Klotild és Matild akcióban - avagy az lmbtq propaganda megállítási haditerv

4. Ördögűzés Bálintka üdvéért

/Petike és Bálint a lépcsőházban állnak./

- Ne feledd Bálint, csak barátok vagyunk.

- Muszáj megjátszanunk magunkat?

- Igen, nagyi imád téged, de kicsit... nehezen kezeli a meleg-témát.

- Sajnálom, Peti, csak tudod...

- Nem nagy ügy, menni fog.

- Oké.

- Szuper. Ja és ha azt kérdezi, hogy mit dolgozol...

- Tudom-tudom. Egy szóval se említem a sztriptízbárt.

- Megy ez.

- Csak essünk túl rajta.

***

- Kérsz egy kis vizet, Bálintkám?

- Köszönöm, nem vagyok szomjas, Matild néni.

- Biztos?

- Igen. Egyébként nagyon finom ez a csirke.

- Ez nem akármilyen csirke. A CunciBabaMama főzős mellékletében találtam a receptet. A titka az aszalt paradicsom.

- Az enyémben nincs is aszalt paradicsom, nagyi.

- Nem volt itthon. És különben is, mivel aszalnám le? Na de inkább mesélj, Bálintka, mit csinálsz mostanában?

- Öhm...

- Felszolgál!

- Igen? És hol szolgálsz fel?

- Ó, nem hiszem, hogy tetszik ismerni a helyet. Pesten, egy öhm... bárban.

- Értem. Izgalmas lehet.

- Hát fárasztó kicsit. De szeretem csinálni.

- Az a lényeg. Kétszer egy kis vizet?

- Már kérdezted, nagyi, és nem kér.

- Jól van na, udvariasságom határtalan. És mi a helyzet a lányokkal?

- Ó, hát... megvannak.

- És Petikének van már barátnője?

- Nagyi, én is itt vagyok.

- Jaj, tudom, de nekem sose akarsz elmondani semmit.

- Mert most épp nincs barátnőm.

- Tényleg nincs neki, Matild néni, nekem elhiheti.

- Elhiszem én, gyerekek. De mit mosolyogtok annyira?

- Semmi, nagyi.

- Bálintka, de szép a hajad. De nem hosszú egy kicsit?

- Hát én így szeretem.

- Megnézhetem?

- Ööö...

***

- ...és aztán kitéptem egy hajszálát, szóval most már tudjuk csinálni.

- Biztos, hogy ez jó ötlet, Matild?

- Túl sokszor kételkedsz, Klotild.

- Pontosan mit is akarunk csinálni?

- Hol jár az eszed, amikor magyarázok? Amióta láttuk Bálintkát azon a sátáni oldalon, azóta forr bennem a gyanú, hogy Bálintkát bizony megszállta az ördög.

- És mitől lettél ebben biztos?

- Egy kortyot se ivott a vizéből. Voltam reggel a templomban és hoztam szentelt vizet.

- Tud erről az atya?

- Ha tudná, milyen veszélyek elől mentem meg a világot, megértené. Na szóval, Bálintka hozzá se nyúlt a vízhez. Minden bizonnyal megérezte a testébe költözött démon és nem mert inni belőle.

- Elképesztő, milyen furfangos vagy, Matild.

- Ebben a kobakban nem mosogatólé van ám! Na, hoztál gyertyákat?

- Csak Imre illatgyertyáit találtam. Kicsit furcsa a szaguk, de legalább jók refluxra.

- Eh, megteszi. Na, középen lesz a hajszál, a gyertyákat tegyük le köré.

- Nem kéne papot is hívni?

- Először megpróbáljuk mi ketten. De ha nem bírunk a gonosz lélekkel, majd szólok Sándor atyának.

- Ő az a pap, akit tavaly molesztálással vádoltak?

- Nem, az Géza bácsi volt. De ő már bekerült azóta az anonim taperolók körébe. Most fogd meg a kezem.

- Ez nem számít molesztálásnak, ugye?

- Néha megfájdul tőled a fejem, Klotildom. Fogd már meg a kezemet!

- Jól van, oké.

- Ördög, Klotild és Matild nevében hagyd el Bálintka testét!

- Most mi fog történni?

- Ne zavarj meg, Klotild. Hagyd el Bálintka testét, tisztuljon meg elméje a szivárványos gondolatoktól.

- Lehet, hogy ez egy nyugati démon?

- Minden kétséget kizárólag.

- Akkor nyissunk ablakot.

- Miért nyitnánk ablakot tél közepén?

- Hát mert nyugaton van Spanyolország, ott pedig meleg van ugye. A démon pedig nyugatról jött, tehát a meleget kedveli.

- Ó, Klotild, végre nem csak nehezéknek van a fejed! Ez zseniális ötlet. Nyissuk ki az összes ablakot. Hadd fújja el a hideg szél a nyugati meleg démont!

- Ezaz! Most elűzzük a rohadékot!

- Állj! Klotild! Mégis mit mondtál?

- Ó, ne haragudj, kicsúszott.

- Csukd az ablakokat be. Indulunk a templomba. Ezt most azonnal meg kell gyónnod.