A világ és TE.

Éjszaka

Nappalok......
Csak telik az idő, múlnak a percek, az órák..........
Már fejből tudom, hogy mikor megy le a nap! Áhítattal várom, hogy végre besötétedjen és láthassam a csillagokat! A csillagokban látom az arcodat. A szélben hallom a hangod, a nyelvemen érzem a neved, a csillagok a te csillagképedet írják és csak nekem mutatják. Bárcsak itt lennél velem! Régen imádtuk a nappalokat, de mára ez már semmivé lett. Elmentél és nekem csak az éjszaka maradt. Nappal csak a gyász kóstolgat. Nem tudom mit tehetnék, ezért csak várom az éjszakát, amikor megszólítasz és magadhoz vonsz, úgy mint régen. Egyedül érzem magam nappal. Már nem vagy ott, hogy hozzám bújj, hogy a nyakhajlatomba fúrd a fejed és puszikkal árassz el. Már nem érzem a lélegzeted a bőrömön. Nem érezhetlek nappal! De éjszaka! Ó! A csodálatos éjszakák, amikor hallom a szél szavát, érzem ahogy átölelsz és a csillagok közül nézel le rám! Olyan sokmindent jelentesz nekem! Te vagy a boldogságom, biztonságom, életem biztos pontja..... Te vagy az életem! Nem tudom hogy meddig leszek képes nélküled élni, de próbálkozok. Próbálok nem belehalni a fájdalomba, ami mardossa a szívem és próbálom meg se érezni a kést, amit a gyász döfött belém. Úgy hiányzol, de az éjszaka mindig azt érezteti velem, hogy a közelemben vagy. Hogy újra velem lehetsz. Hogy van még remény számunkra, mely nem csak az, hogy utánad halok és veled a halálban maradok. Azt érzem, amikor az égbolt sötét, mikor a baglyok huhognak, a szellő susog, a madarak már nem énekelnek és végre látom a csillagokat! Ó drágám! Láthatlak téged! Azt érzem, hogy újra élek.
És én így is, éjszakaként is szeretlek.