Az idő homokszemeként pereg,
És elmúlnak álmaink, mint fátyol.
Az életünk rövid, mint a reggel ködje,
Suttogva jön az elmúlás, mint egy lopakodó.
Múló pillanatok szövik sorsunk szövetét,
Sorsunkat a múló idő fonja.
De az emlékek örökké élnek bennünk,
Az elmúlás ellenére ragyognak, mint csillagok éjjel.
Néha az elmúlás fájdalmat hoz magával,
Mint őszi szél, ami leveleket tép.
De talán az elmúlás rejteget is szépséget,
Mint tavasz, mely új életet ébreszt.
Az elmúlás örök titok, melyet meg kell értenünk,
Hogy az életünk értelmet nyerjen végül.
Mint egy vers, melynek vége is csak kezdet,
Az elmúlás rejteget kincset a szívünk mélyén.
Tehát éljünk életünket teljes szívvel és lélekkel,
Az idő szele suhan, mint a folyó vize.
Az Elmúlás Suttogását hallva,
Tudjuk, hogy élnünk kell, amíg csak tehetjük.
YOU ARE READING
Álmodozó Gondolatok - Versgyűjtemény
PoesíaAz életünk színpadán játszódó mindennapi drámák, az érzelmek hullámvasútja és az álmodozás szüntelen vágya mindannyiunkat áthatja. Ebben a verses könyvben azt az utazást szeretném megosztani veletek, amelyet a szavak és érzések világában jártam be...
