"Én még itt vagyok❤️" [Marics Peti ff.]

Mióta várok erre💗

Pár hete történt, hogy elküldtem Petinek a hangüzit....Milánt be avattam és állítása szerint kitörölte.

A hangulat ingadozásom miatt többször is össze vesztem velük és többször is lebasztak miatta.

Sokszor elszöktem, de Marics mindig megtalált nyilván ugyan oda mentem hisz megszerettem azt a helyet.

Szeretnék Petivel egy kis időt együtt kettesben tölteni, de számomra ez lehetetlen. A sok bunkóskodás amit vetek feléjük néha nekem is fáj amiket oda baszod nekik, de hát na...

Sok szar van bennem amit ki kéne adni magamból, de egyszerűen nem bízok senkiben sem...senkire nem hallgatok és nem is fogadom társaságát... igaza volt Biának...ellökök mindenkit magam mellől...

A mai napom/reggelem hót szar volt...bent voltam a kávézóba és össze vesztem Lucával akit le is tiltottak mindenhol és még a számát is ki töröltem...
Mikor haza értem Marics volt egyedül itthon Fifázott.

13:34

Felmentem a szobámba és lefürödtem, átöltöztem majd lementem készíteni egy kis kaját. Ismét fel akartam menni mikor Marics megállított

-Nem jössz ide hozzám?-nézett rám a nappaliból

-Miért?

-Légyszi

-Jó-forgattam a szemeim majd bementem hozzá és leültem mellé-Mivan? Félsz egyedül?

-Nem csak mostanában furcsa vagy és szeretnék veled beszélgetni!-játszott közben rám pillantott egyszer kétszer

-Miről szeretnél bezéletni? Pont velem...

-Mi a baj?

-Semmi!

-Igen persze! Akkor nem viselkednél így!

-Geci akkor, hogy viselkedjek? Ne te mond már meg mit csináljak!

-Látod most is felkapod a vizet holott csak beszélni szerettem volna veled, de ha annyira nagy baj el is mehetsz

-Ok! Csá-ezzel ott hagytam...

Mi a fasz van velem?...

Megettem a kajám majd elmentem...elmerültem a gondolataimban

"-Miért csinálod ezt?-üvöltött velem
-Én?-emeltem fel én is a hangom-Semmit nem csinálok!
-Ellöksz magadtól mindenkit!!

Ez a beszélgetés cseng a fülemben már 1 hete...a kedvenc helyemen vagyok és sírok...

-Igaza volt...-mondtam magam elé bámulva a messzeségbe....-ellöktem mindenkit magam mellől-temettem az arcom a tenyerembe

-Én még itt vagyok-szólalt meg egy hang mellőlem"

Rá néztem kisírt szemekkel...Marics

-Jobb lesz ha te is lemondasz rólam!

-De én nem akarok lemondani rólad...

-Jobban teszed én egy káosz vagyok! Egyszer ilyen, egyszer olyan-sírtam tovább-Magamat sem értem!

-Mindennek oka van!-le ült mellém-Szabad tudnom mi baj van?

-Ezt nem érted...

-Ha beavatnál érteném!

Igaz történet alapján!

"-ÁDÁM HALADJUNK MÁR! ELKÉSEK A SULIBÓL! TUDOD NEKEM VAN 0.ÓRÁM IS ÉS GONDOLNOD KÉNE MÁSRA IS!-kiabáltam a bátyámnak

-Kussolj már kutya geci!-kaptam válaszul...."

"Behajtottam az ajtóm mert öltözök...látok egy fejet kukucskálni

-Mivan jó a mellem?-zártam be az ajtóm

-Beszélni akarok veled

Gyorsan magamra kaptam a ruhám

-Ne leskelődj a hugod után! Ennyire fel vagy izgulva? Izgulj Hannára!-ez után kinyitottam az ajtót majd lebaszott egy kömyvet az ágyamra

-És mondtál is neki valamit?-szólt anyum rá

-Nem csak lebaszta-válaszoltam. Névnapom van és gondolt rám...előre haladás be like

-Ejnye Ádám most mivan?-szólt neki

-Hannázott!-kiabált a szobájából

-Lilla ezt már megbeszéltük! Ő sem tapos a lelkedbe!

-Na persze mert nem te érzed-csaptam rá az ajtóm"

"-Takarodj már büdös geci!
-Ló fejű dagadék!
-Nyomorék!
-Fasszopó kurva!
-Utca sarki nyomorék kutya!"

-Halóóó!!!-lebegtette Peti előttem a kezét mire megráztam a fejem

-Tessék?-próbáltam mondatokat szőni, de nem ment

-Mi a baj? Min gondolkozol?

-Mi? Semmi! Csak éhes vagyok-mosolyogtam rá

-Pff...na és ezt el is hiszem. Beszélj!

-Hagyjuk...

-Figyelj...nem tudom mivel bántottalak meg vagy az élet, de te egy nagyszerű csodálatos lány vagy és ne törődj a múltal! Egyszerűen NINCS RÁ SZÜKSÉGED! A múlt az múlt elmúlt kész léph tovább

-De nem tudok tovább lépni...

-Lilla...tudom nem olyan rég ismerjük egymást, de szívesen meghallgatlak és segítek! Ha titokról van szó tőlrm nem tudja meg senki! Esküszöm

-Nem bízok senkiben...

-Megértem...

-Nem. Tényleg! Sajnálom-rá néztem és neki is már könnyes volt a szeme

-Segíteni akarok! Kurva szar érzés, hogy így látlak!

-Nem volt túl jó gyerekkorom...a tesóm naponta dobálta nekem a szart amit a szüleim semmibe vették! A lelkem kezdett darabokra törni és az önbizalmam is cserben hagyott...Eldöntöttem, hogy tovább tanulok, de nem a városban hanem minél messzebb tőlük. Persze szarul esett nekik, de őszintén ezt kit érdekelt? 8.ban 0.órám is volt és mindig elkéstem a lüke bátyám miatt mert mindig húzta az időt...Volt egy szerelme aki nem viszonozta az érzéseit amit meg is értek mert idióta, lökött, dagadt, gyerekes geci, hogy én se bírtam ki. Megutáltam az egész családom mert nem foglalkoztak velem csak ami nekik kellett azt csináljam meg. Tesóm addig gépezett stb... Én ki tettem a belem a nap végére míg a csávó megkérdezte, hogy mibe fáradtam el, hogy ennyire nem csinálok semmit...-elkezdtem újra sírni-Mindent megadtak neki én meg egy szarom e-bookot se kaptam, hogy fejlesszem a szókincsemet...de persze amit Ő kiejtett a száján az megvolt neki. Mindig én voltam a szar, fos és ebbe bele fáradtam 13 évesen...a suliban is basztattak és barátom se volt csak ugye Boti, Geri és Bius, de ők is megvoltak 3-man engem elfelejtve majdnem mindig...
Soha nem foglalkoztak az érzéseimmel-(szüleim)-és amikor el is mondtam mi bánt le szarták és csinálták tovább a dolgukat...Feladtam azt a helyzetet, hogy én bárkinek is fontos lennék. Botinak is csak az volt, hogy basszunk meg ilyenek. Ritka volt amikor foglalkozott a lelki egészségemmel is. Félre ne értsd szűz vagyok nem adtam oda magam. Nehezen bízok már meg emberekben...És hát ennyi röviden...

-Azta...-ennyit tudott csak kimondani

-Hagyjuk sok volt ez neked és tudom, hogy nem érdekel téged...menjünk haza...-álltam fel

-Lilla...-suttogta mögöttem

-Igen?-megfordultam és hirtelen megcsókolt...
Ez már teljesen érzelmes volt! Hosszú szenvedélyes csók lett! A pillangók megébredtek bennem és csak Őt akartam!

-Szeretlek!