Minho's diary [Hyunho]

2. nap

2022. Szept. 2.

Reggel felkeltem, megcsináltam a reggeli rutinom (tudjátok, mint minden könyvben) és megetettem a cicáim, majd elindultam az iskolába. Útközben sikeresen összeszedtem a többieket is a baráti körömből, kivéve Hyunjint.

-Sziasztok! -köszönt Han, a legjobb barátom, aki tovább készülődött, mint egy tinilány.

-Szia! -üdvözöltük barátunkat.

-Hyunjin merre van? Ilyenkor már rég veletek van. Gyakorlatilag már majdnem Minhonál lakik. -lepődött meg barátunk hiányán. (Egyébként tényleg nagyon sokat van nálam)

-Elvileg már suliban. -válaszoltam nemes egyszerűséggel a kérdésére. -Szóval indulás, mert félek tőle. -mondtam teljes komolysággal, de az igazat megvallva egyáltalán nem rémisztett meg a dühös Hyun gondolata. Be kell vallanom, még aranyosnak is találtam. 

-Akkor let's go! -és azzal a lendülettel el is indultunk az iskolába. Kicsivel később be is értünk (csak a szokásos untató sablonszöveg), majd elkezdődött az első óránk, így nem igazán tudtunk beszélgetni. Szünetben megbeszéltem a srácokkal, hogy suli után találkozunk a parkban. Felix sajnos nem ért rá, de azt mondta, hogy mi menjünk nyugodtan.

Suli után el is mentem a megbeszélt helyre.

-Hyunjin-ahh! -kiáltottam fel mikor megláttam szőke hajkoronáját a távolból, majd az említett személy felé kezdtem futni, a legőszintébb mosollyal az arcomon. Szegényem kicsit megrezzent a hangoskodásra, de mikor meglátta, hogy csak én vagyok, kicsit megnyugodott. Fénysebességgel rohantam felé, hogy egy hosszú, fáradalmas nap után végre megölelhessem. (Ez nálunk ilyen szokás féleség) Mikor már elég közel voltam hozzá "gyengéden" a nyakába ugrottam, aminek az lett a következménye, hogy hátra borultunk és egy ELÉG ÉRDEKES pozícióba keveredtünk, Ő alattam volt én pedig fölötte. Mindkettőnk arca full vörös volt (I mean blushingoltunk) mivel nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, ezért leszálltam róla és felsegítettem.

-Bocsánat, nem akartalak zavarba hozni, ne haragudj. -kértem udvariasan bocsánatot tőle (ez fura, mert máskor nem szoktam ENNYIRE illedelmes lenni vele).

-Semmi baj. -felelte nemes egyszerűséggel, majd félénken (valamiért néha fél tőlem) megölelt.

-Uuuu dúl a láv~. -jegyezte meg Han akiről egyébként pár percre meg is feledkeztünk.

-Kuss és induljunk. -parancsoltam rá a legjobb barátomra. Ezután elmentünk egyet kávézni a kedvenc helyünkre, majd elköszöntünk egymástól és haza mentünk. Miután haza értem, nem tudtam kiverni a fejemből az aznap történteket. Vajon miért pirult el Ő is? Várj, én miért pirultam el? Ezekkel a gondolatokkal a fejemben utaztam át az álmok birodalmába.

_________________________________________

Heyaa! Remélem eddig tetszik a könyv, próbálkozok vele, fogalmazni nem igazán tudok, tehát azt nézzétek el köszönöm ^^ Mellesleg a zárójeles részek, Lino magyarázatait, belső gondolatait tükrözik :3