Pillangóház (Dabi x Reader)

Pillangóház (One shot)

Az est leszállt és a város nyugovóra tért, azonban ebben a házban csak most kezdődött el az élet. Vendégek jönnek mennek, felszolgálók rohangásznak, férfiak és nők hangja, nevetése hallatszik. A földszint kellemesen füstös és fülledt, a különböző italok illata keveredik a levegőben.

A felsőszint nyitott folyosójáról nézem a lenti eseményeket. A korláton támaszkodok és mosolygok, vagy integetek a rám tévedő gyönyörködő tekinteteknek. Épp a szünetemet töltöm, kollégáim munkáját figyelem. Ábrándozásomból az intéző szakít ki. Ő olyan, mint egy asszisztens, mindannyiunk programbeosztását tudja és kezeli az esetleges változásokat. Figyelmeztet, hogy indulnom kell a dolgomra. Nem kérdezek semmit csak elindulok a zárt folyosókon keresztül, majd megállok a szobám ajtaja előtt. Megigazítom a hajam és ruhám. Illedelmesen bekopogok, majd benyitok. Egy régi ismerős arc fogad, az egyik legrégebbi vendégem. Csak elmosolyodom, hosszú ismeretségünk miatt már tudom mit szeretne, így nem húzom az időt. Ledobom ruháimat és megteszek mindent a vendégem öröméért.

A légyottunk után a férfi mélyen meghajol és megköszöni a rá szánt időt. Óvatosan egy borítékot hagy az éjjeli szekrényen. Ez a borravalóm. Még egyszer meghajol és távozik. Viszonzom a meghajlást egészen addig amíg be nem záródik az ajtó. A kis szekrényhez lépek és megnézem mennyire volt elégedett. Szép összeget itt hagyott az alaptarifán kívül. Köntösömbe rejtem a borítékot és elindulok a másik szobámba, hogy felkészüljek a következő kuncsaftra.

Bár már biztos mindenki rájött, de ez az éjjeli pillangók fészke. Itt nőttem fel és ezt csinálom mióta csak az eszemet tudom. A felkészülőszobámba érve előveszem a többi kis borítékot. Ahogy elnézem már elég tetemes összeg, ideje törlesztenem Mamának. Mama a ház gazdasszonya. Mi mindannyian az ő lányai vagyunk egészen addig, amíg nem törlesztjük az adósságunkat, vagy ki nem vásárolnak minket. Sok lány csak a borravalójának egy részét használja fel törlesztésre a többit magukra költik. Efölött a pénz fölött mi rendelkezünk, azonban a szolgáltatásaink alap árából egy garast sem látunk. A koszt és kvártély az adósságunkat növeli, ahogy a taníttatásunk is.

Én szeretnék szabadulni innen, de egy elkeseredett harcot vívok. Régóta vagyok itt így elég sokat kellett már rám költeni, főleg fiatal koromban. Mivel akkor még nem tudtam keresni, így szép kis tartozást halmoztam fel, de ezzel mind így vagyunk. A lányok ezért sem törik magukat és költik inkább magukra a pénzt. Legtöbben abban reménykednek, hogy elcsavarják valami gazdag agglegény fejét, aki elviszi őket innen.

A következő vendég érkezése előtt bekopogok Mamához a pénzel. Mélyen meghajolva üdvözlöm és kérem, hogy ezt a kis csekély összeget vonja le az adósságomból. Boldogan számolgatja az amúgy nem kevés összeget. Megdicséri lelkességem és hozzáadja az eddig összegyűjtött pénzemhez. Még mindig hiányzik több mint a fele.

Visszafelé menet azon gondolkozom, hogy sosem fogok kijutni ebből a Mama által gésa háznak nevezett börtönből. Bár Mama így hívja és váltig állítja, hogy ez a ház valaha egy neves gésa okiya volt, de valljuk be még csak a „másolat" vagy „utánzat" szavakat sem érdemeljük meg. Olyan messze vagyunk azoktól a művészien ragyogó és szórakoztatni tudó nőktől, mint a Föld a Naptól. Ha már valamilyen régies jelzővel kell illetnem magunkat a kurtizán talán helyén valóbb.

Bár minket is rendesen taníttattak. Mama álláspontja, hogy sokkal kívánatosabb egy okos nő, mint egy okoskodni próbáló csitri. Ezzel mindig is egyet értettem, így kihasználtam minden lehetőséget a tanulásra. A lexikális és logikai fejtágítás mellett, zenét és táncot is vertek a fejünkbe. Akinek tehetsége volt az ének irányába is terelgették. Ezek mellett napi szinten foglalkozunk a világ eseményeivel is. A tévé, újság vagy internetes média napi forgatása szinte kötelező.