nyúltorok

1.

Túlélő vagyok. Túléltem a kénköves pirosassárgát és úgy érzem téged is túl foglak, minket biztosan.

Jós vagyok. Jósolok és látok dolgokat a Kifürkészhetetlenből. Az lesz a végünk, hogy egymásba karolunk (én elmondok egy Miatyánkot) és átlépjük a földi lét határait.

Művész vagyok. Tölcsérbe öntöm a fájdalmaimat és cikornyás betűket formázok belőlük, mint egy ősrégi keresztény kódex betűit.

Pap vagyok. Példát veszek Krisztusról és leereszkedem a bűnösök közé. Hallgatom, ahogy meggyónod nekem a bűneid, kéred a feloldozást, de nem tudod, hogy tövises széken ülök; én ilyet nem adhatok.

Bika vagyok. Bika, a színvak, ki önszántából csábul a vörös után, mert nem tudja hogy árt neki a matador, ki megbabonázta őt. 

Én mindez vagyok. Te viszont alakváltó vagy, eljössz, mint matador a templomba meggyónni a bikák vérét ami tapad kezedhez. Az én vérem volt. Valahol az univerzumok spiráljában egy párhuzamos helyen is kioltottad az életemet.