Asher és Wreny

Első rész

                   
                   10 évvel ezelőtt

Néztem ahogy az egyik kis szines szárnyú pillangó elszáll a virágok felett és elképzeltem milyen lehet az ő szemével látni a világot, milyen lehet hatalmasnak látni ezeket a kis virágokat, milyen lehet repülni, szabadnak érezni magad. Bisztos csodálatos. Vajon a pillangók szoktak egymással beszélgetni az ő saját nyelvükön, vajon szoktak szerelmesek lenni? Tegnap elolvastam életem első szerelmes regényét, és azóta másra sem tudok gondolni. Gyönyörű volt, imádtam. Dúdolászva fonom a kis gyermekláncfű koronámat miközben a regényen gondolkodom. Büszke vagyok magamra, hogy Tizenkét évesen már elolvastam életem első regényét! Az osztályomba eddig még senki sem olvasott el saját magaakaratából egy teljes regényt, azt mondták csak a bénák olvasnak, ők inkább videójátékoznak, vagy az interneten böngésznek. Nem is értem, hogy hagyhatják ki ezt a csodálatos érzést, amikor elolvasol egy könyvet és mintha egy teljesen más világba kerülnél.

-Borzasztóan bénán néz ki az a pittypang korona- Szól hirtelen egy hang, és felkapom a fejem. Egy fiú áll előttem, zsebredugott kèzzel,  kèk szemei unottan figyelnek engem, világos szőke haja  szinte màr a szemèbe lóg, vilàgoskèk pólót visel fehèr rövidnadràggal. Csak pàr èvvel lehet idősebb nàlam. Ès akkor ott, a fejemben kèt dolog is megfordult. Az első, hogy mèg èletemben nem làttam ennyire jóképű fiút. A màsik pedig, hogy èpp lebènàzta a gyermeklàncfű koronàmat amit màr lassan kèt óràja csinàlok!.
- Ez gyermeklàncfű korona ès te vagy bèna! - húzom fel megsèrtődve az orromat. A fiú megforgatja a szemèt.
- A gyermeklàncfű ès a pitypang ugyanaz te buta!
- Te vagy buta! Ès nem akarok veled beszèlgetni hagyj bèkèn! - vàgok hozzà egy gyermeklàncfűt totàlisan megsèrtődve amièrt először lebènàzza a kèzügyessègemet, aztàn meg lebutàz. Hàt ő a buta! Ès...ès bunkó! Ezt a regènyemben olvastam tegnap azt jelenti, hogy valaki nem kedves veled. Ès ez a fiú nagyon nem kedves velem. Megdobom mèg egy gyermeklàncfűvel, mire összehúzott szemöldökkel nèz le ràm ès közelebb lèp.
-Mègis hàny èves vagy, nyolc?
- Tizenkettő ès fèl! - jelentem ki büszkèn felemelve a fejem. A fiú elmosolyodik.
- A korodhoz kèpest elèg bèna pitypang koronàt kèszítesz. Kàr a viràgokèrt pedig milyen szèpek voltak! - kinyitom a szàmat megdöbbenèsemben. Mègis mièrt ilyen gonosz velem ez a fiú?! Dühösen pillantok a gyermeklàncfű koronàmra majd vissza rà.
-Mièrt te hàny èves vagy ? - kérdezem. A fiú kihúzza magàt.
- Tizennègy! Tegnap volt a szülinapom! - feleli büszkèn. - Tehàt nagyobb vagyok mint te! - mondja ès làtom rajta, hogy ez örömmel tölti el. Gondolkodva nézem őt majd lenézek a gyermekláncfű koronámra, aztán vissza rá.
- Akkor gyere és versenyezzünk ki csinál szebb koronát! - mondom neki, mire elkerekedik a szeme. Meglepődött.
-Azt akarod, hogy jàtszak veled?
-Ez verseny! Nem jàtèk! - mondom eltökèlten, mire elvigyorodik ès oda sètàl hozzàm majd leül mellèm a fehèr nadràgjàban ès elkezd gyermeklàncfűt szedegetni. Nagyon szèp fiú. Vèkony de nagyon aranyos. Ràm nèz.
-Remèlem nem szoktàl sírni ha veszítesz- mondja elhúzott szàjjal mire èn megsèrtődve nèzek rà.
-Nem vagyok sírós kislàny! Èn elfogadom a veresègemet mint egy nagy làny! - mondom hatàrozottan. Ès ő felnevet. Nagyon szèp nevetèse van.  Ès èn csak nèzem őt. A fiú màr elkezdte kèszíteni a koronàt,  ès èn összehúzom a szemem ès lenèzek az enyèmre ès folytatom a kèszítèsèt. Csendben vagyunk, de jó èrzès, hogy jàtszik velem valaki. Nagyon jó èrzès. Felnèzek egy idő utàn ès làtom, hogy milyen szèp koronàt kèszít. Csodàlkozva nèzem ahogy az újjai fürgèn jàrnak, miközben a tekintete eltökèltsèget ès szórakozàst tükröz. Ekkor felpillant ràm ès lenèz a koronàmra, majd èn is követem a tekintetèt. Így megnèzve valóban nagyon bènàn nèz ki ès èn felnevetek. Ő is követi a tettemet ès együtt nevetünk a nagyon bèna kis koronàmon, ami bàr nem szèp de az bisztos, hogy mindent beleadtam a kèszítèsèbe!