A világ és TE.

Eső

Eleredt az eső. Egész nap ezt vártam, de most mégse akarom ezt. Az a sok emlék! Ahjj! Úgy ömlik fejembe a sok emlékkép, azokról a csodás esős napokról, amikor együtt voltunk, amikor itt voltál mellettem. Forrócsokit készítettünk és összebújva megittuk. Amikor megégetted a nyelved én azt mondtam, hogy csak dugd a számba és nem is fogod érezni a fájdalmat. Ez mindig bevált. Mindig amikor megégetted a nyelved egy heves csókcsata következett és észre se vettem, hogy odakint úgy zuhog az eső, úgy dörög az ég mintha el akarná mosni a világot. De nekem akkor csak te számítottál. Ennél már csak az volt jobb, amikor beindítottunk egy filmet és ketten egy takaró alá bújva néztük. Kopog az eső az ablakon. Odacsapódik az üvegre és lefolyik. Olyan gyönyörű! Olyan csodás! De nem tudom már értékelni. Mindig is féltem a dörgéstől....... Mindig vártam, hogy elüljön a vihar, de amikor veled voltam semmi sem számított. Hozzámértél és elfelejtettem, hogy mi történik kint a világban. Nem érdekelt a fülsüketítő dörgés, sem a fényes villám...... Csak te léteztél nekem. De most hogy elmentél újra félek. Rettegek! Nem tudom elfogadni, hogy nem vagy már itt velem. Régen azért szerettem ki menni az esőbe, mert imádtam, ahogy odakint, a zuhogó, csobogó víz alatt játszottunk. Hülyéskedtünk, lökdösődtünk, és te mindig megcsikiztél. De mostmár csak azért megyek ki az esőbe, hogy megázzak. Érezni akarom, ahogy a hideg eső a csontjaimig hatol és borzongással, faggyal, félelemmel tölt el. Mert egy ideje már semmit sem érzek, csak a hiányodat. A gyászt és a szerelmünket, ami minden nap olyan édesen kísért és olyan édesen suttogja a fülembe, hogy menjek utánad! Bár megtehetném! De nem tudnék a szemedbe nézni, ha meg kellene ölnöm magam ahhoz, hogy újra lássalak. Nem ölöm meg magam, de a büntetést még megtehetem. Megbűntethetem magam azért, mert nem voltam elég gyenge ahhoz, hogy én is meghaljak. Szeretlek! Mindennél jobban szeretlek! Ezért kell kívárnom a nekem szánt halált. De akkor is minden esőben téged látlak! Azt akarom, hogy az esős napok újra ugyan olyan szépek legyenek, mint veled voltak. De nem bánom, hogy már nem szeretem őket, mert ebből is láthatod, hogy mennyire fontos vagy nekem, hogy nélküled még a mindig áhított, imádott esőt sem szeretem. Nekem ez így megfelel. Megnyugtat, hogy nélküled nem szép az élet, mert így még jobban tudlak értékelni téged. Hihetetlenül szeretlek. Szeretlek és az esőben sem látok mást csak téged. Szeretlek!
És én így is, esőként is szeretlek.