Utcák pora

Séta Londonban

Egy kis folyó partján üldögéltem, a víz békés tükrét csodálva. Ki tudja, talán ez a folyócska valahol majd találkozik a Temzével és utána pedig a tengerbe folyik az összes bánatom amit megosztottam vele. Lassan felkeltem a földről és rávettem magam, hogy hazatérjek. Ha még van otthonom.

Nem sokkal később már London utcáit róttam. Végigfuttattam tekintetemet a szinte porig rombolt városrészen. A szemem megakadt egy könyvesbolton. Az épület teteje teljesen le volt rombolva, a járdán hevertek a téglák, melyek régebben még a házat védték az esőtől és fagytól. Az ablakok nagy része szilánkosra volt törve, így bepillantást nyertem a bolt belsejébe. A könyvespolcok amik régen még büszkén a plafonig magasodtak, most darabokban, de ha más nem eldőlve hevertek a padlón. A sok megrongálódott könyv, most akár a békalencse a tavak felszínét, úgy lepte el a földet, egy lépésnyi helyet sem hagyva. A falra lógatott képek amiket kiskoromban még boldogan, érdeklődve nézegettem, most szintén a földön hevertek, néhány felismerhetetlen állapotban.

A tekintetem ekkor letévedt az ajtó előtti lépcsőre, ahol néhány megmentett könyv társaságában ücsörgött a bolt öreg tulajdonosa. A ruhái porosak, néhány helyen kissé szakadtak voltak, a haja is csupa kosz volt, bizonyára most hozta ki onnan a még ép köteteket. A fejét a kezei közé temette, válla enyhén rázkódott. 

Megálltam, majd oda sétáltam elé, felvettem egy jó vaskos kötetet és ránéztem:

– Ez eladó? – kérdeztem halkan.

A tekintetét lassan rám emelte, szemeit megtörölgette, majd lassan bólintott mintha még mindig alig hinne a szemének. Halványan rámosolyogtam, mire kicsit gondolkodóba esett.

– Susan? – kérdezte reménykedve, mire kissé visszatértek a kiskori emlékeim, amikor Mr Williams könyvesboltjában jártam az anyámmal.

– Mary. Susan az anyám volt – mondtam, mire az ő arcán is szomorú mosoly jelent meg, s bólintott. 

A zsebemből kivettem az összes pénzt ami akkor benne volt és a kezébe nyomtam az elvett kötetért cserébe. Mielőtt esélye lett volna hálálkodni, hátra fordulam és elsétáltam. A szemem sarkából még láttam ahogy egyre több ember gyűlik az öregúr lerombolt könyvesboltja köré, egy-egy épen maradt könyv reményében.