Todoroki szemszög:
El is indultam egyből. Szerencse, hogy a munkahelyemtő nem messze lakok így elég hamar oda is értem.
Az épület előtt van néhány pad. Szóval amíg várok addig leültem az egyikre.
Vártam és vártam és vártam majd az épület előtt az út szélén megállt egy autó. Az autóból pedig kiszállt egy személy. Fekete bakancs, terepmitás nadrág, fehér rövidujjú, fekete zipzaros felső széthúzva. Így szállt ki a kocsiból. Természetesen maszk sapka is volt rajta. Illetve egy napszemüveg.
Én felálltam és vártam, hogy észre vegyen. Egyszer még odahajolt a sofőr ablakhoz majd megfordult.
Körbenézett s amint meglátott el is indult felém.
S én is elindultam felé.
- Szi- - szakadt meg a köszönése mert hirtelen megöleltem.
- Szia. - mondtam halkan.
Elhúzódtam tőle s megfogtam a jobb karját majd felhúztam rajta a pulcsiját.
- Oi! Mit- - akadt meg ismét.
Meg is láttam a karján a régebbi és a friss vágásnyomokat.
Ránéztem ám ő elfordította a fejét.
Megfogtam a kezét és elkezdtem magam után húzni.
- Oi! Mit művelsz? - kérdezte de én meg sem szólaltam. - Hova cibálsz? - ismét csöndben maradtam s továbbra is húztam magam után. - Ez emberrablásnak minősül. - mondta.
Nem szóltam semmit csak rángattam magam után ugyanis próbált ellenkezni.
- Ne ellenkezz már. Nem rabollak el. - mondtam rá sem nézve.
- Hova viszel? - kérdezte.
- Haza. - válaszoltam.
- Még, hogy nem rabolsz el. - mondta majd abba hagyta az ellenkezést.
Majd normálisan jött utánam miközben még mindig a kezét fogtam.
Egészen a lakásomig mentünk. Majd kinyitottam az ajtót s bevittem a lakasba. Bezartam az ajtót magam után Bakut egészen a nappaliig húztam majd ott leültettem a kanapéra.
- Marad. - mondtam majd elindultam a hálóm felé.
- Mi vagyok én, kutya? - mondta halkan de én így is hallottam.
Elővettem az elsősegély dobozt majd vissza mentem hozzá.
Mire visszatértem a maszk, a sapka és a napszemüveg már nem volt rajta.
- Vedd le a pulcsid. - mondtam határozottan.
- Minek vetkőztetsz? Meg akarsz baszni? - nézett rám szúrósan.
- Csak vedd le a pulcsid. - mondtam s így is tett.
- Kérlek légy gyengéd. - mondta.
- Nem foglak megbaszni. - mondtam.
Elövettem az elsősegély dobozból a fertőtlenítőt majd egy is vattát át itatva vele elkezdtem bekenni a kézen lévő sebeket. Amire fel is szisszent egyet.
- Nyugi. Próbálok óvatos lenni. - mondtam rá sem nézve.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte kissé kétségbeesetten.
- Mert butus vagy és bántod magad. - mondtam majd megfogtam egy kenőcsöt és bekentem vele a sebeit s bekötöttem a kezét kötszerrel. - Így ni. - mondtam miután kész lettem. S felálltam és visszavittem az elsősegély dobozt a szobámba.
Vissza mentem hozzá majd megálltam előtte. Ő lassan felnézett rám s megragadta a karom majd magára rántott.
- Hülye állat! Hát ketté törlek. - mondam aggódva de ő csak nevetett.
Nagy nehezen lemásztam róla majd felült. Én leguggoltam elé és szemébe néztem.
- Mostmár hiszel nekem? - kérdezte szemforgatva.
- Igen. - válaszoltam halkan.
Ő elkezdett hajolni felém de én megállítottam.
- Mit csinálsz? - kérdeztem.
- Öhm... Meg akarlak csókolni? - nézett rám értetlenül.
- Ne! - mondtam.
- Mert? Tudtommal kedvelsz. Jaj nem is. Hát azt mondtad, hogy gyűlölsz. - mondta. - Akkor mi a faszert vagyok itt? - kérdezte magától majd felállt s elindult az ajtó felé.
- Most meg hova mész? - kérdeztem én is felállva.
- Haza... - válaszolta majd megpróbálta kinyitni az ajtót.
- Zárva. - mondtam neki mire megfordult.
- Akkor nyisd ki! - szólt rám.
- Nem. - válaszoltam vállat vonva.
- Miért csinálod ezt velem? - kérdezte könnybe lábadt szemmel.
- Nem akarom, hogy elmenj. Azt akarom, hogy jobban legyél. - mondtam elé lépve majd megöleltem.
- Miért történik mindez velem? - kezdett el sírni miközben jó szorosan visszaölelt. - Egész életemben jó voltam. Semmi rosszat nem tettem sose. És amiatt vagyok gyűlölve mert a nem a lányokat szeretem. Ez miért akkora bűn? - mondta zokogva.
- Ez nem bűn. - suttogtam.
- Akkor miért viselkednek úgy velem mintha egy gyilkos lennék? - tette fel a kérdést.
- Mert hülyék. - adtam a választ.
- Nem. Én vagyok a hülye amiért elhittem, hogy majd egyszer találok valakit aki szeret... Pedig nem... - mondta majd elengedett s elhúzódott tőlem. - Had menjek haza... Nem akarom, hogy így láss. - mondta miközben a szemét törölgette.
- Nem engedlek haza. Mert már megint hazudsz. - mondtam mire egy értetlen nézést kaptam válaszul. - Én szeretlek.
- Nem. Te gyűlölsz. Utalsz. Ki nem állhatsz. - mondta.
- Nem... Ez nem igaz... Tudom, hogy rondán beszéltem veled és borzasztóan nagyon sajnálom.
- Ne csináld ezt, kérlek... - indultak ismét útnak a könnyei.
- Sajnálom, hogy egy világi fasz voltam veled. - kezdtem el én is könnyezni. - Csak tudod... Ez az első alkalmam, hogy egy fiúba szerettem bele... És kissé össze voltam zavarodva... - mondta majd szorítottam az ölelésen.
- Szeretlek. - suttogta halkan.
- Én is szeretlek. - suttogtam én is.
