arcát. Azt hittem álmodok.

-G-Giyuu...-dadogtam

-(Név)

A holbfényben még gyönyörűbbnek tűnt. Felhúzott a földről. A fejem rák vörös volt, és ezt a kimonom ujjával próbáltam elrejteni. Soha nem gondoltam volna, hogy újra látom. Az első, és egyben utolsó szerelmem. Megmentett egy démontól, és fölsegített a földről. Ezeket ádgondolva még vörösebb lettem.

Kicsit később, amikor már a falu utcáján jártuk, megszólaltam:

-Giyuu-mondtam félénken

-hm?-nézett rám

-amikor régebben téged figyeltelek egy fa árnyékából... az volt az első, hogy észrevették?-kérdeztem

-nem-válaszolta

-huh?-kaptam oda a fejem

-mindig tudtam, hogy ott vagy-a mondat felénél rám nézett.

-és nem zavart-értetlenkedtem

-nem-mondta-nem, sőt időnként még örültem is neki, hogy ott vagy-vallotta be

Mire felfogtam, hogy ezzel mit is akar mondani, már teljesen felém fordult és ajkait az enyémekre tapasztotta. Hamar magamhoz tértem a sokkból. És viszonoztam a csókot. (Ezt a csók dolgot, még egyszer sem írtam le XD)

HELLO!
Ezt a részt NraLeb8 kérésére írtam, remélem tetszett. A kövi részig sayonara.