"Én még itt vagyok❤️" [Marics Peti ff.]

...Szakítás...

Elvittem vásárolni Biát hátha feloldódik egy kicsit. Sétáltunk egy kicsit majd elkezdte rángatni a karom

-Lila! LILLA!!!

-csitt má! Mivan?

-Nézd-mutatott egy irányba ahol a két fiú állt

-Már csak ez hiányzott...-forgattam a szemem

Bianka természetesen oda húzott hozzájuk akik egyből felismertek minket

-Na megint durcik vagyunk?-fordult felém Marics mire csak szemforgatást kapott válaszul-Törpee!!

-Már becézgetsz is?-mondtam flegmán

-Ujujj itt lesz valami gyere Bia hagyjuk őket kettesbe-mondta a Milka majd megfogta a barátnőm kezét és egyedül hagytak vele

-Na mi a baj?-fordult velem szembe

-Azt várod, hogy elmondjam? Főleg neked

-Igen meghallgatlak szívesen!

-Nem kell a hallgatásod nem is azért jöttünk főleg nem én

-Még is ide jöttél-vigyorgott

-Ő ráncigált ide, ha rajtam múlt volna akkor rég elmentünk volna mellettetek-vigyorogtam vissza

-Meghívhatlak ebédre?

-Ha nem tudnád barátom van és te meg se közelíted az ő stílusát vagy viselkedését!

-De akkor csak úgy, hogy barátok?

-Nem vagyunk barátok, se ismerősök! Csak egyszer találkoztunk Peti ezt vésd az agyadba! Nem kaphatsz meg minden lányt kedvedre ahhoz tenni kell!

-Jó de gondolom azt téged nem zavar, hogy első látásra beléd szerettem?

Lesokkolt amit mondott és szerintem el is pirultam

-Sok a pirosító nem gondolod?-mosolygott

-Kuss-fordítottam hátat mire átölte a derekam ami még jobban zavarba hozott

-Gyönyörű vagy-mondta lágy hangon

-Fejezd be!

-Mit?

-Amit csinálsz!

-Mit csinálok?-bazsajgott

-Mit akarsz tőlem?-felé akartam fordulni, de mivel majdnem össze ért a szánk így vissza fordultam

-Téged, de szerintem erre már rá jöttél

-Na jó elég!-lehámoztam a kezeit magamról és szemébe néztem-Nem leszek soha a tiéd meg főleg nem! Hagyjuk egymást békén te pedig felejts el engem!-ezzel ott hagytam és hazáig meg nem álltam. Az ajtón beérve sírva felrohantam a szobába és Boti ült az ágyon aminek nagyon örültem...

-Kicsim...mi a baj?-rohant oda hozzám átölelni

-A hülye Marics!-mondtam halkan

-Marics?  Mi? Találkoztatok?

-Bianka húzott oda...és persze Milánnal egyedül hagytak vele...Sz...szerelmet vallott é-itt a szavamba vágott

-Szerelmet vallott? Mi vagy te egy olcsó kurva bazdmeg?! Remélem nem viszonoztad!-láttam rajta, hogy mérges lett

-Nem dehogy is!-védekeztem

-Jahh már most unom ezt a gyereket már minden nap ez lesz, hogy velük vagy vele talákoztok találkozol?!

-Nem most is Bia vitt oda

-Lilla amit nem akarsz és nem kötelezik nem teszed meg, de mivel te akartad oda mentél és hiába tagadod ha igazam van

-Nincs igazad! Én téged szeretlek és nem fog ezen változtatni senki!

Ordibálast hallottunk oda lent majd ajtó csapódást, de nem foglalkoztunk vele

-Figyelj nekem már most elegem lett ebből

-Botii kérlek higyj már nekem-kezdtem újra sírni

-Hagyjuk Lilla nekem ez így nem megy. Vállasz én vagy a lüke barátnőd és a Marics

-Te tényleg azt akarod, hogy válasszak kettőtök között?

-Marics is bele tartozik, de igen!

-Jó akkor Bianka!

-Most komolyan Lilla?-nézett rám ledöbbenve

-Igen komolyan és ha nem tetszik lehet elfele pattogni!-mutattam az ajtóra majd el is ment