Cupcake 🩷 || Outer Banks - BEFEJEZETT

28.rész

* JJ szemszöge *

Reggel arra ébredtem, hogy Brooklyn nem fekszik mellettem. Még cetlit sem hagyott hogy elment. Elkezdtem egy kicsit pánikolni. Kimentem a többiekhez, aki már ébren voltak.

- Sziasztok. Nem tudjátok hol van Brooklyn? - kérdeztem szememet dörzsölve.

- Nem. - mondta Pope és Kie.

- Azt hittük veled alszik.. - szólt John B.

- Én is azt hittem.. hova mehetett? - kérdeztem miközben megvakartam a fejem.

- Ez tényleg fura hogy eltűnt.. a telója nincs itthon.. azon van ilyen szarság. Megtudom nézni hol van! - rohantam be a szobámba.

Jól gondoltam.. nem volt itthon. Sőt. Rohadt messze volt tőlünk. A sziget másik felén volt, ráadásul, valahol a szélén, valami kunyhóban. Mit keresett ott?

* Brooklyn szemszöge *

Este éreztem hogy valaki hordoz az ölében.. azt hittem JJ az.

- JJ tegyél le. - mondtam, csukott szemmel.

- Ó drágám, én nem JJ vagyok.. - mondta egy ismerős hang, majd elnevette magát.. Erre kinyitottam a szemem.

- Rafe? - néztem rá, ő meg csak mosolygott.

- Shhh.. - mondta, majd berakott valami kocsiba.

Mire eszmélni tudtam volna, rám csukta az ajtót. Beszállt a sofőr ülésbe, és bezárta az egész kocsit. Nem tudtam kinyitni az ajtót.

- Mit akarsz tőlem?! - szóltam, mielőtt az anyósülésre tekintettem volna.

- Üdvözletem. - nézett... engem. Lefagytam.. féltem..

- T-Te.. - le sokkolódtam.. a levegőt gyorsabban vettem. Fred volt az.

- Igen én.. na Rafe taposs bele. - nézett rám majd Rafere, aki csak bólintott és beindította a motort..

- Azt hitted nem fogunk megtalálni kislány? - nézett rám Rafe a visszapillantóból.

Én nem tudtam mit mondjak, eszemet se tudtam, azt hogy hány óra van.. semmit sem tudtam. Hogy találtak rám? Honnan tudta Fred hogy merre lakok? Ő mondta meg Rafenek? Vagy Rafe Frednek? Gondolom az utóbbi..   Rafe tudja több ideje, hogy a többiek merre laknak.. ők már akkor is szar kapcsolatban voltak, mielőtt én jöttem. Szóval, Rafe..

Aztán arra eszméltem, hogy valamit a pofámba nyomnak.. a szagát nem éreztem, de azt igen, hogy leborultam a hátsó ülésekre.

Már egy házban voltam mikor megébredtem. A sarokban voltam, ott feküdtem. A lábaim és a kezeim össze voltak kötve, a szám be volt tapasztva. A kunyhó sötét volt, de kint már világosodott, ahogyan láttm az ablakból..  Nagyon kicsi volt az az ablak, éppen hogy adott annyi fényt a kunyhóba, hogy az orromat lássam.

Aztán nyitódott az ajtó. Rafe lépett be rajta.

- Látom felkeltél kislány. - guggolt le elém, és, letépte a számról a tapaszt.

- Mit akartok tőlem?! - kezdtem el könnyezni. Nagyon féltem..

- Én? - nevetett.. - csak a drága barátodat.. - hagyta abba.

- De hisz ott feküdt mellettem! - kiabáltam rá.

- Cica, nyugi... ne kiabálj..nyugii.. nem kell elhozzam a barátodat, drága JJ-t.. belefog sétálni a csapdámba.. - nyomott egy puszit az arcomra, amit én csak fújongtam..

- Undorító vagy..  - szóltam rá.

- Haha. - majd kivette a telomat a nadrág zsebemből.

- Add azt vissza! - szóltam rá.

- Nem nem.. - majd bekapcsolta rajta a hely mutatási funkciót. Aztán le dobta a földre.

- És ha összetörik? - néztem rá szúrós szemekkel.

- Annyi baj legyen, amúgy sem lényeges ha pár órán belül meghalsz. - nevetett, aztán felállt és kisétált..

- Ja, és mielőtt azt hinnéd ennyi.. - állt meg az ajtóba és nézett rám.

- Fred.. - szólt és kiment.

- Ne, ne ne Rafe! - kiáltottam utána, de ő le se szart. Aztán Fred lépett be az ajtón, egy ütővel a kezében..

- NE! - ordibáltam, mocorogtam, próbáltam kiszabadulni de nem ment, őt ez nem hatotta meg. Fred csak lassan jött közelebb, maga mögött azt az így is elkorhadt fából készült ajtót be becsapva.

A telefonomra is rá lépett, az pedig alatta szarrá tört.
Aztán minden elsötétült. Éreztem az ütéseket, a fájdalmat, de nem láttam semmit belőle..

*2 óra múlva*

Reggel 6 óra.

Felkeltem, a most már világosabb kunyhóban. Mindenem fájt, nem bírtam megmozdulni. Lila, és kék foltok lepték be a testem minden részét. A fejem fájt, pár helyen a testemen még ilyen kis puklik is voltak, feldagadt részek. A hajam tiszta kóc volt, és könny cseppek húzott nyomai maradtak az arcomon..

Mire fel ébredtem, csak lövöldözést és ordibálások százait hallottam a távolból. Kaptam annyi energiát hogy felbírjak ülni, és megpróbáljam kiszabadítani magam. Mivel rosszul volt a kezem bekötve, ezért azt könnyen kitudtam szedni. Aztán a lábamról is leszedtem a kötést. Nagy nehezen, használhatatlan telefonomat ott hagyva felálltam, és ki sétáltam megnézni, hogy mi ez a hangzavar.

A távolban más embereket láttam.. egy fához voltak állítva. Három ember volt, kettő nő és egy férfi. Oda voltak kötözve. Sikoltoztak.. Rafe egy kicsivel arrébb célzott egy pisztollyal egy plüss macira és egy dobozra.
Fred kutatott valami után a kocsiban..

Én egy fa mögött álltam, és néztem mi történik. Mikor Rafe abbahagyta a gyakorlást, oda szólt Frednek, aki megfordult, és neki dőlt a kocsinak. Rafe Fred mellé állt, aztán célzott a középső fánál álló lányra. És lőtt.

Sosem felejtem el, ahogyan megbánás nélkül le lőtte mind a hármat. A hangok, a sikítások.. beleragadtak a fejembe..

Aztán mikor már sírva realizáltam mi történik, annyit láttam, hogy Rafe idegesen felém kezd sétálni.
Én berohantam abba az elrohadt kunyhóba, és becsaptam magam mögött az ajtót. Be ültem a sarokba "védve" magam, aztán Rafe betörte az ajtót, szó szerint kiszakadt a helyéről. És megint elsötétült a világ..

Halii! A héten már be lesz fejezve a könyv. Igen, tudom hogy nagyon megváltozott így a story a könyv végére, nem illik a történethez, de megártott egy másik könyv.. khm. Hétvégén szerintem jön az utolsó kettő rész, de nem ígérek semmit mivel pénteken megyek moziba hála istennek TANÁR NÉLKÜL az osztályommal. Köszönöm a 3.6k olvasót a könyvre, nagyon hálás vagyok ezért.

887 szó.